Hatalmi Dialektikáról Röviden

Újabb, a „hatalmi dialektika” rejtelmes bugyraiban turkáló bejegyzés következik. Ez alkalommal egy rövid gondolatmenet, és a George Clooney-t elrabló filozófusok segítségével, a korábbi kapcsolódó bejegyzéseket (1.,2.,3.,4.,) alapul véve, igyekszem összefoglalni a „rendszerelmélet” alapjait.

A dialektika rendszerével foglalkozó nagy gondolkodóktól tudjuk, hogy a tézis és az antitézis szembenállásából adódó feszültség mozdítja előre(?) a világ eseményeit, egészen a "végső szintézis" eléréséig.

Viszont a rendszer hiányosságaiból adódóan fennáll a veszélye annak, hogy:

Egy ilyen dialektikus rendszerben, egy, vagy akár több -hálózatot alkotó- érdekcsoportnak is, konkrét elképzelései vannak a végső szintézis miben létéről, és nem szeretnék azt a véletlenre, a sorsra, esetleg a többi emberre, vagy Istenre hagyni (kinek hogy tetszik). Ekkor egyértelműen érdekükben, és módjukban áll aktívan részt venni, akár már a tézis és az antitézis megfogalmazásában is, de későbbi manipulálásában mindenképp.
Hiszen, ha a szembenálló két "erő" mindegyike a befolyásuk alatt áll, akkor a "harc" irányítható, végkimenetele tervezhető. Elvárt ugyanakkor a minél nagyobb "pusztítás" a "csata" során, hisz a régi romjain egy új világrend épül majd fel.

Ez esetben kijelenthető, hogy:

A manipulált tézis és a látszólag ellene irányuló, kontrollált antitézis megkomponált harcából születő, feltehetőleg jó előre eltervezett szintézis a mindenkori "új világrend".

Miképp a második világháború szintéziseként megszületett az ENSZ, EU (jogelőd), NATO, Világbank, IMF és egyéb internacionális társaik által tarkított új, posztmodern kor.

Alábbi videó részletből kiderül, hogy mindezt Hollywoodban is tudják, csak valamiért egy komolytalan vígjátékban tálalják, komolytalan figurák. Mintha csak valakinek az lenne az érdeke, hogy ne vegyük komolyan a fenti gondolatokat. Talán, pont emiatt is érdemes lenne alaposabban is végig gondolni!

A Világméretű Dialektikus Csapda

Következzen egy hirtelen felindulásból elkövetett dialektikus "külpolitikai kitekintés". Avagy inkább csak "nézelődés", résnyire nyitott szemekkel.

(Ha túl hosszú, akkor az a baaj!)

Viszont bízom benne, hogy gondolatébresztőnek, esetleg még vitaindítónak is megteszi! A bejegyzés apropójául egy közel egy éve lezajlott találkozó szolgál. Főszerepben a kétfejű sasos csillagosok.

Geopolitikai pozicionálás

A találkozót 2014 júliusában tartották Oroszországban. Egész pontosan Vladimir Putyin, az orosz (báb)elnök fogadta az izraeli szefárd (saját állításuk szerint) zsidó rabbik delegációját. Yitzhak Yosef főrabbit, Yisrael Meir Lau korábbi főrabbit, Berel Laza-t Oroszország főrabbiját illetve az "Európai Rabbi Központ" további tagjait.

A beszélgetés során Putyin biztosította a rabbikat, hogy "közelről figyeli az izraeli eseményeket" és "támogatja Izrael saját állampolgárai védelmében tett törekvéseit."

Ismerve az askenáci terrorállam önvédelemről alkotott véleményét, ez nagyjából annyit jelenthet, hogy Putyin támogatja (többek között) a Palesztin nép már ismert módszerekkel való elnyomását. A római misztérium iskola  eurázsiai tanszékvezetőjeként egyáltalán nem meglepő lépés ez a részéről.

Cserébe a babiloni talmudista kolléga Yosef,  megáldotta Putyint és az ő "isteni királyságát". Mindenki boldog!

Ezek szerint mindenesetre nem csak kis hazánkban divatos manapság Putyinra, mint ultimét megmentőre gondolni. Hasonló a helyzet Izraelben is. Ésszerű-e viszont olyantól segítséget remélni, aki elkötelezettje az askenácionista törekvésnek?

(Palesztin kollégáink is sokra mennek a "Muszlim Testvériség" által irányított pártok segítségével...)

"Senki sem szolgálhat két úrnak!" - Máté 6:24

 

A "nyugati" ízlésre szabott "keleti" propaganda bámulatos gyorsasággal, nagyjából szűk két év alatt felépítette Putyin új, a további tervek lebonyolításához szükséges világmegmentő imázsát. Egyre nagyobb tömegek előtt tetszeleg a potenciális megmentő szerepében. Sőt, a nemrég még az USA elnökével szorosan együttműködő, segítőkész Putyin, ma már szinte egy személyben testesíti meg az egész atlanti struktúra kizárólagos alternatíváját.
Talán páran emlékeznek még arra, mikor A WTC tornyokat ért támadás után,  Bush legnagyobb segítőjeként lépett a világ elé. Bush-sal vállvetve a gonosz terroristák elleni harcban. Még a szupertitkos információit is átadta anno, ma már viszont Obamát fenyegetve leleplezné ugyanezt az esetet.

