Szélsőséges Tragikomédia, avagy Dialektika az "Izmusok" Tükrében - II. felvonás

Korábbi bejegyzés alkalmával a parlamentáris demokrácia jobbos-balos közjátékán keresztül ismerkedtünk a „háttérhatalmi dialektika” fogalmával. Ez alkalommal kicsit feljebb mászunk azon a bizonyos piramison (háromszögön), megközelítve a mindent (rosszul) látót. E bejegyzés alkalmával a „társadalmi megosztás” mögötti ideológiák, illetve azok között látszólag feszülő ellentétből létrejövő szintézis kerül a középpontba. Így az „izmusok” és az „antizmusok” lesznek főszerepben. A szabályok viszont a piramisnak ezen a szintjén is hasonlóak. Az ellentétek itt is ugyanolyan módon vonzzák egymást, és eme perverz vonzalom nászának, rothadó gyümölcsétől pedig a mai napig öklendezik szinte az egész emberiség. Na, de megint túlságosan előre szaladtam, végül is a mennyasszonyt is jól megtáncoltatják, mielőtt jól meg… Egyébként is óvatosan kell a függöny mögé néznünk, mert az ott látottak már-már a közerkölcs határát súrolják, és annak ellenére, hogy hardcore pornó mehet a tévében főműsoridőben is, az ilyenekről még beszélni sem nagyon ildomos manapság. Sőt, még kérdezni sem igazán szabad!

Kezdjük az elején, és ismerkedjünk meg először a különös szerelmi történet két főszereplőjével!  Az 1800-as évek, és az éppen aktuális „boldog békeévek” végén járunk. A régi rend alkonyán még nem látszanak a születendő új, XX. századi világrend körvonalai sem. A változás szele, akárcsak napjainkban, azért már érezhető volt, még akár az utca embere számára is. Viszont a folyamatos, és azóta is tartó tömegmanipuláció következtében, Albert Pike-on és rendtestvérein kívül, csak nagyon kevesen érthették a helyzet valódi tétjét. Az egyik örömapa, a történetesen magyar származású, de német ajkú zsidó, Herzl Tivadar,  feltehetőleg ezen kevesek közé, vagy épp valamelyik szervezkedő „testvériség” tagjai közé tartozott. Herzl egyébként maga is változtatásra tette fel relatív rövid életét (1860.05.02-1904.06.03). Fejébe vette, hogy a zsidóság helyzetén változtat és hazát szerez a zsidóságnak, mert szerinte az lenne az évszázadok óta tartó antiszemitizmus egyetlen megoldása, ha világban addig diaszpórában élő népnek lenne hova hazatérnie.

Akkoriban az európai zsidóság érzése szerint válaszúthoz érkezett. Folytathatja a polgári forradalmak idején megkezdett asszimilációs útját, és identitását, olykor vallását is feladva, végleg beolvadhat a befogadó európai nemzetek közé. Vagy épp ellenkezőleg, önálló, erős nemzetet formálva területet szerez magának és ott államot alapít.

Akárcsak manapság, száz évvel ez előtt is relatív nagy hatalom összpontosult az "zsidó identitásúak" kezében. Nem meglepő módon ez már akkor is komoly aggodalommal töltötte el a befogadó nemzeteket és természetesen azok vezetőit. Bizonyos szinten az „antiszemitizmus” már akkor is ismert fogalom volt. Ez egyáltalán nem csoda, hisz már akkor is szinte mindenki a háttérhatalom bankárjainak, például a Rothschildoknak tartozott, és a média nagy része is irányításuk alá tartozott. Relatív alacsony lélekszámuk ellenére, a befolyásuk az élet egyéb területein szintén komolynak mondható volt. Azt leszámítva, hogy a zsidó nemzeti identitás egyáltalán nem, vagy csak alig létezett, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a manapság szokásosnak mondható „zsidóhelyzet” volt jellemző akkor is.
Ahogy Herzl fogalmazott:

„Zsidóhelyzet akárhol lehet, ahol számottevő zsidó él.”

Annak ellenére, hogy a zsidóságon belül akkoriban elhanyagolható volt a nacionalista, államalapítás gondolatával kacérkodók száma, Herzl még is az ő útjukat választotta. Sőt, idővel annak vezéralakjává vált. Az első ránézésre, adott esetben akár a zsidóság végleges vesztét is okozható antiszemitizmusra sem ő, sem későbbi követője, Nahum Goldman, nem mint veszélyforrásra tekintettek, hanem mint eszközre, ami kifejezetten segítheti az ő államalapító törekvéseiket. Mondván minél égetőbb a „zsidó kérdés”, annál könnyebb támogatókat találni az európai nemzetek között a zsidóság közel-keleten, egész pontosan Palesztinában való letelepítéséhez. Továbbá minél nagyon a zsidósággal szemben tanúsított ellenszenv, annál több zsidó fog a cionizmus falai között menedéket keresni. 
 

Goldman szerint a zsidók számára "szükséges" a "legdrasztikusabb és legkézzelfoghatóbb" tapasztalás a faji egységükre való rádöbbenésük érdekében, és hogy a "pszichológiai feltételek" csakis minden "elképzelhető és természetes nehézség" során teszik lehetővé a zsidók "egységesülési folyamatát".

Míg Herzl pedig így fogalmaz az antiszemitizmusról 1962-ben kiadott naplójában: 

„Azt hiszem, megértem az antiszemitizmust, ez egy nagyon komplex jelenség. Zsidóként szemlélem a fejleményeket félelem, vagy gyűlölet nélkül. Felismerem az antiszemitizmusban az öröklött előítéletet, a vallási türelmetlenséget, de azt is, ami önvédelem benne. A zsidókérdést nem tartom sem társadalmi, sem vallási kérdésnek, bármint fest is, hol így, hol amúgy. Nemzeti kérdés ez, és, ha meg akarjuk oldani, akkor mindenekelőtt politikai világkérdéssé kell tennünk, amelyet a kultúrnépek tanácsának kell megoldania. Mi nép vagyunk, egy nép.”

Sőt, még az ismert szófordulat, a „zsidó kérdés végeleges megoldása” is tőle származik. ("EndgültigeLösung der Judenfrage", Der Kongress, 1897. június 4-i szám)

Herzl 1896-ban publikálta a „Zsidó állam” című művét. Gyermeke, vagyis "izmusa" pedig 1897–ben, Bázelben az első, általa szervezett cionista kongresszus alkalmával látta meg a napvilágot.  A gyermek a „Cionizmus” nevet kapta.  A mozgalom elsődleges célja pedig a zsidó állam megalapítása volt. Eme cél szentesített minden eszközt. Elérése érdekében Herzl eleinte a németekkel és törökökkel ült tárgyaló asztalhoz, majd  az oroszokkal és a britekkel is felvette a kapcsolatot. 

