A televízió a globális
agymosógép a rosszarcúak globális mosókonyháján. Benne a műsorok pedig, néhány,
talán említésre sem igazán méltó, üde kivételtől eltekintve az agymosószer. A
megtévesztő módon szórakoztató eszköznek minősített manipulációs machina vitathatatlan
érdemeket szerzett magának az elmúlt évtizedek során, a tömegmanipuláció
és/vagy a propaganda terén.
Legyen szó akár autoriter,
vagy demokratikus módon szerveződő társadalmakról, a hatalom gyakorlói mindkét
esetben kihasználják a technológia kínálta lehetőségeket, saját törekvéseik
eléréséhez. Ez valahol még érthető is, mivel az emberek többsége önkívületi
állapotban, nyálát csorgatva bámulja a mágikusan vibráló fényforrást. A belőle
sugárzó szemét pedig teljesen feltölti az ember tudata helyén tátongó nagy
sötét lyukat. Miért ne használnák?
Viszont, ahogy az a
későbbiekben majd bemutatásra kerül, e kettő, látszólag egymással teljesen
ellentétes értékeket képviselő társadalmi rendszer, nem csak ugyanazt az
eszközt használja céljai eléréséhez, hanem kész akár ugyanazon kezekkel
működtetni is azt.
Fentieket bizonyítván vegyük
például „Got Talent”, vagy az „X Faktor” népbutító programokat.
Teljesen mindegy, hogy az aktuális geopolitikai pozícionálások éppen hogy
állnak! Teljesen mindegy, hogy milyen mesterkélt indokkal, vagy milyen hazug
értékek „védelmében” feszülnek egymásnak a világ hatalmai, mivel közben saját
polgáraik tudatát ugyanazzal a mosószerrel tisztítják. Mert jelen esetben nem
arról van szó, hogy Irán, Szíria, Oroszország és Kína -csak hogy az
emblematikus szereplőket említsük- saját mosószert gyártana a saját
polgárainak, illetve saját (állítólagos) értékeinek megfelelően, hanem épp ellenkezőleg, ugyanazt
a licenszt használja, amit akár a legnagyobb ellenségük, az Egyesült Államok,
vagy annak akármelyik csatlósa is.
Annak ellenére, hogy egyes
embereket már ez is gondolkodóba ejthet, a posztmodern világ kereskedelmi televíziós
szokásait ismerve, még akár legyinthetnénk is. Ügyesek voltak, ennyi! Miért ne nézhetné ugyanazt azt a műsort az egész világ, ha egyszer jó?
De mégis, vajon melyik cégnek
sikerült a világpiac vizein olyan sikeresen hajókáznia, hogy közben az összes
szövetséges, vagy éppen szemben álló félnek sikerült eladnia ugyanazon termékét/termékeit?
Valóban csak szerencse és rátermettség kérdése lehetett?
A kérdésre a válasz rövid
szörfözés után az Interneten is megtalálható. Az említett licensz tulajdonosa a FremantleMedia Enterprise. A társaság amellett, hogy tévés műsorokat gyárt és értékesít, egy kiterjedt média-céghálózat
része is egyben. A FremantleMedia érdekeltségébe tartoznak például az ausztrál, amerikai,
angliai, kanadai, német, lengyel és román leányvállalatok. A
szintén a társaság tulajdonában lévő „495 Productions” pedig az MTV-vel van szoros
kapcsolatban.
A holding természetesen nem csak a „Got Talent” sorozat kereskedelmi jogait birtokolja, övé emellett a
már említett „X Factor”, vagy az „Idols” műsorok is. Továbbá több
frenetikus színvonalú, az emberi tudatot mérhetetlen mértékben mélyenszántó sorozat
is e céghez kötődik. Ilyen például a kilencvenes évek ikonja, Pamela Anderson
ugródeszkája, a vízparton lassítva ugráló mellek koronázatlan királya, a Baywatch.
Sőt, még a Berényi család
üzleteinek „titkos” finanszírozója is a FremantleMedia
Enterprise. A „Barátok Közt” csak
egy a cég sok-sok sorozata közül. A feljebb említett országoknak mind megvan a
saját, napi betevő szellemi szennye.
(A sors fintora, hogy az ausztráliait épp „Szomszédoknak”
hívják.)
Látható, hogy az említett
cégcsoport meghatározó alakja a televíziós tömeg szórakoztatásnak álcázott, valójában tömeg
manipulációs iparnak. Viszont, ahogy a Barátok Közt is csak egy, a cég által birtokolt
sorozatok közül, úgy a FremantleMedia is csak egy, az RTL Group által birtokolt
cégek közül. Bizony, így kerülhetett Magdi anyus az RTL Klub képernyőjére. A
közös tulajdonosi kör segítette oda.
Az RTL Csoportot sajnos
senkinek nem kell bemutatni. A nevében luxemburgi társaság 53 tévés- és 28
rádiós csatornát üzemeltet Európa szerte, köztük a magyarországi RTL Klubot is.