Ki kivel van?

 

Oroszország Kazahsztánnal és Kínával karöltve, a BRICS államok támogatásával roham tempóban építi az Eurázsiai Uniót, illetve a hozzá kapcsolódó világszintű monetáris és gazdasági rendszert. Ezzel gyakorolva (látszólag) egyre nagyobb nyomást a "nyugati tömbre" és annak vezető képviselőire.

Az előadás tökéletes, az apróbb árulkodó "hibáktól" eltekintve mindenki tökéletesen játssza a szerepét, ennek köszönhetően a "atlanti modell" szkeptikusai mondhatni logikus lépésként keresnek "menedéket" Putyin karjaiban. Így az ő arcával fémjelzett "ellenpólus" dinamikusan fejlődhet.

Vélhetően mindez a színjáték csupán egy eszköz a cél érdekében. Nem számít, hogy éppen ki tetszeleg az ügyeletes jó-, vagy rossz fiú szerepében! Nem számít mit mondanak, mikor éppen arról beszélnek, hogy miért "kell megvédeni mindenkit a másiktól"! Még az sem lényeges, hogy a kettő közül melyik nyer! Akár a választásokon, akár a háborúban.

Az tézis és antitézis harca nem egyéb, csak színjáték. Csak a vesztesek választanak közülük. A bábmestereket a végső szintézis, az "utolsó" új világrend ideája motiválja.

Kirill moszkvai pátriárka és Putyin, szülinapi buli

Az építést, főleg egy új világrend építését pedig meg kell, hogy előzze a rombolás. Hogy a "régi" helyet adjon az újnak. Magához a romboláshoz viszont nem kell különösebb sok ész és tehetség. Azt az agyatlan embirkák is el tudják végezni. Elég csak két (látszólag) ellentétes pólus mentén megosztani őket, majd logikus, elfogadható alternatívaként tálalni a háború gondolatát számukra. 

Az orosz medve vehemenciáján felbuzdulva egyre többek barátkoznak meg az újabb világháború gondolatával.
Jóságos Putyin végtelen erejében és szeretetében bízva, elfogadható alternatívaként tekintenek problémáik, háborúval történő megoldására. Viszont egymás kaszabolása semmilyen körülmények között nem lehet elfogadható alternatíva!

 
Kellően felfegyverezve, a hazug, mesterségesen kreált ideológiák mámorában a "felbőszült nihilisták tömege" szívesen lerombolja a régi rendet, sőt még egymást is kiirtják grátisz.

Miközben a pólusok egyre inkább kirajzolódnak, az is egyre tisztábban látszik, hogy a "rejtett kéz" kontroll alatt tartja mindkettőt.

 
Apropó Kína! Alábbi cikkből kiderül, hogy miután Izrael történelmi jelentőségű kereskedelmi megállapodást írt alá Japánnal, most ezt igyekszik megismételni Kínával is.

Matthew Festing és Kirill moszkvai pátriárka

Minél kiegyenlítettebb a tézis és az antitézis potenciálja, annál nagyobbat durran, mikor "egymásnak feszül" a kettő. Így megfelelő erővel képes pusztítani, helyet adni az új világrendnek, a "konfliktus" előre eltervezett szintézisének.

Ahogy azt az előző évszázadok példája is mutatja, egy új világrendhez előbb egy új világháború, vagy egy (korábban már "beígért") világméretű felforgatás -világforradalom- szükséges. Globális problémára globális megoldás. Logikus,nem?

Forradalom vagy felforgatás?
Válasszatok!

Jó hír lehet viszont az, hogy ezek egyike sem működik a profán társadalom kül- és/vagy belpolitikai szinten történő bipolusú, manipulált megosztása nélkül. Egyetlen dolog állapítható meg jelen pillanatban teljes bizonyossággal:

Összefogásra van szükség!

Valós, közösségi értékek és célok mentén! Releváns, hitelt érdemlő információkra hagyatkozva, a leginkább célravezető eszközöket felkutatva és kézben tartva!

Ha már "csatába indul az ember", vagy arra "kényszerítik", nem árt előtte alaposan kiismerni az "ellenséget"! Továbbá a "jó térkép a csatamezőről" szintén nélkülözhetetlen! Máskülönben még a rossz arcúak dialektikus csapdájában esve, önmagunk ellenségeiként, egymás vesztét okozzuk! Ráadásul könnyen elképzelhető, hogy a "végén" a maradék túlélő képes lesz magát győztesként ünnepelni, a kevésbé szerencsés embertársai sírjai fölött, az új rend szülinapi buliján.

Ahogy maga a választás, úgy az éppen aktuális jobb- és baloldal is illúzió csupán!

Az a bizonyos csillag két háromszögből áll. A "bejáratot" két oszlop őrzi. Az a bizonyos sas is kétfejű, de még Janusnak is két arca van. Sőt, tovább megyek, amint fent úgy van lent. Kontroll alatt van mindkettő.