"A cionizmus olyan otthont akar teremteni a zsidó népnek Palesztinában, amely a törvény védelme alatt áll." 

A kongresszuson megalapították továbbá a „zsidó nép” politikai tömörülését, a "Cionista Világszervezetet”, melynek elnökéül mindenki nagy-nagy meglepetésére, Herzl Tivadart választották.  A következő öt évben további hat kongresszust tartottak, melyeken létrehozták a céljaikat szolgáló intézményrendszert. Így megalapították például a Zsidó Nemzeti Alapot és a mozgalom újságát, Die Welt címmel. Továbbá egyesek szerint, e kongresszusokon született meg, a "Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve" című jegyzet gyűjtemény is, melyben magas rangú cionista vezetők, rabbik írták le zsidóság világhódító tervét. A cionisták szerint ez persze aljas rágalom, és csak lejáratásról van szó, "rosszakaróik" rosszízű tréfájának tudják be. Egyes kutatók pedig a jezsuita cselszövés részének tekintik. (Mindenesetre az abban foglaltak és valóság között különösen nagy az átfedés, ez vitathatatlan!)

Herzl érdemei ugyan elvitathatatlanok a zsidó nacionalizmus megerősítésében és a nemzetközi cionista mozgalom megszervezésében és megerősítésében, viszont a kitűzött céljainak elérését nem tudta megélni. Ugyan a britektől kapott ajánlat értelmében megalapíthatta volna a zsidó államot Ugandában, de ezt az ötletet a cionista kongresszus heves vitákat követően elvetette. Herzlt nem sokkal ez után a Szentföldön, Jaffában egy betegség fertőzte meg, mely magas lázzal, és szívének legyengülésével, végül halálával járt. Ezt követően az egyik főhősünk, azaz a cionizmus, illetve a cionista kongresszus a kutatók véleményei szerint a háttérhatalmi hálózat befolyása alá került. Egész pontosan a Cecil Rhodes alapította „Round Table”, magyarul „Kerekasztal” társasághoz kötődő, Chaim Weizmann, anglia cionista és szabadkőműves került vezető szerepbe. Ő, illetve csapata pedig a továbbiakban azzal a céllal használták a mozgalmat, hogy az segítse a világ fölötti hegemónia megszerzésére kitűzött terveik megvalósítását. Ezen tézis szerint Herzl halálát követően a cionizmus nem tekinthető pusztán egy zsidó nacionalista mozgalomnak, e szerepén túlmutatva, egyben a háttérhatalom eszköztárát is bővítette. Így a cionizmus megerősítése innentől kezdve nem csupán az asszimilációt elítélő, zsidó állam megalapítására törekvő zsidóság érdeke volt, hanem a nemzetközi magánhatalmi hálózaté is. (Természetesen az sem kizárható, ugyan erre vonatkozólag nincs információ, hogy Herzl maga is tagja lett volna eme hálózatnak.) Gyanú mindenesetre fenn áll, már csak azért is, mivel Albert Pike Mazzininek írott levelében, melyben a három, világhatalmi struktúrát átalakító világháború menetét vázolta fel, szintén kiemelt szerep jut az akkor még nem is létező „politikai cionizmusnak”. 

" A harmadik világháborúra azért kerülne sor, hogy megoldja a politikai cionizmus és az iszlám világ közötti konfliktust. A két oldal kölcsönösen kimerítené egymást, és ez előkészítené a háttérerők illuminátus világközpontjának az átfogó és teljes hatalomátvételét." 

Ezt erősíti, az egyébként szintén zsidó származású, Hanry Makow azon véleménye is, miszerint Izrael államának nem sok köze van az igazi zsidósághoz, mivel megalapítását kidolgozó és elősegítő cionista mozgalom csupán eszköz, egy világuralomra törő érdekszövetség kezében. Így Izrael adott esetben elnyomóból könnyedén, ismét áldozattá válhat. Makow szavaival élve, „kényszeröngyilkosság” áldozatává válhat. Ismerve Albert Pike, azaz a háttérhatalmasok világhódító, egyben világromboló terveit, egyáltalán nem olyan nehéz ezt elképzelni. Látva a manapság (érthető mód) egyre jellemzőbb Izrael ellenes hangulatot, egyenesen valószínűsíthető is. (Itt jegyzendő meg, hogy a háttérhatalom többnyire úgy manipulálja az általa gerjesztett problémára adott reakciókat, hogy azok józan paraszti ésszel gondolkodva, elsőre bárki számára teljesen logikusnak tűnjenek.) Romantikus történetünk egyik szereplőjéről, a cionizmusról elöljáróban ennyi talán elegendő is. Természetesen később még szerephez jut.

 

Ideje bemutatni a másik főszereplőnket, a szintén az "izmusok" családjába tartózó nacionalizmust, egész pontosan a nacionalizmus és a szocializmus egyesítéséből létrejövő nácizmust. Amiről manapság, szinte kivétel nélkül mindenkinek, egy amfetaminoktól felpörgött, fura bajszú, egyébként kiváló szónok juthat eszébe. Aki egyben a feljebb emlegetett zsidóság valaha volt legnagyobb ellenségének szinonímája.  Mellette még az ókori zsidóságot elnyomó uralkodók is eltörpülnek. Bizonyára mindenki kitalálta már Adolf Hitlerre, és az ő pártjára a NSDAP-re gondolok. Illetve gondol mindenki, aki csak meghalja ma a „náci” kifejezést. A másik örömapához, Herzlhöz hasonlóan, Hitler is saját könyvvel igyekezett gondoskodni „gyermeke” megfelelő neveltetéséről. Mozgalmának, "izmusának" ideológiai alapjait az először 1925-ben megjelenő, Mein Kampf című művében fogalmazta meg, amiben a fajelmélet mellett, még az eugenizmusra utaló sorokat is találhatunk.

„A tudósok népe, ha ráadásul testileg degenerált, akaratgyenge és gyáva pacifista, nem fogja meghódítani az egeket, sőt még csak a földön való létezést sem tudja majd magának biztosítani.” 

Aztán, hogy a Mein Kampf-ot Hitler írta-e, egyedül írta-e, esetleg jezsuita segédlettel, arról éppenséggel lehetne vitatkozni, sőt vitatkoznak is rendszeresen a világháló különféle bugyraiban. Ezen írásnak viszont nem célja tisztázni ezt a kérdést. Az viszont érdekes, hogy a cionizmus „szentírásával”, a Cion Bölcseinek Jegyzőkönyveivel kapcsolatban is megfogalmazódott a jezsuita manipuláció, elsőre talán nevetségesnek tűnő gyanúja.  Na, de az egyszerűség kedvéért, ez esetben maradjunk a hivatalos verziónál, miszerint Hitler írta, így tekintsük tehát őt a másik örömapának.

