Titkos

Mint "igazságkutató", különös helyet foglalnak el a szívemben a titkok. Talán nem okoz meglepetést, ha azt mondom, egyáltalán nem értek egyet a "titok intézményével". (Az azonos címen futó agymosókönyv mondanivalójával sem, de az egy más téma, arról talán majd később.) Azt viszont elfogadom, hogy létezhetnek olyan információk melyek időleges, tömegek elöli elhallgatása, a köz érdekét szolgálhatják. Az esetben, mikor a titoktartás motiválója a közérdek, nem is beszélnék visszaélésről. Arról abban az esetben lehet beszélni, ha valaki, vagy ha valamely érdekcsoport előnyszerzés, vagy saját érdekei, saját hatalmának megőrzése, vagy annak kiterjesztése céljából, visszatart közérdekű információkat, jobban mondva visszaél azokkal. Legjobb példa erre talán a monetáris politikában alkalmazott banktitok. Egy ország, egy közösség pénzügyei nyilvánvalóan közügyek, hisz a közösség egészének életére kihatnak az azzal kapcsolatos intézkedések. Persze már maga az is óriási probléma, hogy a háttérhatalom "ügyeskedésének" hála a monetáris felségjogok ma nem köz-, hanem magántulajdonban vannak. A bajt csak fokozza, hogy például a magyarországi helytartó szerv, a MNB mindenkori elnöke, saját hatáskörből akár 20 évre is titkosíthat bizonyos információkat és intézkedéseket. Ezzel is akadályozva a népet, hogy az, az egyébként is nehezen átlátható pénzügyi környezetben megalapozott, jó döntéseket hozzon. Így az még jobban kiszolgáltatottá válik a "hatalmasok" új világépítő cselszövéseinek. Jól látszik, hogy a titok ez esetben nem több, az elnyomás eszközénél.

Hasonlóan, ha nem jobban elítélendő a tudományos és technológiai fejlesztések, illetve kutatások eredményeinek eltitkolása. Kifejezetten akkor, ha ezen technológia a hadiparban (is) alkalmazandó. Bár természetesen minden kutatás és fejlesztés először a hadipar kezébe kerül, vagy közvetlen hozzájuk tartozik. Persze a mindenkori ellenség elől egyértelműen titkolni kell az ilyen jellegű találmányokat! Nem kell dandár tábornoknak lenni, hogy ezt belássuk! Kérdés csupán, hogy egy világszintű összeesküvés esetében, ami a titkos-, féltitkos társaságok és a jótékonykodás álcázó leple mögé bújt lovagrendek és páholyok tanulmányozása közben kirajzolódik, ki is konkrétan ellenség? A világ "vezetői" legyen szó az Egyesült Államokról és szövetségeseiről, vagy a kirajzolódó Eurázsiai Unió meglévő tagjairól és azok szövetségeseiről, de említhetném a Vatikánt is, élén a pápával, mind ugyanazon célok érdekében szólalnak fel. Ezek pedig jellemzően, az egy központi világbank és a globális kormányzás megszervezése. Ezen intézmények felállítása ma gyakorlatilag egyik meghatározó világpolitikai tényezőnek, és természetesen magának az előfutárnak, az ENSZ-nek sem lenne ellenére. Ezt a gyanút erősítik az egybehangzó nyilatkozatok, célok és az alkalmazott okkult szimbólumrendszer is.  (A világkormány politikailag korrekt megnevezése a globális kormányzás, ne tévesszem meg senkit!) Számomra elég nehezen elképzelhető, hogy olyan erők egymás valós ellenségei lennének, melyeket egyesít a közös cél.

Tehát ki az ellenség, ha "világ vezetőinek" közös motivációja, amiről különféle, nem feltétlen csak titkos találkozókon rendre egyeztetnek is? Pesszimista gondolat, de kizárásos alapon mi maradunk, a "nép". Ahogy korábban már említésre került, a konkrét tervek között szerepel a föld népességének 500 millió főre való redukálása. Nem 500 millió fővel, hanem 500 millió főre! Erről tanúskodnak László Ervin a Szintézis Szabadegyetem; Budapest Klub; Római Klub és a Kulturális Kreatívok emblematikus arcának, Goals for Mankind című könyvében írt sorai.