Hiába tűnik elsőre logikus lépésnek jobbról balra menekülni, vagy keletről nyugatra, pontosan erről szól a dialektikus csapda. A pólusok játéka a választás illúziója. Egyik szélsőségből jó nagyot lehet esni a másikba!

Mégis, szabad a választatás! Tézis, vagy az antitézis? Szabadon választhatsz, akár rendszeresen is! Sőt, kötelező választani! Ha nem választasz hülye vagy! Jogáról lemondott idióta, aki nem játszik a számára kijelölt jásztótéren. Más kérdés, hogy mindenféle perverz, gátlástalan, a hatalom mámorától elvakult "óvóbácsi és néni" felügyeli ezt a játékot.  

Hidd azt hogy választhatsz és nyugtasson a gondolat:

"Az eltervezett végső szintézis elérésig az összes felkínált, látszólag egymással ellentétes szélsőség közül szabadon választhatsz majd!"

Lehetsz hétköznapi embirka, vagy feketembirka! (Szép kilátások!)

Nem válhatunk a szélsőséges, bipolusú gondolkodás rabjává! A szélsőséges ember könnyedén fanatizálható, majd manipulálható. A bajok pedig ott kezdődnek. Értelmetlenség csak "fekete és fehér" közül választani! A szivárvány sem ilyen egyszerű!

Sokkal inkább érdemes alaposan megismerni a lehetőséget, illetve azok szélsőségeit, hogy segítségükkel megtalálhassuk, behatárolhassuk az arany közép utat. Akár a saját, akár a közösségünk mindennapi életében.

Ha a nép, az egyén vagy kisebb nagyobb közösségek szintjén nem képes ily módon kijelölni a saját jövőjébe vezető utat, akkor aggodalomra semmi ok! Kijelöli számára majd valaki más! Olyasvalaki vagy valakik, akik képesek rá és kellőképpen motiváltak is. Viszont meg van rá az esély, hogy az ilyen út hangulatáról nem éppen az "arany" ragyogása fog majd a "választók" eszébe jutni. Az eddigi tapasztalatok alapján legalábbis.

A hazug értékek mentén zajló kül- és belpolitikai csatározások következtében a hatalom gyakorlásának eszközei egyre távolabb kerülnek annak forrásától, a néptől, illetve a "nép"-et alkotó egyénektől. A helyzet iróniája, hogy az ily módon megosztott társadalom  "börtönének" színvonala is egyre csak hanyatlik a nagy szabadosság ellenére. Lánca vert a nép, de ahelyett, hogy megszabadulna láncaitól, inkább időnként átfesti azokat azzal a festékkel, amit elnyomói tesznek elé. 

/Abban az esetben, ha a "hatalmat" Istentől eredeztetjük, sem sokkal jobb a helyzet. Igencsak nagy a szakadék, és növekszik./

Ki látott már olyan madarat, amelyik felváltva repült hol a bal-, hol a jobb szárnyát használva? Nehéz lenne még egy, az emberhez hasonlóan bolond lényt találni a földön, amelyik működő "egységét" hagyná(?) "kétségbe" hanyatlani. Az emberiség viszont szemmel láthatólag, (legalábbis ahonnan én nézem így tűnik) "kétségbe esett"!
 

Einstein szavait idézve:
 

"Egyetlen probléma sem megoldható azon a tudatossági szintén, amelyen keletkezett!"

Ebből adódóan talán jogos lehet a felvetés, miszerint a "kétség" problémáira az "egység" a válasz! Olyan "egység", ami nem valami ellen, hanem valamiért jön létre!

Csak a balga fogad el megoldást problémáira, azok okozóitól.

forrás:

http://www.israelnationalnews.com/News/News.aspx/182754#.VSkOQpPiPFk

Kapcsolódó:
https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.757098191043924&type=1

Ellentétek vonzásában - Vitaindító eszmefuttatás

A blogon megjelenő írások alkalmával gyakran szóba kerül a dialektika, vagy pontosabban a háttérhatalmi dialektika. Ez alkalommal sem lesz ez másképp. Ezen írás célja a szimbólumokon keresztül bemutatni az ellentétek vélt, vagy valós harcát, illetve az abból létrejövő szintézist. 

Mikor ellentétekről beszélünk, akkor jelen esetben kizárólag a filozófiai értelemben vett ellentétekre gondolunk. A fizikai világ érzékeléséből adódó ellentétek, mint a sötét és világos, magas és alacsony nem képezik az írás tárgyát, bár nem kizárható, hogy ezek érzékelésének képessége is összefüggésben van alábbiakkal. Gyakran párosítják is őket. (Fekete a gonosz és a rossz, világos a jóságos általában) Annak ellenére, hogy ezek esetében is és felmerülhet a kérdés, hogy „Mihez képest?” Ezek érzékelése, megítélése mégis jóval egyszerűbb, ha csak az érzékszerveink be nem csapnak minket.

Jelenesetben viszont a „jó” és a „rossz”, a két alapvető, az emberi létezést talán legnagyobb mértékben meghatározó ellentétpár jelenségégre fókuszálunk.