Ugyanakkor, ha a konteokat ez alkalommal figyelmen kívül is hagyjuk, a mellett a tény mellett nem mehetünk el, hogy maga a "nemzetiszocialista" elnevezés Hapoel Hazair cionista munkáspártjától származott, amely először hivatkozott a "volkssozialismus"-ra. A tulajdonképpeni náci ideológiát pedig, még jóval Hitler előtt, a cionista Viktor Chaim Arlosoroff fogalmazta meg, a Zsidó Nemzetiszocialista Párt számára készített manifesztumában, amely a "zsidó nemzetiszocializmus" /Der Jüdische Volkssozialismus/ cím alatt jelent meg Berlinben 1919-ben. Arlosoroff ezen művében gyakorlatilag leírta a teljes „hitleri ideológiát”, így többek között a bolsevista ellenségkép is bemutatásra került.

"A nemzeti eszme az egyetlen, amely lehetővé teszi a nemzetek közötti ligát. A kozmopolita szocializmus a bolsevizmus időleges sikere ellenére is kapitulálni kénytelen"
 
Feltehetőleg Hitler, a meglehetősen nagy ideológia azonosság ellenére, a félreértések elkerülése érdekében volt kénytelen a "nemzeti szocializmus" nevet választani, a cionisták által már alkalmazott, és egyébként alkalmasabb "népi-szocializmus" helyett. Kiemelendő azonosság a két elmélet között, hogy mindkettő faji alapon gondolkodik, mozgatója a fajelmélet. Közös ellenségük pedig az asszimilációra, teljes társadalmi integrációra hajlamos zsidóság. Ami puszta létével egyrészről relatív magas befolyása miatt veszélyt jelentett a német társadalomra, illetve annak vezető rétegeire. Másrészt zsidó identitásának feladása miatt, veszélyezteti zsidó nemzetet, így a zsidó állam megszületését is.

Itt kell bemutatnunk a Herzl által említett „zsidókérdés végleges megoldásának", mind a cionisták, mind pedig a nácik terveibe tökéletesen illeszkedő három lépését.

1. Az árja faj mintájára a judaizmus fajjá alakítása.

2. A többi fajtól történő teljes szeparációja.

3. Palesztinába történő emigrációja.

A történet tehát érezhetően csavarodik, hiszen már a két "ellentét" közti nyilvánvaló hasonlóságoknál, rokonságnál tartunk. Gyakorlatilag kezdünk megérkezni a bonyodalomhoz, amely egyes olvasókban esetleg előidézheti a kognitív disszonancia bizonyos tüneteit. Így biztosan vannak olyanok, akik már most jobb felső sarokban található „X”-re való kattintáson törik a fejüket. Hisz a legegyszerűbb módja, hogy az eddigi, jól bevált valóságképünkkel ellenkező információkból adódó belső (tudat alatti) feszültséget megszüntessük az az, hogy elzárkózunk magától az információtól. Mivel a post a későbbiekben is okot adhat rá, így kognitív disszonancia egyéb tüneteire még visszatérünk. Aki igazán kemény, vagy annak érzi magát, az folytatja az olvasást.

Összegezzük hát a fenti sorokat! Tehát a zsidóság teljes kiirtására törekvő náci ideológia dokumentáltan köthető, az állítólag kiirtandó zsidóság nemzeti ideológiájához, a cionizmushoz. Annak ellenére, hogy a későbbiekben, mint két ősellenség kerülnek bemutatásra, mondhatni két rokon ideológiákról van szó. (Én mondtam, hogy perverz egy nász ez.)

Manapság egyre többen, de jellemzően inkább a „szélsőjobboldali” mozgalmak,  nyíltan és egyre súlyosabb vádakkal támadják cionizmust, és a hozzá köthető terrorállamot, Izraelt. Jobb esetben legalább a kollektív bűnösség elvét nem alkalmazzák, és szem előtt tartják, hogy míg minden cionista zsidó, vagy annak mondja magát, addig nem minden zsidó cionista. Bár sajnos be kell ismerni, hogy retorikájuk többnyire csak az „egyszerű zsidózásig” terjed. Ezen mozgalmak, illetve ezen mozgalmak tagjai előszeretettel alkalmazzák ugyanakkor a náci Németország szimbólumait, éltetik annak fajgyűlölő tanait és egyértelműen kifejezik szimpátiájukat vele szembe. Leegyszerűsítve, aki manapság elítéli a cionista törekvéseket, azok többsége 99%, hogy szimpatizál a náci Németország ideológiájával, legalábbis annak, az utókor által/számára felépített illúziójával. El kell ismerni tehát, hogy azon állítás, miszerint e két, első ránézésre ellentétes, egymásnak feszülő eszme közeli rokonságban áll egymással, elég abszurdnak tűnhet azon olvasók számára, akik nem ismerik a „háttérhatalmi dialektika szabályait”!

Hogy állításunkat igazoljuk, mindenképp szükséges alaposabban megvizsgálni, eme két izmus relációját!

Menjünk vissza 1919-be, a cionista Arlosoroff művének megjelenésének évébe. Hitler ez idő tájt a német hírszerzésnek dolgozott, ahol a többek között az is a feladata volt, hogy a Német Munkáspárt után kémkedjen, még ebben az évben be is lépett a pártba. Ekkoriban a német hírszerzés feje az a Max Warburg volt, kinek testvére Paul, a Rothschild dinasztia megbízásából, pár évvel korábban oroszlánrészt vállalt a FED, az Amerikai Központi Bank szerepét betöltő magánbank megalapításában.  Továbbá mindkét Warburg tagja volt az I.G Farben igazgatótanácsának. Később ugyanennek az I.G Farbennek az auschwitzi telepét használta (Auschwitz III.) Hitler munkatábornként. Adolf Hitler tehát a hírszerzésen keresztül tudtával, vagy tudta nélkül, de kapcsolatban állhatott a háttérhatalmi hálózattal.

Hogy a Warburgok mennyire komolyan gondolták világhódító terveiket, íme egy azóta elhírsült idézet Paul Warburgtól:

"Akár tetszik, akár nem, világkormány lesz! Az egyetlen kérdés, hogy ez a kormány, hódítással vagy megegyezéssel jön létre."

Ma már az is eléggé bizonyított tény, hogy Hitlert pénzügyileg, nyersanyaggal és technológiával is támogatta a háttérhatalom. Elég csak a már említett Rothschild dinasztia pénzét, vagy Rockefeller családhoz köthető Standard Oil (Exxon) kőolaj szállítmányait, vagy az adminisztrációt segítő IBM gépeket említeni. Ez pedig arra enged következtetni, hogy ha Hitler személyesen nem is volt tagja a hálózatnak, bár ennek az ellentéte is könnyen elképzelhető, azok akkor is eszközként használták őt.