“...resultant ideal sustainable population is hence more than 500 million but less than one billion.”

Továbbá erre utal a "georgiai útmutató" köveken található "intelem" is, melyet 8 különböző nyelven adnak tudtunkra. Ezzel is éreztetvén a mondanivaló súlyát.
 
„Maintain Humanity under 500.000.000 million in perpetual balance with nature”.

De egy ilyen tervet, mégis hogy lehetne kivitelezni úgy, hogy az eltervezői ne kerüljenek szem elé, és ne váljanak a feldühödött, kiirtásra szánt tömegek  martalékává? Ebben sajnos nagy-nagy segítségükre van a társadalomban tapasztalható apátia és közöny is, de a már említett technológiai innovációknak köszönhetően ez ma már egyszerűbb, mint gondolnánk. A hatalom már a múlt ezredben bebizonyította, hogy képes világméretű halálos vírusjárványt előidézni, lásd AIDS vírus. Kétségkívül az ez irányú "kísérletezések" a mai napig folynak. Nagy valószínűséggel az ez irányú kutatások következtében jelenik meg szinte minden évben egy újfajta influenzavírus-törzs, és nagy valószínűséggel az ezen "fertőzésekre" kínált "védőoltások" is eme projekt részét képezik. Így gyengítik az emberiség ellenálló képességét, de ez sem kizárt, hogy a védőoltás egyben egy újabb "fertőzés" is, ami majd egy másik, későbbi hozzáadott komponens fejti ki a hatását. (Gyógyszerész mondta, nem saját "találmány")

 Az emberiség elleni biológiai hadviselés mellett "megoldást" jelenthet az is az 500 milliós szám elérésére, ha sikerül egymásnak ugrasztani az embereket és azok maguk elvégzik a piszkos munkát, ahogy azt már kétszer megtették. Csak erősebb fegyvereket kell adni a kezükbe és a már meglevő, mesterséges megosztás mentén egymásnak kell őket ugrasztani. Ez már egy begyakorolt formája az emberiség irtásának, már csak e miatt is ez tűnik a legracionálisabb variációnak. Az ez irányba mutató világpolitikai színjátékról már nem is beszélve.

Továbbá nyilvánvaló, hogy a hétköznapi ember számára elérhető technológia hadipari fejlesztések eredménye, csupán a hadászati alkalmazás és a kereskedelmi forgalmazás között eltelt közel 30-40 év. Ezen titkolt technológia "bemutatása" könnyedén párosítható akár egy ellenséges, (ál)idegen "civilizáció" megjelenésével. Ezen álca mögé bújva szintén elvégezhető a fent említett népességcsökkentés, sőt még a közös ellenség képe is egycsapásra megvan, ami ellen aztán egységesíteni lehet a megmaradt emberiséget.
Eme esetleges tervről részletesebben itt.  

Fenti sorokat olvasva remélhetőleg érthető, hogy írójuk miért érzi aggályosnak, és miért tartja visszaélésnek az ilyen jellegű információk és technológiák eltitkolását! Ez ellen fellépve szeretnék bemutatni néhány fényképet, amik a háttérhatalom valós fejlesztéseit demonstrálják! A képek már korábban megjelentek egy igazságkutatással foglalkozó fórumon, ahol több képzett, profi fotós is véleményezte őket, egyértelműen viszont egyik hitelességét sem cáfolták meg. Persze ez még nem jelenti azt, hogy mind kivétel nélkül hiteles is lenne. A photoshop gyanú természetesen így is fenn áll némelyikkel kapcsolatban, viszont ez a szám elenyésző,  és talán a lényegen nem is változtat. Ennek ellenére is segíthet beazonosítani, az eddig beazonosítatlan repülő tárgyakat, ezzel leleplezve néhány titkát a hatalmasoknak!

Nimród a Megtévesztő

Egy korábbi bejegyzés alkalmával már szóba került a "newage jelenség", viszont érdemes más szemszögből is vetni rá néhány pillantást! Ugyan jellemzően a "newage hazugságokkal" leginkább a liberális beállítottságú emberek tudatát fertőzi a háttérhatalom, hisz azok már befogadták a manipuláció első fokozatait, gondolkodásukat már kellőképp kondicionálták. Manapság mégis egyre többször megfigyelhető, hogy a magukat nemzeti konzervatívnak tartó embereket is megpróbálják félrevezetni hermetikus (ál)tanításokkal. Hisz a tudatra ébredés, ezen értékrendű emberek körében is megfigyelhető. Erre reagálva az elnyomók elkészítették a számukra is szívesen hallgatható, könnyen emészthető téveszméket.