Természetesen az, hogy adott esetben mi minősül „jónak”, vagy éppenséggel „rossznak”, az sem mindig egyértelmű. Azt a körülmények nagyban befolyásolhatják. Ennek pontos, egyértelmű meghatározásához az ember, de e sorok írója mindenképp kevés! Ha a bibliai teremtéstörténetet vesszük alapul, akkor az Isten által teremtet ember, ha betartja a szabályokat, még csak nem ismerné e fogalmakat! Így az, hogy azok felett ítélkezzen, eleve kizárt lenne. 

Egyébként is:

„Ne ítéljétek, hogy ne ítéltessetek!”  Máté 7:1

De ne szaladjunk ennyire előre! Kezdjük az elején, térjünk vissza a teremtés történethez, egyben a „jó és a rossz” történetének kezdetéhez! Amennyiben feltételezzük, hogy a „Paradicsom” egy idilli hely volt, ahol Isten teremtményei állandó boldogságban éltek, akkor egyértelmű, hogy egy ilyen közegben az ember előtt ismeretlen a „rossz” fogalma. Mivel a „rosszat” nem ismeri, abból következik, hogy a „jót” sem, hisz annak az ellentéte ad értelmet. Önmagában az ellentétpár bármelyik tagja értelmetlen.

Annak ellenére, hogy Ádám és Éva előtt ismeretlenek voltak, mégis jelen voltak ezen „fogalmak” a paradicsomban. 

„És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját.” – Teremtés könyve 2:9

Volt tehát két fa a kert közepén. Az „élet fája” és a „jó és a rossz tudásának” a fája. Abban biztosak lehetünk, hogy ez az „élet fája” nem egyezik meg a kabbalára épülő ezoterikus és newage tanok „élet fájával”, hisz a történet szerint, az ellene való lázadás következtében, Isten ezt a fát elzárta az emberek elől. Lázadás alatt az isteni akarattal való szembesülés értendő. Mi volt Isten akarata? 

„Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok.” - Teremtés könyve 3:3

(Csak játszunk el a gondolattal, mi történhetett volna, ha az ember eleget tesz Isten kérésének és kiérdemli, hogy ehessen az élet fájának gyümölcséből.)

Ha esetleg valaki nem ismerné a történetet Isten itt a „jó és a rossz tudásának fájára”, pontosabban annak gyümölcsére gondol. A hétköznapokban szokás egyszerűen csak a „tudás fájának” emlegetni. Mivel ez a megnevezés manipulatív, ezért ezen írás ragaszkodik az eredeti, bibliai megnevezéshez. Abból egyértelműen látszik, hogy nem az „általános tudásról”, nem az „értelemről” van szó, hanem kizárólag a „jó és a rossz tudásáról”, az ellentétek, a tézis és az antitézis ismeretéről.

Isten szavai szerint ezek ismeretének egyenes következménye, hogy az ember meghal. Vita tárgyát képezheti, hogy itt a halandóságra kell-e gondolni, vagy arra, hogy az ellentéteket ismerő ember ideológiákat alkot majd, és többek között az így keletkezett izmusok és anti-izmusok mentén embertársai gyilkolászásába kezd. Ennek tisztázása a bejegyzés tárgyát tekintve irreleváns. Az ember halandó, és a magukat „jónak” vallók erőszakkal öldösik az általuk „rossznak” vélt embertársaikat, ez tény. Istennek tehát igaza volt. Ádám és Éva sajnos nem hitt neki! Gyengék voltak, és engedtek a kígyó manipulációjának. 

„Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek (elohimok), akik ismerik a jót és a rosszat.” Mózes könyve 1. 3:5

Az istenné válás hamis ígéretével a kígyó rávette az első emberpárt, hogy fellázadjon teremtője ellen. Ahogy az emberiség ismert története is bizonyítja, az ellentétek, a „jó és a rossz” ismerete nem istenné tette az embert, hanem egy alantas, gyarló lénnyé. (Tisztelet persze a kivételnek!) Ennek ellenére a kígyó követői a mai napig azon vannak, hogy a tőle kapott intellektuel segítségével megkíséreljék valóra váltani ezt a hamis ígéretet. Teszik ezt annak ellenére, hogy törekvéseik útját halál és szenvedés kövezi. Lásd eugenika, génmódosítás, emberi tudat és gép házasítására tett kísérletek.

A felismerésen túl, ki tud-e szabadulni az ember ebből a dialektikus csapdából?

Önmaga valószínűsíthetően nem, hisz a többségnek még a felismerés is problémát jelent. Aki azt várná, el kell, hogy keserítsem! A továbbiakban nem menekülési út kerül bemutatásra, csupán az irányt keressük.