Az talán már most látható, hogy a nemzetközi magánhatalom kapcsolatban állt mind a cionizmussal, mind pedig a látszólagos ellentettjével, a nácizmussal. Így közvetlen irányítással, vagy manipulációval könnyedén elérhető volt az, hogy eme két ellentét kiegészítse egymást, és így olyan, magasabb célokat szolgáljon, amik illettek a hatalmasok elképzeléseibe, elősegítették terveik megvalósítását.
 

Ezen információk ismeretében már érthető, hogy annak ellenére, hogy Hitler elkobozhatta volna a teljes zsidó vagyont, miért segédkezett mégis, annak teljes Palesztinába történő kimenekítésében. Ezáltal, pontosabban a HAAVARA program által nagyban segédkezett az újkori Izrael állam megalapításában. Az egyezmény értelmében a németországi zsidóságnak lehetősége volt pénzé tennie teljes vagyonát, a pénzt pedig elhelyezze zsidó tulajdonú német bankokban, melyeknek kirendeltségei működtek Tel-Avivban és Jeruzsálemben. Így a Palesztinába való érkezés után könnyedén hozzáférhettek a pénzükhöz és az utazás jelentette kockázatoktól is mentesültek. Eme méltatlanul elhallgatott egyezménnyel gyakorlatilag meg is érkeztünk a két „izmus” házasságához, amennyiben maradunk a korábban használt romantikus hasonlatnál. A Haavara egyezmény eltussolásának fontossága természetesen érthető, hisz e dokumentált egyezmény léte alapjaiban rengeti meg a manapság cionisták, liberalisták és úgy általában „antifasiszták” által előszeretettel hangoztatott, "zsidóság teljes kiirtására" vonatkozó téziseket. De a „dialektikus játék” nem csak ezen szereplőit hozhatja kellemetlen helyzetbe eme információ! Hasonlóan kényelmetlenül érintheti a feljebb említett „másik” oldalt is, akik a zsidóellenesnek vélt náci ideológia szimpatizánsainak tekintik magukat. Hisz a Haavara egyezmény egyértelműen bizonyítja, hogy a nácizmus nem hogy nem ellensége a cionizmusnak, sokkal inkább partnere, segítője annak!  Persze az ellentét látszatának fenntartása, a két ideológia "küzdelme", lévén, hogy mindkettő a befolyása alatt áll, tökéletesen megfelel a háttérhatalom terveinek. Erről viszont később, először vizsgáljuk meg alaposabban a feljebb említett egyezményt!

(A kognitív disszonancia elleni védekezés második tünete, mikor az agyunk igyekszik minket meggyőzni a feszültséget kiváltó információ hiteltelenségéről, igyekszik ellenérveket felhozni ellene, igyekszik megmagyarázni annak hamisságát, hogy csökkentse a feszültséget. Ez sajnos teljesen természetes reakció!)

A „Haavara” (héber: הסכם העברה) szó jelentése németül „haver”, de természetesen a héberben is megtalálható ez a kifejezés, onnan leginkább „mozgó házak”-ként lehetne magyarra fordítani, tehát valamilyen költözésre, költöztetésre utalhat. Magyarul összefoglalva jelentheti végül is a nácik haverjainak költöztetését. Ezt erősíti, hogy az angol történészek, mint "The Transfer Agreement", vagyis „Az áttelepítési megállapodás” utalnak rá. A Németországi Cionista Föderáció (die Zionistische Vereinigung für Deutschland), az Anglo-Palesztin Bank, és a náci Németország 1933.augusztus 25-én írta alá az egyezményt, mely folyamatos gazdasági kapcsolatot biztosított a nemzetiszocialista Németország és a palesztinai zsidó telepek között. Ugyanakkor a kitelepítést más szempontból is elősegítette. Az egyezmény értelmében például közel negyven darab „felkészítő”/”átképző” tábor jött alakult Németországban, többek között Nürnbergben, Mannheimban, Kölnben, Stuttgartban, Münchenben és Berlinben, hogy csak a nagyobb városokat említsük. A táborok elsődleges célja az volt, hogy felkészítse az urbánosodott, és egyébként sem a földműves szaktudásáról elhíresült zsidóságot az önfenntartó, telepes életre, hogy azok könnyebben boldoguljanak a kitelepítés után Palesztinában. Érdekesség, hogy a beszámolók szerint ezeknek a táboroknak a kapujában a mai izraeli zászló lobogott. Több ezer németországi zsidót készítettek fel ily módon a kitelepedésre, többségük még a háború kitörése előtt el is hagyta Németországot.

Továbbá az egyezmény következtében utazott például Leopold von Mildensteint (Leopold Itz, Edler von Mildenstein, képen jobb szélső) báró, egyben cionista szimpatizáns SS tiszt, és nem utolsó sorban, szuverén málta lovag, hat hónapra Palesztinába, hogy alaposan megérthesse, és tanulmányozhassa a zsidó telepek, a kibucok működését és előkészítse a tömeges kitelepítést. Az úton elkísérte Kurt Tuchler, ő a Cionista Föderációt képviselte, illetve felesége is.  A "kirándulás" feltehetően jól sikerült, hisz a beszámolók szerint Mildenstein, mint a cionizmus rajongója tért haza, és több kapcsolódó előadást is tartott,

illetve cikket jelentett meg, melyekben a cionizmust éltette. Sőt, még héberül is elkezdett tanulni. A beszámolója a náci felső vezetésre is nagy hatással lehetett, hiszen a birodalom még egy emlékérmét is veretett, megörökítendő a közös náci-cionista palesztinai tanulmányi kirándulás emlékét. Egyes források szerint a medál veretését maga Goebbels rendelte el. Az érme egyik oldalán egy hexagram, vagy ismertebb nevén Dávid- eredeti nevén Remfa csillag látható, „Ein Nazi Fahrt Nach Palesztina, azaz „Egy Náci Utazott Palesztinába” felirat kíséretében. A másik oldalán pedig a napdémon keresztje, azaz egy horogkereszt látható, alatta pedig „Und Erzählt Davon Im”, azaz „És Mesél Róla”.  Az alatt pedig külön „Angriff” felirat olvasható.  Ami jelenthet „kezdetet”, vagy „rohamot. Ugyanakkor nem is nagyon kell választani a két jelentés között, hisz végső soron az érme, pontosabban a „kirándulás”, melynek a medál emléket állít, tekinthető a cionisták palesztinai rohamának kezdeteként is.  Ez a medál nagyon jól szimbolizálja, hogy a két ellentét, legalábbis ma ellentétesnek bemutatott ideológia valójában közös tőről ered, stílusosan ugyanazon érme két oldaláról van csupán szó. Tehát ezen ideológiák mentén feszültséget szítani teljesen értelmetlen! Csúnya játékot játszik az a tömeggel, aki mégis ezt teszi!
Mildenstein egyébként túlélte a háborút, bármiféle felelősségre vonás nélkül. Az azt követő években polgári életet élt, dolgozott például a Coca-Cola ügynökeként is.