Igyekszenek egyébként elfelejtett, homályos történelmünket a képen elferdíteni, hogy az által az erős, nemzeti identitással rendelkező emberek is elfogadják a háttérhatalom pogány "vallását" és piramiselvű társadalmi berendezkedését.

A megtévesztés ezen területén kiemelkedik a magát Avatarának nevező, nőszemélynek csak erős túlzással hívható kártevő, vagy az Enigma (ma már Enigmák) című átverő ezoshowműsor.De a Magyarok Világszövetségének tagjai, szimpatizánsai között is gyanúsan sok Nimród rajongóval találkozhatunk. Minden bizonnyal nem véletlen működik egy ajtó mögött a Magyarok Házában a szövetség lapjának, a Honlevélnek a szerkesztősége, és a Szuverén Málta Lovagrend.

Idesorolhatjuk továbbá az Echo TV megmondó emberét, Szaniszló Ferencet is, hisz ő meg rendszeresen helyet biztosít műsorában a rózsakeresztes, illetve "newage" tanokat terjesztő Balogh Bélának, a fehér sas páholy nagymesterének.

Természetesen több helyen tetten érhetőek a manipulátorok hazugságai, ilyen például mikor "felemelkedésről", "dimenzió váltásról" vagy "aranykorról" beszélnek. De mind közül a legalapvetőbb talán a Nimródhoz való viszonyuk. Rajonganak érte, dicsőítik, és szinte kivétel nélkül "Nimród apánkként", vagy a "Nagy Nimródként", esetenként "Nimród királyunkként" emlegetik, az írott történelem első emberáldozatot követelő zsarnokát. Aki uralma megalapítására és fenntartására használta az egyesek szerint egyenesen lucifertől kapott okkult tudást. Még a magukat vallásos keresztény embernek tartó emberek is előszeretettel éltetik az Isten ellen fellázadó zsarnokot, hála a káosznak amit a tudatukban "ébredés" címszóval keltettek a fent említett emberek és társaik. Nem zavarják őket a Jézus tanításai, és a misztikus/hermetikus iskola tanai közötti nyilvánvaló ellenmondások sem. Királyukként tisztelik a zsarnokot annak ellenére, hogy az korábban már egyszer kivívta Isten haragját Baálbel tornyának építésével.

Sokan eme tornyot vélik felfedezni az Európai Parlament épületében, míg mások lucifer ígéretének, az "ember istenné válásának" szimbólumát látják benne. "Jó érzésű", gondolkodó ember számára viszont egyik variáció sem nevezhető szimpatikusnak. Abban hogy a "katolikusok" így viszonyulnak Nimródhoz, persze nagy szerepe van római egyháznak is.

Tisztázzuk hát, de legalábbis kezdjük el tisztázni Nimród, vagyis Baál szerepét a háttérhatalom- és saját életünkben, hitvilágunkban. 

Biztosan sokakban megfogalmazódott a fenti sorokat olvasva hogy, hogy minősíthetem így az említett embereket, hisz azok megannyi jó dolgot mondanak előadásaikban, írnak le könyveikben. Nos, számukra megjegyezném, hogy amit hallani szeretnénk, az nem feltétlen igaz is! Sőt, a háttérhatalom, hála a több generációs agymosásnak, nagyon jól tudja milyen gondolkodásmódokat kondicionált a tömegekbe, így könnyedén tud olyan (tév)eszmékkel előállni, amik széleskörű hallgatóságra találnak, egyszerűen tudja mit szeretnénk hallani.