Ehhez meg kell vizsgálni, miképp jelenik meg a kettősség a kígyó tanaira épülő misztériumiskolák tanításaiban, pontosabban szimbolikájában. Ehhez két ismert (Ami lehet, hogy igazából három?), de valószínűleg rosszul értelmezett szimbólum lesz remélhetőleg a segítségünkre. Az első köztudatban „Dávid csillagként” ismert jelkép, aminek neve ellenére semmi köze Dávidhoz! Azt Dávid fia, a babiloni miszticizmusban szocializálódott Salamon ismertette meg a zsidósággal (Salamon pecsétje), majd a Menórát leváltva, a Rothschild dinasztia segítségével a Vatikán tette meg a zsidóság modern kori szimbólumává.

A jelkép két ellentétes állású háromszög egymásra helyezéséből, kvázi szintéziséből jön létre. A két háromszög fellelhető a misztériumiskolák Jachin és Boaz szobrain is. Jachin a világosság, a nap, a felfele néző háromszög, Boaz a hold, a sötétség, a lefele néző háromszög. E szimbólumokat a középkori alkimissták szintén az ellentét jelölésére használták. A felfele néző háromszög a tűz elemé, a lefele néző pedig a víz elem szimbóluma.

A szabadkőműves Helena P. Blavatsky tanaira épülő ezoterikus tanokban szokás a férfi és női princípiumokkal azonosítani őket. E szerint a hatágú csillag ezek harmóniáját, egységét szimbolizálja.  Akinek az ez értelmezés elegendő magyarázat arra, hogy az ősidők óta miért bukkan fel rendre ez a szimbólum eltérő korokban, különböző civilizációk „művészetében” az itt akár be is fejezheti az olvasást. 

A szimbólumot manapság nem csak a cionista terrorállam zászlaján, hanem a Katolikus Egyház templomaiban, papjai ruháján is megtaláljuk. De nézzük, miképp ír a hexagram alkalmazásáról, „hordozásáról” a biblia!

„Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát és a Romfa isten csillagát, azokat a képeket, amelyeket készítettetek, hogy leboruljatok előttük. Száműzlek ezért titeket Babilonon túlra.” - Apostolik 7:43

Egyértelmű! Alkalmazásáért, viseléséért büntetés jár, mivel pogány istenség, Romfa szimbóluma. Az égő emberáldozatot követelő Moloch bálványozásával egyenlő! Talán nem véletlen, hogy Szaturnusz mellett, a 666-os szám is közvetlen összefüggésbe hozható a szimbólummal. Az sem lehet véletlen, hogy sátánista körökben a mai napig az egyik legkedveltebb, „legerősebbnek” tartott szimbólumról van szó, mi pentagram mellett a démonidézések nélkülözhetetlen kelléke. 

Ha már a római misztériumiskola szóba került, vessük egy pillantást annak elsődleges szimbólumára, a keresztre, ami szintén Babilonból eredeztethető. Ott a Baál, más néven Nimród, illetve Samash, a napisten szimbóluma is hasonló volt. Így talán nem meglepő, hogy a hatodik században még a napimádók, és sátánisták használták, olykor Jézus eltorzított alakjával, hogy így gúnyolják Jézus halálát. Az már inkább lehet meglepő, hogy miképp vált mégis az állítólag keresztény Római egyház elsődleges szimbólumává!

Vajon hol olvasták, hogy Isten, vagy Jézus arra szólította volna fel a híveit, hogy a Jézus kivégzéséhez használt eszközt bálványozzanak? Egyébként is mi értelme lenne ennek? Ha anyukádat, vagy valakit, akit szeretsz fejbe vágnak egy baltával, akkor feltehetőleg te sem fogsz utána balta medált hordani a nyakadban, vagy nem fogsz egy balta előtt leborulva imádkozni. Persze, ha kellően cinikus, esetleg képmutató vagy, esetleg szeretnél viccet csinálni, gúnyt űzni az általad szeretett személy halálából, akkor elképzelhető, hogy megteszed.

Visszatérve az elterjedt, hivatalos értelmezéshez! A kereszt a kereszténység szimbóluma, egy jóságos jelkép. E szerint az nézőpont szerint, a kereszt ellentéte, a fordított kereszt pedig a sátánizmus egyik szimbóluma, rossz. Nagyon rossz. A többség így ismeri, egy részük így is használja őket.  Igaz, hogy a templomban keresztvetéskor, inkább fordított keresztet vetnek a hívők, mintsem „rendes” keresztet, de ahogy azt később látni fogjuk, ez teljesen mindegy is. Ezt feltehetőleg a misztériumiskola beavatott mesterei, és a papok nagyon jól tudják.

Bár a hivatalos, valójában feltehetőleg csak az egyház által kreált történet szerint Pétert, az egyház „alapkövét”, akit Jézus a biblia szerint egyébként sátánnak minősített, feje tetejére állítva feszítették keresztre, emiatt alkalmazza az egyház olykor így a szimbólumot. Például a pápa trón esetében. 

„Ő azonban megfordulva tanítványaira tekintett, megdorgálta Pétert, és ezt mondta: "Távozz tőlem, Sátán, mert nem az Isten szerint gondolkozol, hanem az emberek szerint.” – Márk 8:33 (Ő a szikla, amire az egyház épült.)