Felmerül a kérdés, mégis akkor kinek, milyen érdeke származik eme ideológiák látszólagos ellentétéből adódó feszültségből? Albert Pike feljebb idézett sorai választ adhatnak a kérdésre, de előbb még fontos pár gondolat erejéig megvizsgálni a ’30-as évek későbbi történéseit! Egész pontosan a „Kristályéjszaka” eseményei nem illenek az eddig bemutatott nácionista baráti viszony képébe. 1938. november 9-e éjszaka történtek bizonyára ismertek az olvasó számára, hisz az iskolai tananyag részét képezik, és a kapcsolódó propagandában is kiemelt szerepük van. Az emlékek felelevenítése céljából, nézzük mi a hivatalos tényállás az ominózus éjszakával kapcsolatban. E szerint „egy Franciaországban szolgáló német diplomata, Ernst Eduard vom Rath meggyilkolása miatt megtorlásként elrendelt, központilag megtervezett és irányított, országos zsidóellenes erőszakhullámról” van szó. Több probléma is van viszont ezzel az "elmélettel" kapcsolatban. Először is az éjszaka eseményeit Goebbelsnek kellett anno kommunikálnia. Az ő elmondása szerint a diplomata megölése hirtelen, spontán felkorbácsolta a népharagot, mely ily módon rombolásba és zsidó ellenes atrocitásokba torkollott. Ezt a verziót ugyan még ő maga sem hitte el, több forrás is megerősíti, hogy bizonyos titkos szervezet ténykedését feltételezte a történtek mögött, mivel azt maga is kizártnak tartotta, hogy spontán ilyen jól szervezett, szisztematikus erőszakhullám kapjon szárnyra. Arról pedig feltehetőleg tudott volna, ha pártja rendelte volt azt el.  (Persze miért is ismerné be? A kérdés jogos, és valóban nem kell, hogy Goebbelst az őszinteség mintapolgárának gondoljuk, ismerve a tömegmanipulációs eszközeit pedig végképp nem.) Mégis, egyszerűen nem illik a náci Németország korábban tanúsított zsidó politikájába egy ilyen drasztikus lépés, és a német lakosságra sem volt jellemző az ilyen szélsőséges antiszemitizmus.

„Mivel maguk a nácik sem tudták elképzelni, hogy más szervezett erő is felléphet, így a náci vezetők önmaguk között keresték a lehetséges bujtogatót. A pártvezetők egymásra mutogattak. Hitler például azt gondolta, hogy Göbbels lehet az egyik ilyen számba jöhető bujtogató. Tény, hogy csak egyes SA emberek megbüntetésére került sor, akik közvetlenül részt vettek a pogromban, és akiket gyilkosságért, támadásért, rablásért, fosztogatásért és más büntetendő cselekményekért - zsidó és német tanúk vallomásai alapján - felelősségre vontak.

Hitler minden esetre elrendelte a történtek kivizsgálását, de a bírósági eljárásokat felfüggesztette egészen addig, amíg az elkövető SA-tagokat a náci párt legfelsőbb pártbírósága felelősségre nem vonta. Ez a pártbíróság azonban csak a pártból való kizárásról dönthetett. Walter Buch, aki ennek a legfelsőbb pártbíróságnak az elnöke volt, jelentést készített a szintén szuverén málta lovag Göringnek. Ingrid Weckert áttanulmányozta a jelentést, továbbá számos olyan dokumentumot, amelyek a II. világháború utáni náci bűnözők elleni perekről készültek. Ezekben megtalálhatóak több ezer felelősségre vont személynek a gyakran teljesen egybehangzó tanúvallomásai, amelyekből a német történész a következőket állapította meg: 

Már 1938. november 8-án, vagyis egy nappal a pogrom előtt, ismeretlen személyek tűntek fel Hessen tartománynak a francia-német határhoz közel fekvő több kisvárosában. Ezek az ismeretlenek felkeresték a polgármestereket és a náci párt helyi vezetőit, valamint más hivatalos személyeket, és azt tudakolták: milyen akciók készülnek a zsidók ellen vom Rath meggyilkolását követően? A megkérdezettek meglepődve válaszolták, hogy nem tudnak ilyen akciók előkészületeiről. Az említett személyek úgy tettek, mintha ezen fel lennének háborodva. Követelték, hogy tegyenek valamit a zsidók ellen, majd hirtelen távoztak. A felkeresett helyi vezetők többsége jelentette ezeket az incidenseket a rendőrségnek, illetve megvitatta a barátaival. Úgy gondolták, hogy ezek a fura alakok szélsőséges antiszemiták, és ezzel lezártnak tekintették az ügyet.

Az egyik ilyen kisvárosban két SS-egyenruhába öltözött személy az SA helyi vezetőjéhez ment, aki ezredesi rangot viselt és azt parancsolta neki, hogy romboltassa le a közeli zsinagógát. Ezt mai szemmel akár természetesnek is fogadhatjuk, de aki ismeri, hogy milyen viszonyban állt egymással az SS és az SA, az tudja, hogy a két szervezet teljesen önálló volt, és az SS nem parancsolhatott az SA-nak. Az SS valódi tagjai soha nem próbálták meg, hogy parancsokat osztogassanak SA egységeknek. Mindez arra utal, hogy ezek az idegenek egyben külföldiek is lehettek, akik nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy miként oszlanak meg a hatáskörök a nemzetiszocialista Németországban. Az SA ezredese elutasította ezeknek az "SS-eknek" a kívánságát és azonnal jelentette a történteket feletteseinek.

Amikor ezek a provokátoroknak nevezhető személyek felismerték, hogy eredeti elképzelésük nem valósítható meg a helyi vezetőkön keresztül, akkor taktikát változtattak és közvetlenül a járókelőket kezdték uszítani az utcákon. Egy másik hesseni kisvárosban két férfi tűnt fel a piactéren és beszédet mondott, a zsidók ellen uszítva a jelenlévőket. A hallgatóság közül egyesek valóban rárontottak a zsinagógára, de a két uszítónak nyoma veszett. Hasonló esetek fordultak elő más helységekben is. Ismeretlen személyek tűntek fel, uszító beszédet mondtak, elkezdték kövekkel betörni az ablakokat és kirakatokat, megrohamoztak a zsidó épületeket, iskolákat, kórházakat és zsinagógákat, majd pedig nyomtalanul eltűntek. Ezek a különös események már november 8-án elkezdődtek, vagyis mielőtt még Ernst vom Rath meghalt volna. Halálát csak késő este jelentették. Az a tény, hogy e különleges incidensek egy nappal hamarabb kezdődtek, mint ahogy vom Rath meghalt, azt bizonyítja, hogy a "Kristályéjszaka" valódi oka nem a német diplomata halála feletti felháborodás volt.” 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a zsidóellenes atrocitásokat kiváltó gyilkossággal kapcsolatban is több kérdés merül fel.