A mellékelt kép segítségével könnyedén megérthető, hogy miként használható manipulatív céllal  az igazság egy kiragadott szelete! Hasonló elven igyekszik félrevezetni a "tudatra ébredő" embereket a háttérhatalom. Vagy csak az igazság egy szeletet mutatják be, vagy az igazság közé csempészik hazugságaikat. Mindenesetre az így kapott végterméket, "műsort" egyik esetben sem fogadhatjuk el "igazságként"! Személy szerint azt sem tartom elképzelhetőnek, hogy a több ezer éven át őrzött rejtett (okkult) tudást, most jó kedélyű, mosolygós fiúk és lányok, illetve hölgyek és urak fogják átadni nekünk a tele-vízión, az interneten vagy akár előadásokon keresztül.

Az információ hatalom, szokták mondani. Hatalma pedig abban rejlik, hogy jó döntéseket nem, vagy csak nagyon nehezen lehet hozni, hamis információkra, vagy részigazságokra alapozva. Ma pedig, mint megannyiszor már a történelem során, döntés helyzetben van az emberiség. A népnek döntenie kell! Ismét "maga fölé emel-e" egy vezetőt, vagy akár egy intézményt, és  hajlandó-e a továbbiakban is lemondani a szabadság egy (jó nagy) szeletéről, a biztosnág illuziójának érdekében, vagy képes-e maga rendelkezni a sorsáról?

Fel kell tenni a kérdést! Érzékeljük-e egyáltalán, hogy a döntést ezen a szinten kell meghozni?
Nem csupán a "két zsarnok" közül válaszhatunk, mint ahogy azt rendszeresen próbálják velünk elhitetni. 

Mikor a feljebb említett manipulátorok piramiselvű birodalmakat, illetve azok vezetőit dicsőséges, követendő példaként mutatják be nekünk, akkor észrévetlenül a "családapa", illetve a "zsarnok" elfogadására és szükségességére hangolják a tudatunkat, és/vagy a tudatalattinkat.

Alább pedig az első, birodalmát megtévesztésre és félelemre alapozó zsarnokról, Nimród egy rövid film, címe: Nimród Fiainak Titka.

Demokratikus tragikomédia - I. felvonás

Ha az igazságkutatás közben eddig megszerzett ismereteimet röviden összegezni szeretném, azt kellene mondanom, hogy a bűn (áldozati) bakokat, miként a tézist és az antitézist is, a nevető harmadik dobta elénk, hogy megosztottságunkkal is az „ő” ügyét segítsük. És természetesen folyamatos kontroll alatt tartja mindkét oldalt, hogy azok „csatározásából” létrejövő szintézis biztosan kedvező legyen számára.

Akik olvasták korábbi jegyzeteimet, vagy ismerik az Arisztotelész, illetve Hégel féle dialektika alapjait, azoknak biztosan nem mondtam semmi újat. Viszont tapasztalatim szerint, sajnálatos módon ezen információk nem részei az általános ismereteknek. Ezért érdemesnek látom kicsit boncolgatni a témát.

Hogy napjaink egyik meghatározó világnézete a dualizmus, azzal talán nem árulok el nagy titkot. Az élet legapróbb részletében is megjelenik a kettősség, a látszólag két ellentétes erő harca, de vizsgáljuk meg a jelenséget a hatalomgyakorlás, és elnyomás szemszögéből. Miként alkalmazható a dialektika a hatalom eszközeként?

Mivel a gondolkodó emberek tudatra ébredésének több fokozata is lehet, ezért igyekszem több példán keresztül is bemutatni a jelenséget.

Kezdetnek a legjobb talán, ha politikai életből merítünk. Hisz ezen a területen elég egyértelműen kirajzolódik a két „ellentétes” pólus. Itthon többnyire jobb- és baloldalnak hívjuk őket. De szokás még a konzervatív és liberális, vagy Amerikában a republikánus és demokrata tengelyen megosztani a társadalmat. Nem másról van szó, csak megosztásról, de picit azért részletezném.

Politológiai szempontok szerint persze több oldalon keresztül lehetne taglalni a két oldal közti különbségeket, jó magam is tanultam őket, viszont értelmét sosem láttam. Első sorban azért mert nyilvánvaló, hogy miként az élet egyéb területein, úgy a politikában sincs sok közös az elmélet és a gyakorlat között. Legalábbis nagyon nehéz felismerni a tankönyvekben olvasható „jobb oldali értékeket” mondjuk a Fidesz politikájában. De ugyan ilyen nehéz a dolgunk, ha a „bal oldali” értékeket keressük az MSZP-SZDSZ kormány által hozott törvények mögött. Másrészt pedig célszerűbbnek látom a politikai pártokat megítélni tetteik, és azok következményei alapján, nem pedig a magukra erőltetett eszmék szerint. Hogy történelmünk egyik híres kőművesét idézzem, „Nékem üres fecsegőt fest az üres fecsegés.”