Feljebb már szóba került, most nézzük meg miért is mindegy szinte, hogy fordított-e az a kereszt, vagy sem! De előtte egy hasonló gondolat még a hexagramról. Az ő esetében fel sem merül ez a probléma, hisz az által, hogy az magában foglalja az ellentétek, forgathatjuk akárhogy! Középpontosan szimmetrikus síkidomról lévén szó, nincs olyan, hogy fordított Romfa csillag. (Def.: Egy alakzatot középpontosan szimmetrikusnak mondunk, ha létezik olyan középpontos tükrözés, amely az alakzatot önmagába viszi. (Azaz, amelynél az alakzat képe önmaga.) 

Ahogy a definíció is mutatja, eddig síkidomokról volt szó. Ahhoz, hogy a dialektikus csapdából kikeveredjünk viszont nem szabad egysíkúnak, vagy síkagyúnak lennünk! Adjunk hát hozzá még egy dimenziót és nézzük meg úgy, mit mutatnak az említett szimbólumok!

Ha már többször is kijelentettük, hogy teljesen mindegy, hogy áll az a kereszt, akkor most tekintsünk rá úgy, mint egy háromdimenziós test kiterített palástjára! Hajtogassuk össze! Egy kockát kaptunk. Most képzeletben hajtogassuk össze a fordított keresztet is! Ismét egy kocka az eredmény. Ebből a szempontból nézve, teljesen mindegy, hogy fogjuk meg a palástot. Így is, úgy is egy kockát kapunk. 

Nézzünk hasonló szemmel a hatágú csillagra. Ez esetben a hajtogatásnak nincs sok értelme, de nincs is rá szükség! Hisz a szimbólum közepében, mondhatni az ellentétek szintézisében ott egy hatszög. Amire ha 3D-s testként tekintünk, akkor szintén egy kocka testet fogjuk megpillantani. 

Mégis mi ez a kocka? Az univerzum (sátán) összes tudásának, erejének a szimbóluma, ahogy halivúdi agymosoda Transformers című filmjében bemutatták? Vagy Start Trek-ből ismert Borg űrhajóra kellene asszociálni? Utóbbi valószínűbb, hisz hasonló jellegű társadalom kiépítése van folyamatban ma földön, mint amilyet a kocka népén keresztül a filmből megismerhettünk. Vagy talán a Kába kőre kell gondolni, amit egyes kultúrkörökben szokás istenként tisztelni. A kocka lenne Szaturnusz? Esetleg maga a sátán?  Esetleg mind egyszerre?

Egy biztos a háttérhatalmi okkultban a kocka a bezártság, fogva tartás, a földhöz ragadtság szimbóluma. A kocka fala bezárják az egyént, illetve annak tudatát rendszer, az éppen aktuális világrend szabályai közé.
A különböző titkos társaságok továbbá bizonyos esetekben a mai napig kockavetéssel hoznak ítéletet tagjaik felett. A bűnösnek vélt tagra, a kocka számának megfelelő arányban róják ki a büntetést.

"A kocka el van vetve!"

Míg a tömegek hagyják magukat a kereszt, vagy épp a fordított kereszt, és a többi dialektikus szimbólummal megosztani, addig bizonyos, hogy a rendszer rabjai lesznek! Veszekedhetnek az idők végezetéig, hogy jobbra, vagy balra forogjon-e az a szvasztika! Felfele, vagy lefele nézzen az a kereszt! Hogy saját vélt igazuknak teret nyerjenek, még egymás torkának is eshetnek! A kocka falai közül, a jó és a rossz tudásának átka alól biztosan nem szabadulnak!  Hasonló szemléletváltásra van valószínűleg szükség e fogalmak megítélésekor is, mint aminek segítségével kétdimenziós síkidomból háromdimenziós test lett.

Fenti sorok szerzője se nem teológus, se nem filozófus. (Talán jobb is!) Tehát a fenti gondolatmenetet inkább vitaindítónak, gondolatébresztőnek tekintse a kedves olvasó, mintsem világmegváltó igazságnak! 

http://johnkimber.wordpress.com/2013/01/15/famous-freemasons-alex-jones-david-icke-adolf-hitler-jimmy-savile-v2/
http://www.whale.to/c/churches_ill.html#Bent_cross
http://www.whale.to/c/churches_ill.html#BAAL_

Horthy Máltai Lovag Miklós és a testvérei

Horthy Miklós mind a mai napig a magyar történelem egyik, ha nem a legmegosztóbb alakja. Alábbi eszmefuttatás nem titkolt célja pedig, hogy a társadalom, Horthy személyének megítéléséből fakadó  megosztottságát megszüntesse, de legalább mérsékelje. Nem Horthy személye miatt, és nem a mellette, vagy épp ellene felhozott érvek bemutatásával. Sokkal inkább azért, mert egy megosztott nemzet, társadalom csak egy valakinek jó, az pedig nem más, mint a nemzeten uralkodni vágyó, azt kiszipolyozni vágyó érdekcsoport.