„Grünspan 1936-ban, miután befejezte az alapfokú iskoláit, Hannoverbe utazott. Apja, aki szabó volt, az I. világháború után költözött át Lengyelországból Németországba. Az ifjabb Grünspan nem kedvelte a munkát és gyakran időzött Brüsszelben és Párizsban a rokonainál. 1938 februárjában lejárt lengyel útlevele, és a francia hatóságok nem hosszabbították meg tartózkodási engedélyét. Párizsban élő nagybátyja ragaszkodott hozzá, hogy Herschel távozzon az otthonából, mert nem akart összeütközésbe kerülni a hatóságokkal.

Noha Grünspan-nek nem volt sem állása sem pénze, mégis be tudott költözni egy szállodába. Ez a szálloda történetesen a befolyásos zsidó szervezet, az International League Against Anti-semitism, LICA (az Antiszemitizmus Elleni Nemzetközi Liga) hivatali helyiségeinek a közelében volt. Felmerül a kérdés, ki tartotta el a fiatalembert 1938 februárjától, és ki fizette a szállodai szoba bérét? Mint már említettük, teljesen pénztelen volt és még érvényes személy-azonossági papírokkal sem rendelkezett 1938 februárja és novembere között. Mégis nemcsak megélt, de még arra is volt pénze, hogy vásároljon 250 frankért 1938. november 7-én egy kézifegyvert, s egy órával később a német nagykövetségre menjen és ott lelője vom Rath-ot.

Grünspan-t a helyszínen letartóztatták, és a rendőrségre vitték. Noha teljesen ismeretlen lengyel zsidó volt, pénz nélkül, támogatók nélkül, mégis Franciaország egyik leghíresebb jogásza, Moro Giafferi vállalta el a rendőrségen a védelmét, mindössze néhány órával a merénylet után. Giafferi közölte a rendőrséggel, hogy ő Grünspan ügyvédje. A híres ügyvéd megérkezését megelőzően semmilyen hír nem látott napvilágot vom Rath meggyilkolásáról. Felmerül a kérdés, honnan szerzett tudomást Giafferi a halálos lövésről? Lehet, hogy előzetes tájékoztatást kapott? Elképzelhető, hogy ez megfelel a bevett gyakorlatnak, mégis felmerül a kérdés, hogy miért volt Giafferi minden habozás nélkül kész a teljesen ismeretlen külföldi ügyét felvállalni? Hiszen egy ilyen híres ügyvédnek tetemes összegeket is kell fizetni költségek és tiszteletdíj címén.
A történelemből tudjuk, hogy Giaferri a következő évek során lelkiismeretesen gondját viselte Grünspan-nek. Mielőtt azonban ezt az ügyet letárgyalták volna a francia bíróságok, kitört a második világháború. Később a Wehrmacht megszállta Franciaországot és a francia hatóságok átadták Grünspan-t a németeknek. Németországban többször is kihallgatták, de bírósági eljárást nem folytattak le ellene. Giafferi közben Svájcba költözött és onnan viselte gondját Grünspan-nak.

Németországban több hivatalos személy is bíróság elé akarta állítani és ki is tűzték a bírósági tárgyalás időpontját, de újból és újból elhalasztották. Amikor a szóban forgó hivatalos személyek tudakolták, hogy miért nem állították bíróság elé, mindig valamilyen - a korábbitól eltérő választ - kaptak ez irányú kérdéseikre. Az ügyet beborító misztikus homály csak a háború után kezdett oszladozni, amikor egy feljegyzésre bukkantak a Grünspan akta sok száz oldalnyi iratcsomójában. A feljegyzés szerint nem hivatalos okból mellőzik a Grünspan elleni bírósági eljárást.

A hivatalos történetírás sem tudja megmagyarázni, hogy a jogtalanságok és bűnök sorozatát elkövető nemzetiszocialista rendszert miként élhette túl a vom Rath-ot meggyilkoló Grünspan, és térhetett vissza sértetlenül Párizsba a világháborút követően. Az is kérdés, hogy miért pont a francia fővárosba, ahol újból letartóztathatták volna? De nem ez történt, hanem új nevet vett fel, és új személyazonosságához megkapta a szükséges papírokat. Kérdés, hogy kitől? Ki segített neki Párizsban?

Nemcsak Herschel, de a Grünspan család egésze túlélte a háborút. Herschel apját, anyját, bátyját és nővérét Lengyelországba deportálták, de onnan végül is ki tudtak vándorolni Palesztinába. Minderre abban az időben került sor, amikor a Palesztinába történő kivándorlás olyan személyekre volt korlátozva, akik legalább ezer angol font készpénzzel rendelkeztek. Grünspan apja, egy szegény szabó, bizonyára nem rendelkezett a négy személyhez szükséges négyezer angol font készpénzzel."

Mindezek tükrében még inkább érthető Goebbels gyanúja, miszerint egy „titkos társaság” állhatott a háttérben. Vajon kire gondolhatott? A kérdés persze költői, idézzük csak fel újra a cionista vezető, Nahuman Goldman korábban már leírt szavait! Goldman szerint tehát a zsidók számára "szükséges" a "legdrasztikusabb és legkézzelfoghatóbb" tapasztalás a faji egységükre való rádöbbenésük érdekében, és hogy a "pszichológiai feltételek" csakis minden "elképzelhető és természetes nehézség" során teszik lehetővé a zsidók "egységesülési folyamatát"… Vajon kiknek állhatott érdekében ilyen és ehhez hasonló szélsőségesen drasztikus eszközök alkalmazása, az identitásában meggyengült zsidósággal szemben? Az első számú gyanúsított ismerve, a cionisták törekvéseit és módszereit, maga a cionizmus. A tény, hogy az ominózus este után növekedésnek indult a magukat cionistának valló zsidók száma Németországban, szintén erre enged következtetni. A diplomácia kapcsolat pedig hamar helyreállt a cionisták és partnereik, a nácik között.