"Ellenzékben", mikor elegek az üres szavak is, hogy képernyőre kerüljön az ember, akkor persze mindkét oldal tudja, mit is kellene tenni, képviselni. Viszont amikor megadatik rá a lehetősét, valahogy mindig elmarad az elmélet gyakorlatba való átültetése. Persze még utolsó útszéli kocsma-politológus is megmondja, hogy a válság miatt kényszerpályára van állítva az ország, mind gazdaságilag, mind politikailag. Lényegi kérdésekben az IMF és az EU diktál. Elég sokszor szajkózta már ezt a TV ahhoz, hogy mindenki elhiggye és tényként kezelje. Meglátás jó ugyan, kényszerpályán mozog az ország, de nem csak az IMF-nek, az EU-nak, illetve a válságnak köszönhetjük ezt, ezek csupán csak eszközök a hálózat kezében.

Persze Viktor megpróbálta eladni magát szabadságharcosnak, de ezt a fajta harcot most hadd ne minősítsem. Akit a Viktor féle "küzdelem" részletei érdekelnek, azok javaslom Elek Attila írásait a Független Szabad Európa hasábjain, vagy weblapján.

De akkor mi szükség erre dualista megosztásra? Merül fel a kérdés bennünk jogosan. Egyszerű, minél megosztottabb egy nemzet, annál könnyebb uralkodni felette.

Szomorú, de a fontosabb kérdésekben még nyílt, külső nyomás nélkül is egyetértés van a parlamenti pártok között. Elég csak monetáris és fiskális jogok privatizálását, vagy az EU-hoz, NATO-hoz való csatlakozást megemlíteni. A „politikailag korrekt” határok közül egyik sem kívánkozik kilépni. (Elsőre talán úgy tűnhet, hogy volt már rá példa, de majd látni fogjuk, hogy ugyanezen játék része az is, csak egy másik „színtéren”.)

Hogy ennek ellenére a társadalom, mégis működjön, ott vannak a huszadrangú kérdések, amiken aztán jókat vitatkozni a parlamentben, vagy politikai műsorokban. Fontos megjegyezni, hogy ezen „vitatott kérdések”, többnyire a korábban egyetértésben meghozott, a nép és a haza szempontjából rossz döntések következményei. Például meg lehet-e élni 47 ezer forintból? Lehessen-e cigizni a kocsmába? A tandíj kérdése stb… Persze biztosan fontos kérdések ezek is, csak az igazi problémáinkat tekintve, teljességgel irrelevánsak. Miért? Mert ha az állam adóbevételeinek közel fele nem adósságszolgálatra menne el, akkor lehet, hogy nem csak 47 ezer forint jutna, vagy akkora vásárlóértéke lenne annak a 47 ezer forintnak, hogy bőven elég lenne…Vagy ha tegyük fel, nem adósságalapú pénzrendszert alkalmaznánk, lehet, általában könnyebb lenne az élet. De az, hogy újra állami tulajdon legyen a monetáris felségjog, az eszébe sem jut egyik oldalnak sem. Még a magát radikálisnak valló Jobbik részéről sem hallani ilyen felvetést. Eddig a talán akkor mentek a legmesszebbre, mikor az államadósság „újratárgyalását” tűzték zászlajukra. Ja, és igen, EU-s zászlót is égettek már, Szegedi Csanáddal meg Novák Előddel az élen… Persze nem állítom, hogy az összes sajtótájékoztatójukat láttam volna, vagy ott lettem volna az összes összejövetelükön. Így persze lehet, hogy hangzottak már el, ennél merészebb mondatok is. De mint már arra utaltam, beszélni könnyű. Azt pedig személyesen tapasztaltam, hogy nem „képes” érdemi lépéseket tenni a Jobbik sem. Mikor nem voltak „képesek” egy jogilag előkészített, alátámasztott transzatlanti kötődésünket megszüntető népszavazási kezdeményezés mögé állni, akkor ezt számomra sikeresen bebizonyították. Magam kerestem meg ezzel kapcsolatban a területileg illetékes „képviselőmet”. De nagyon előre szaladtam, Jobbikról lesz még szó egyébként is majd a következő „szinten”.