Mielőtt viszont azt hinnénk, hogy ők
azok a nagymesterek, akik rátermettségüknek és még ki tudja minek köszönhetően
képesek eladni ugyanazt a szemetet politikai-, társadalmi- és gazdasági
berendezkedéstől függetlenül a föld bármelyik országában, megemlíteném, hogy a FremantleMediát
is birtokló RTL Group is csak egy cég a sok közül. A világméretű céghálózati
hierarchiában a Bertelsmann SE & Co
KGaA, továbbiakban csak Bertelsmann következik. Ezé a cégé ugyanis többek között
az RTL Csoport is. Viszont ezzel még nem értünk a végére!
Bizonyára már a kedves olvasót
is érdekli, hogy vajon ki, vagy kik lehetnek a tulajdonosai a Bertelsmann-nak?
Nos, a társaság 80,9%-t
megosztva birtokolja a Bertelsmann
Alapítvány, a Reinhard Mohn
Alapítvány és a BVG Alapítvány. A fennmaradó 19,1% pedig a Mohn család
birtokában van.
/A Bertelsmann Alapítvány
víziója például a „Régiók Európája”, vagyis az „Európai Egyesült Államok” is, melyben nem
léteznek többé szuverén nemzetállamok. A közigazgatási feladatokat pedig Brüsszeli
kontroll alatt, magáncégek végzik. Az alapítvány különböző projektekkel segíti
az ehhez szükséges gondolkodásmód kialakítását, természetesen az EU támogatásával, vele együtt
működve. Az alapítvány érdekeltségébe tartozó egyik németországi leányvállalat, az Arvato AG már végez is ilyen
jellegű feladatokat./
A céget még 1835-ben alapította Carl
Bertelsmann. Eleinte katolikus énekek, könyvek kiadására specializálódott,
majd fia Heinrich irányításával a cég már egyéb novellákat is kiadott. A kiváló
üzletpolitikának köszönhetően a társaság folyamatosan erősödött, még az első
világháború sem viselte meg. A második híre pedig már 401 alkalmazottal a
fedélzetén érte a céget. A Bertelsmann, és így az én történetem is ezen a ponton
válik csak igazán érdekessé!
 |
| Reinhard Mohn |
Ekkoriban a céget már a Heinrich Bertelsmann unokája, Heinrich Mohn, és az ő fia Reindhard Mohn vezette. A kor
követelményeinek megfelelően, természetesen mindketten tagjai voltak az SS-nek. Reinhard továbbá a Luftwaffe-ban tett katonai szolgálat
során egészen hadnagyi rangig jutott. A jó „üzleti érzék”, úgy látszik az egész
családra jellemző.
A Mohn páros irányításával a
Bertelsmann vállalat lett a Goebbels
nevével fémjelzett náci propaganda szinte egyetlen, és legnagyobb partnere. Már
1933-tól közreműködik a náci propagandaanyagok kidolgozásában, illetve
nyomtatja és terjeszti is azokat. Aztán, hogy Mohnék cége a háború idején is meg
tudjon felelni a birodalmi elvárásoknak, „zsidó” (nyilván a kevésbé cionista
fajtából) és egyéb „idegen” identitású rabszolgákkal dolgoztattak, akiket a
náci párt és az SS munkaerő kölcsönző divíziója közvetített számukra. Így
készültek a Bertelsmann nyomdáiban a „lelkesítő” röpiratok, és a birodalmat,
illetve annak vezetőit éltető propagandaanyagok, amikkel aztán a német
fiatalságtól kezdve, egészen a fronton harcoló katonákig, mindenkit hülyítettek,
hergeltek.
Hitlerrel és Göebbelsel együtt
aztán bukott a Bertelsmann vállalat is. Legalábbis két évnek kellet eltelnie,
míg a háború után, 1947-ben Mohn újra alapította a céget. Majd, mintha mi sem
történt volna, töretlen dinamizmussal az ezredfordulóra a világ egyik
legnagyobb és legjövedelmezőbb média birodalmává tette azt. Így végső soron a náci
propaganda-gépezet egyik legfontosabb fogaskereke, Reinhard Mohn egészen 2009-ben
bekövetkezett haláláig aktívan mozgatta az „atlanti propaganda-gépezetet” is.
Az általa újra felvirágoztatott Bertelsmann vállalat pedig azóta is kitartóan
mossa az átlag polgárok agyát, az éppen aktuális igényeknek megfelelően. Gondosan
kondicionálva a leendő világpolgárok tudatát, az új, globális értékek
elfogadására.
Hogy a Mohn család, miképp úszhatta
meg csupán csak egy cég újraalapítással a második világháborút, és hogy múltjuk
ellenére miképp építhettek fel egy ilyen sikeres, és töretlenül fejlődő cégcsoportot, azt az
olvasó fantáziájára, esetleg web-böngészőjére bízom.
Elképzelhető talán, hogy az SS
tagság mellett, a globalista Római Klubban
való tagság is segítségükre volt? Érdemes alaposabban utánanézni!