Joachin Prinz németországi cionista vezető, aki később az Amerikai Cionista Kongresszus elnöke lett, alábbi sorokat írta az eseménnyel kapcsolatban:

„Németországban mindenki tudta, hogy kizárólag a cionisták tudták felelősségteljesen képviselni a zsidókat a náci kormánnyal való tárgyalások során. Mi mind biztosra vettük, hogy előbb-utóbb a kormány a zsidókkal közösen kerekasztal-konferenciát fog szervezni, ahol – miután a lázongások és atrocitásai abbamaradtak – egy új státuszú/identitású német zsidósággal lehet majd számolni. Ennek köszönhetően a német kormány ünnepélyesen hirdethette ki, hogy a földön egy olyan ország sem volt akkoriban, amely olyan komolyan próbálta volna megoldani a „zsidó problémát”, mint a náci Németország.”

Sőt, a nácik annak ellenére, hogy idővel minden más zsidó szervezet működését betiltottáka birodalomban, a cionisták egészen a háború kitöréséig szabadon tevékenykedhettek. A Haavara egyezményre „különös” módon nem voltak ráhatással a Kristályéjszaka eseményei és egészen 1941 végéig, Amerika hadba lépéséig érvényben maradt.

A háború kitérősével aztán felgyorsultak az események. Hitler világhódító útjára indult, megkezdte a retorikájában oly sokszor használt "új világrend" építését, vagyis ahogy a nagyobb beruházások nem ritka, ő is inkább rombolással kezdte. A háború eseményeit persze további több száz oldalon lehetne elemezni, ezen írásnak ez nem célja. Letehetnénk voksunkat akármelyik fél oldalán, de annak se lenne sok értelme! Felmerül viszont néhány kérdés, többek között az, hogy vajon Hitlert miért hagyta magára a háttérhatalom, vagy épp maguk a cionisták? Több lehetséges magyarázatot adó revizionista elképzelés is napvilágot látott az idők során. Az egyik szerint Hitler szembe ment az őt támogató háttérhatalom bankárkasztjával, és saját pénz nyomtatásába kezdett, ezzel haragította magára a hálózatot. Vannak, akik szerint Hitlernek Oroszország megsemmisítése lett volna az elsődleges feladata, de miután elvesztette az Orosz frontot szükségtelenné vált támogatói számára. Továbbá az sem kizárható, hogy a háttérhatalmasok eleve így tervezték a háború forgatókönyvét. Ennek pontos megítélése külön kutatást igényelne, és mivel ezen írás a dialektika szemszögéből vizsgálja az eseményeket, ezért a találgatások helyett inkább folytassuk az egymásnak feszülő „izmusok” és „antizmusok” csatájából létrejövő szintézissel! Mert hisz ez az a már említett rothadó gyümölcs, ami az utókor életére végül is közvetlen ráhatással bír ma is. Először, ha már szóba került pár mondat a II. világháború "szintéziséről". Röviden és tömören haverok, buli, Jalta. Azaz hivatalosan is találkozott néhány lovag és kőműves, illetve embereik, hogy felosszák maguk között a háborús koncot, hogy ezáltal új arculatot kapjon a világ. Pontosabban kétpólusúvá váljon. Mi más is kedvezhetne ennél jobban, egy a dialektika elve szerint működő háttérhatalmi hálózatnak, mint egy kétpólusú világ, ahol szabadon tesztelhetik az előre kidolgozott társadalmi modelljeiket. (Persze e modellek igény szerint alakíthatóak, bedönthetőek, ahogy épp a terv, illetve a cél megkívánja.)

Háború végének, másik mindenképp megemlítendő momentuma az 1944-es Bretton Woods-i egyezmény aláírása, mely egyezmény megreformálta és új alapokra helyezte a világ monetáris rendszerét. A legfontosabb, hogy az aláíró nemzetek többsége lemondott az aranyfedezetű pénzrendszerről, létrehozva így az első hitelpénzen alapuló nemzetközi valutarendszert. Ekkor fektették le továbbá a globális pénzügyi rendszer alapjait is. Az egyezmény olyan globális monetáris intézményeket hívott életre, mint az IMF, az IBRD és a Világbank. Továbbá ekkor használták először a "világpénz" kifejezést is. Ha pedig globális rendszerről beszélünk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy 1945-ben, kvázi a népszövetség utódjaként megalapították az egyközpontú globális irányítás előfutárának tekinthető Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ). A székházra való nagy részét és hozzá az építése telket ki más, mint a korábban már említett Rockefeller család adományozta a testületnek. Összegzésül tehát a nagy-nagy világpusztító egymásnak feszülés eredménye, a világháborút megelőző időszakhoz képest, egy ténylegesen új világrend lett. Mely ugyan még nem jelentette a hatalom teljes, globális centralizálását, de tökéletes alappal szolgált, illetve szolgál ma is ahhoz, hogy a jövőben ez könnyedén kivitelezhető legyen.

Szintén a háborút követő szintézis eredményei közé sorolható, a két korábban már bemutatott főhősünk „gyermekének” születése is.  Mert hisz 1948. május 14-én megszületett Izrael állama. Ily módon a cionista törekvés, a háborús kínok ellenére, révbe ért. A zsidó állam megalakult, méghozzá pont ott, ahol azt szerették volna. Úgy, ahogy azt az 1917-es nem hivatalos Balfour nyilatkozat előrevetítette. A vallásában, identitásában meggyengült zsidóság a közös ellenségkép, és a gyűjtő táborokban való sínylődés hatására közösségé, nemzetté kovácsolódott össze, és nagy részük (persze közel sem mindegyikőjük) boldogan hagyta el szenvedéseinek helyszínét, Európát. Pont úgy, ahogy azt Goldman eltervezte.  A szenvedések mértékéről, illetve minőségéről lehetne persze vitatkozni. Ja, nem! Nem lehet vitatkozni, sem kérdéseket feltenni, ezért ebbe most nem is megyünk bele, az írás tárgyát tekintve egyébként is irreleváns. Akit e kérdés érdekel, az mindenképp nézzen utána David Cole, egyébként hithű zsidó munkásságának!

Látva a tézis és az antitézis manipulált harcát, a cionizmus és a látszólag ellene irányuló nemzetiszocializmusra levetítve, bizonyára többeknek eszébe jutottak napjaink eseményei. Hisz a hatalom, tartva magát Albert Pike korábbi terveihez, igyekszik ezen ideológiák mentén megosztani a társadalmat. A cionizmus a nyugati csatlósainak hála világpolitikai tényezővé nőtte ki magát, ami különböző módszerekkel, naponta hergeli világ közvéleményét, így csoportosítva őket, egy anticionista blokkba, hogy aztán azok a „háttérhatalmi dialektika” szabályai szerint, az elvárt szintézis érdekében ismét egymásnak feszülhessenek és kioltsák egymást. Így adva helyet a háttérben meghúzódó nevető harmadiknak és az "ő" új világrendjének. Ezen háború továbbá felerősítheti a világban már jelenleg is megfigyelhető folyamatokat, azaz az emberiséget egy szellemileg legyengült, dekadens, demoralizált, könnyen alakítható masszává "gyúrhatja", ami elfogadna, sőt szinte vágyna egy erőskezű, központi hatalomra, hisz annak felállítása, logikus lépésnek tűnne számára.