De ha már transzatlanti kötődésről beszéltünk. 1992 óta van nekünk egy Magyar Atlanti Tanács nevezetű, „kormányon kívüli” intézményünk.  Ami nem kisebb feladatokat vállalt magára, mint azt, hogy „elősegítse az euró-atlanti elvek és értékek minél szélesebb körű elfogadását a magyar társadalomban”, vagy „terjessze a magyar társadalomban az alapvető európai értékeket és elveket”… Oldalakat lehetne arról is írni, hogy vajon, mik azok az európai elvek és értékek, amikre nekünk, magyaroknak, oly nagy szükségünk lenne… Talán a már említett kamatpénz rendszer? Vagy a szőnyegbombázás olaj és ópium mezőkért? Gyermekek és nők mészárlása talán? Lehetne még találgatni, de érdemes megnézni a MAT taglistáját is. Interneten elérhető, ajánlom figyelmetekbe!

Íme, néhány név a teljesség igénye nélkül: Antall Józsefné dr; Jeszenszky Géza, Keleti György, Schmitt Pál, Simicskó István dr., Medgyessy Péter dr., Martonyi János dr., Orbán Viktor, Fodor Péter dr., Habsburg György, Papp Gábor dr. Baló György.

Igyekeztem a jobbos-balos játszótér mindkét oldaláról megemlíteni neveket, hogy szemléltessem, nincs semmilyen ellentét eme két oldal érdekei és elvei között. Ezt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy egyetértésben terjesztik a már említett „európai értékeket és elveket”. Így már talán érthető, sőt talán bizonyított is, hogy nem valósak azok értékrendek, melyek mentén ma a háttérhatalom megosztani igyekszik a társadalmat. Hisz a magát jobb oldalinak (jobb-közép) valló Fidesz és a magát baloldalinak nevező MSZP soraiból is egyaránt találunk tagokat az "Atlanti Tanácsban". De érdemes megvizsgálni, e pártok történelmét is. Miként definiálta magát anno a Fidesz és mivé lett. Illetve honnan, miből alakult meg az MSZP.

Elsőre talán, mikor ilyen fajta megosztást hall az ember, hála a média agymosásának, azt hiheti, hogy két abszolút ellentétes erőről van szó, de látva az elmúlt 20 éve eseményeit, továbbá látva a közös célokat, amiket a MAT-on keresztül képviselnek, remélhetőleg a legelhivatottabb pártszimpatizánsban is sikerül felébreszteni a gyanú szikráját. Meggyőzni nem szándékozom senkit, nem olyan kérdések ezek, hogy érdemes lenen megpróbálni. Annál bonyolultabb dolog ez.

Visszatérve, így már talán a fenti állításom a szintézisről is érthetőbb. Látjuk, hogy a tézis, ami jelen esetben legyen, mondjuk a „jobboldal”, és az antitézis, jelenesetben akkor a „baloldal” (ál)küzdelméből miként, és milyen szintézis alakul ki, és milyen érdekeknek kedvez.

A bűnbak a (szaturnália áldozati bakja) pedig igény szerint választható ezen oldalak szereplői közül.

A pártok háttérhatalmi kötődését persze lehetne még részletezni, de ezen írásnak nem ez a célja. Akit érdekelnek ezek a dolgok, az nem egy „kerekasztallal társasággal”, klubbal, lovagrenddel, vagy akár páhollyal fog találkozni a kutatás közben.

Ígértem, hogy még szó lesz a Jobbikról. Nem felejtettem el, de mivel többen is megjegyeztétek, hogy túl hosszúak az  agymenéseim, ezért a nacionalizmus és cionizmus szemszögéből a következő írás fogja bemutatni, ugyanezt a megosztó játékot. Játéknak nevezem, de tudjuk mindannyian, egyáltalán nem játék ez.

Ne feledjétek, közös a célunk, és a közös ellenség igyekszik meggátolni annak elérését! Tehát semmi szükségünk megosztásra!

Folytatásért katt ide!