A kormányzót éltető, illetve elítélő emberek számára első hallásra bizonyára meglepő, de az ő (elnyomók) szemszögéből nézve teljesen mindegy, hogy Horthy megítélése pozitív vagy negatív. Irreleváns az is, hogy Horthy zsidókat ölt-e vagy épp mentett. Elnyomóink szempontjából csak az számít, hogy ne legyen egyetértés, hogy egymással veszekedjünk ahelyett, hogy a közös ellenségünk azonosítására és legyőzésére, illetve semlegesítésére koncentrálnánk. Míg a társadalom egyik része azzal foglalatoskodik, hogy miképp tisztelegjen a kormányzó emléke előtt, a másik fele pedig azzal van elfoglalva, hogyan gyalázza azt meg, addig a háttérben meghúzódva valódi ellenségeink nyugodtan hajthatják végre nemzetromboló programjukat.

Eme sorok írója nem hajlandó részt venni a tézis és az antitézis meddő vitájában semmilyen formában! Éppen ezért ezen írásnak nem célja sem támadni, sem védeni Horthy személyét, illetve emlékét! Az viszont elfogadhatatlan, hogy a vita szintézisét a nemzet megosztottsága és ebből fakadó pusztulása jelentse! Ezért javasolt szokásostól eltérő módon megközelíteni a problémát. Ehhez nincs szükség a történelem hivatalos verziójának elemzésére, nincs szükség Horthy életpályájának, vagy akár a II. világháború eseményeinek részletes elemzésére! Ezt egyébként is ezren megtették már, és akit érdekel a téma, az bizonyára el is olvasta már az összes kapcsolódó feljegyzést, így új információval egyébként sem tudnék szolgálni.

Van viszont egy, a személyét érintő tény, ami mellett a közvélemény –beleértve a Horthy-t dicsőítőket és elítélőket is- hajlamos szemrebbenés nélkül elsuhanni. Mintha nem akarnának róla tudomást venni, vagy nem értenék a jelentőségét, hogy melyik eset áll fenn, azt nehéz megítélni, talán mindkettő. Mindenesetre megpróbálunk most ezen változtatni! Ez az aprócska tény, amiről valami különös oknál fogva nem „szokás” beszélni pedig az, hogy a kormányzó tagja a Róma, illetve a mindenkori pápa védelmére felesküdött Szuverén Máltai Lovagrendnek. Csak, hogy biztosan érezze az olvasó ennek jelentőségét tisztázzuk, a rend célja nem Magyarország, vagy a magyar nép védelme, gyarapodásának elősegítése! Épp ellenkezőleg! A hazát különböző nyugati uralkodóházak segítségével az évszázadok során provincia sorba süllyesztő Róma szolgálata az egyetlen cél!
(Hogy miképp tekint Róma, illetve a hozzá köthető titkos és féltitkos társaságok Magyarországra, azt egy külön bejegyzésben kellene tárgyalni, amire remélhetőleg sor is kerül majd a jövőben)

Az utókorral ellentétben Horthy nem tartotta jelentéktelennek rendbéli tagságát, még az emlékirataiban is külön megemlíti. Továbbá a lovagrend Nagykeresztjét büszkén hordta. Érdekes megfigyelni, milyen lelkesedéssel beszél emlékirataiban például a vatikáni látogatásáról, ahol feljebbvalóival találkozhatott, így Chigi herceggel (alábbi képen), a rend akkori nagymesterével is.

„Teára sok rendtag társaságában Chigi hercegnél, a máltai lovagrend nagymesterénél voltunk, akit budapesti látogatásából már jól ismertünk. Egyébként II. Vilmos császáron kívül tudtommal én voltam az egyedüli protestáns, aki a máltai lovagrend Nagykeresztjét viseltem.”

A tényt, miszerint Horthy többször találkozott a Szuverén Máltai Lovagrend nagymesterével, és maga is máltai lovag volt, saját kezűleg erősíti meg. Ennek jelentőségét ez alkalommal nem a lovagrend történelmének, igazi arcának bemutatásával, vagy a hozzájuk kapcsolódó elméletek taglalásával szeretném érzékeltetni. Ehelyett a rend megítélését a kedves olvasóra bízom. Ehhez nyilván szükséges az internetes keresők szorgos használata is, de a rend néhány illusztris tagjának bemutatásával a "Miamano" is igyekszik segíteni! Akik szerint pedig nem csupán üres frázisok a magyar szólások, illetve közmondások, azok könnyedén le tudják vonni majd következtetéseket. Ezen sorok írója meg van róla győződve, hogy őseink nem a levegőbe beszéltek, mikor azt mondták:

Madarat tolláról, embert barátjáról!

Ezt alapul véve, nézzük meg, a teljesség igénye nélkül, kik azok a személyek, akiket Horthy Miklós nem hogy a barátjának, hanem a „testvérének” tudhatott!

Mivel személyével kapcsolatban tapasztalataim szerint a legnagyobb vitát kiváltó kérdés az, hogy védte-e vagy támadta a zsidóságot, ezért talán rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a vatikáni vagyonkezelő dinasztia, a modern kori zsidó (cionista) Izrael igazi alapítói, a Rothschild dinasztia Amschel Mayer Rothschild óta a rend tagja. Képzeljük csak el, ahogy a kormányzó egy titkos találkozón keblére öleli és testvérének szólítja a Rothschild család éppen aktuális képviselőjét.

Hasonlóan érdekes szituáció lehetett volna a magát reformátusnak valló Horthy és a lucifer imádó, nyíltan sátánista,  Ordo Templi Orientis (Kelet Templomának rendje) és Hermetic Order of Goldendawn (Aranyhajnal Titokzatos rendje) nagymesterének, Aleister Crowley-nak a találkozója is. A szcientológus tanok és a modern kori elmeprogramozás, illetve a sátánista egyház alapjait lerakó Crowley szintén a rend tagja, azaz Horthy „testvére”.

Vagy képzeljük el azt a lovagias kerekasztal találkozót, ahogy a profán világ felé egyébként egymás ellenségiként bemutatkozó, valójában „testvérek” Winston Churchill, V. György, Hermann Göring, Benito Mussolini és Horthy Miklós egyeztetnek a teendőkről! Megbeszélik, hogy egy megrendezett színjáték keretein belül miképp forgassák fel Európát, illetve a fél világot annak érdekében, hogy a meggyötört nemzetek könnyedén elfogadják a XX. század új világrendjét, melyet például az ENSZ, a NATO és Világbank létrejötte testesített meg.

A recept a szokásos, ismét a háttérhatalmi-dialektika elemeit fedezhetjük fel!

Összefoglalva a lovagrend által irányítás alatt tartott tézis, jelen esetben mondjuk a szövetségesek és a szintén a rend által manipulált tengelyhatalmak kontrollált csatájából létrejövő, feltehetőleg előre eltervezett szintézis a XX. század rendje, egyben a XXI. Század problémáinak forrása.

A történelmileg vitathatatlan tény, hogy Habsburg ház trónfosztását követően, Horthy a Róma által ránk erőltetett Szentkorona tannak köszönhetően lehetett az ország kormányzója. De vajon jelentett-e ez bármilyen minőségi változást az elnyomó birodalom és hazánk kapcsolatára nézve. Annak ismeretében, hogy a Habsburg dinasztia szintén Róma szolgája, (képen Habsburg Otto temetése) illetve a Szuverén Máltai Lovagrend tagja, ezt a kérdést mindenki válaszolja meg maga!

Mivel ezen történelmi személyek megítélése nagyban függ a neveltetéstől, a kondicionálástól, így elképzelhető, hogy egyeseket akár büszkeséggel tölt el, hogy a Magyar királyság kormányzója egy ilyen illusztris társaság tagja volt. Hogy ezeket a tévképzeteket szertefoszlassuk, ismerjünk meg pár kortárs lovagot is!

 

Mivel Horthy többnyire a magukat jobboldalinak, nemzeti érzelműnek vallók körében örvend tiszteletnek, ezért, és hogy egyben a jobb- és baloldali megosztás szükségtelenségére is rávilágítsunk, kezdjük a sort Gyurcsány Ferenccel. (A képen Matthew Festing-től, a rend 79. nagymesterétől veszi éppen át, a rend Nagykeresztjét. Igen, ha Horthy ma élne, őt is a testvérének szólítaná! El tudja képzelni ezt az olvasó? A hazát, és annak népét határokra való tekintet nélkül gyalázó és tönkretevő, össze-vissza hazudozó, magát baloldalinak, liberálisnak valló Gyurcsány Ferenc és Horthy Miklós ugyanazon rend tagjai.

Ennél talán némileg könnyebb lesz feldolgozni, hogy a magát jobboldalinak valló FIDESZ-KDNP szövetség is rendelkezik legalább egy máltai lovaggal a soraiban Semjén Zsolt személyében.

Korábbi, szintén a dialektikával foglalkozó bejegyzés alkalmával már bemutatásra kerültek azok a transz-atlanti értékek, melyek mögött a hazai politikai elit (fiktív) politikai oldalakttól függetlenül képes felsorakozni. Így nem meglepő, hogy a transz-atlanti szövetség emblematikus figurája José Manuel Barroso (mellette Matthew Festing) szintén a rend tagja.

A sort természetesen oldalakon keresztül lehetne folytatni, de talán ennyi is elegendő ahhoz, hogy a megfelelő következtetéseket levonjuk. Nem tudhatjuk, hogy a kormányzó milyen szinten volt beavatva a rend valós terveibe, de még így is nehéz jóhiszeműen viszonyulni a jelenséghez, mégsem szeretnék ítélkezni!

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek”

–Máté 7:1

Nem szeretném meggyőzni egyik tábor képviselőit sem, hogy változtasson a véleményén! Ezek csupán a tények, melyek megítélése az olvasó feladata.

Miképp osztanak meg a háttérhatalmi hálózat céljainak elérése érdekében a szuverén(!) lovagok nem csupán egy nemzetet, hanem "szükség" esetén, kis túlzással egy egész bolygót? 


Háttérhatalmi dialektika - A manipulált tézis és a (látszólag) ellene fellépő, szintén manipulált antitézis kontrollált küzdelméből létrejövő, előre eltervezett szintézis, az új világrend.
Miképp az XX. század "új világrendje" is létrejött anno.

 

Még több lovag.