Az Amerikai Bankárszövetség (American Banker's Association) összefoglaló kiadványa így fogalmazta ezt meg 1924-ben: 

"Amikor az átlagemberek jogilag szabályozott módon elveszítik otthonukat, akkor engedelmesebbé és könnyebben kormányozhatóvá válnak egy erőskezű kormányzat számára, amelyet a vezető pénzemberek, a náluk lévő központosított gazdasági hatalommal tartanak kézben. Ezek közismert igazságok fontosabb embereink számára, akik most hozzáláttak olyan imperializmus létrehozáshoz, amely a világot kormányozza. A szavazók politikai pártrendszeren keresztüli megosztással rá tudjuk venni őket, hogy energiáikat olyan kérdések körüli küzdelemre fecséreljék, amelyeknek nincs jelentősége."

(Általában a bankok, bankárok elleni hergelés szintén eme dialektikus játék része. Addig uszítják, addig manipulálják a közvéleményt, míg azok maguk el nem várják, logikusnak nem találják, egy globális, bankrendszert ellenőrző "hivatal" felállításának gondolatát. Innen pedig már csak egy lépésre lesz, az ehhez kapcsolódó világkormány felállítása, ami a bankokat is eszközként használó háttérhatalmasok igazi célja. Úgy manipulálják az általuk generált problémára adott reakciókat, hogy végül a tömegek számára is logikus, sőt elvárt legyen a saját, előre eltervezett megoldásuk. Ez a folyamat természetesen egyidejűleg a hatalmuk kiterjesztésével jár.)

Azon tömörülésekben tehát, akik izmusokban, illetve antizumosokban gondolkodva játszák a háttérhatalmi dialektikát, ezáltal a társadalom megosztására alapozzák hatalmukat, soha, semmilyen körülmények között nem ajánlatos feltétel nélkül megbízni! Hiszen, ahogy azt „a mellékelt ábra” is mutatja, az igazi hangsúly sosem a tézisen, vagy az antitézisen van! Azok, illetve az azok ellentétéből adódó feszültség csupán kellék, az elvárt szintézis eléréséhez. Abban a pillanatban, amint valaki leteszi voksát a tézis, vagy az antitézis mellett, máris a vesztesek oldalára állt, és egy manipulált harc gyalogjává avanzsált. Mely szerep kizárt, hogy elfogadható lenne egy gondolkodó, igaz célokért küzdő ember számára! Nemzetiségi, vagy vallási hovatartozásra való tekintet nélkül!  

Kognitív disszonancia elleni védekezés harmadik verziója, a feszültség keltő információ teljes ignorálása, figyelmen kívül hagyása. Ha a tévéből jön kikapcsolod, ha újságban olvasod, becsukod, ha cimborád mondja, belé fojtod a szót. Na, ha ezen sorokat olvassátok, akkor ezt lekéstétek. 

Az I. felvonásért katt ide!

forrás:
www.henrymakow.com/the_lies_of_zionism.html
http://vho.org/aaargh/fran/livres6/revizionizmusval.pdf
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/1203.htm
http://mek.niif.hu/06800/06897/html/1106.htm
http://azvsas.blogspot.hu/2012/07/death-of-israels-pro-nazi-prime.html
http://www.vho.org/aaargh/fran/livres6/revizionizmusval.pdf
http://mtdaportal.extra.hu/books/Ha_akarjatok_nem_mese.pdf
http://www.ihr.org/jhr/v13/v13n4p29_Weber.html

Vegyifegyvereket alkalmaznak a hódítók?

Az USA és a NATO megszállása, azaz 2003 óta feltűnően megnövekedtek a születési rendellenességek Irakban. Tudósok szerint ez egyértelmű bizonyíték arra, hogy a megszállók biológiai fegyvereket, illetve uránt és fehér foszfort is használtak/használnak. Melyek természetesen nem válogatnak civilek és katonák között. Az 1925-ben elfogadott Genfi egyezmény többek között ezért is tiltja az ilyen jellegű fegyverek alkalmazását.

Dr. Samira Alani, Fallujah város orvosa szerint, körzetében nagyon súlyos születési rendellenességek tapasztalhatóak az utóbbi években. Az újszülöttek gyakran immunrendszeri- és/vagy szívbetegséggel jönnek a világra. Ugyanakkor az idegrendszeri- és a csontozati rendellenességek száma is megnőtt. Több gyermek is két fejjel született például. A belsőszervek gyakran nem fejlődnek ki rendesen, nem funkcionálnak megfelelően. De az is többször előfordult már, hogy a belsőszervek testen kívül fejődtek ki. Sajnálatos módon a "küklopsz" szó is új értelmet kapott, mivel rengeteg gyermek születik egy szemmel a térségben.

A szemmel látható, egyértelmű bizonyítékok ellenére vajon az Amnesty International-tól elkezdve, a Máltai Szeretetszolgálaton át, egészen az ENSZ emberjogi biztosáig, miért nem tett még senki sem feljelentést ez ügyben, (jó persze, melyik bíróság hozna elmarasztaló ítéletet..?) vagy legalább miért nem igyekszenek tájékoztatni ezen szervezetek a közvéleményt? Hogy a helyszínről "tudósító" médiát már ne is említsük.

Manapság egyre többen, örömmel konstatálják, hogy Kína, illetve Oroszország hivatalosan is egyre szorosabbra fűzi kapcsolatát, így formálva meg a nyugati hódítók ellenpólusát. Szegény naivak nem sejtik, hogy ezen formálódó világháború, az előzőekhez hasonlóan szintén a háttérhatalom által manipulált, irányított erők között fog zajlani. Ha nem is bizonyíték értékű, de erre enged következtetni, az Oroszország zászlajában díszelgő kétfejű bizánczi sas, illetve a főként Oroszország és Kazahsztán által épülő Eurázsiai Unió is. Kazahsztán fővárosa, Astana pedig egyértelmű építészeti bizonyítékokkal szolgál a "háttérhatalmi befolyásra".
De érdemes feleleveníti a II. világháború végeztével, kvázi annak szintéziseként, konkrétan a Breton Woods-i egyezmény következtében létrejövő globális intézményrendszert is. Melyről ma már egyértelműen kiderült, hogy kiváló alapként szolgált/szolgál a követkő lépésben, talán épp egy harmadik világháború után létrehozandó világkormány kiépítéséhez. A napi események és Albert Pike Mazzininek írt levele szintén ezt a gyanút erősítik. Az Albert Pike által említett pólusok egyre tisztábban látszanak, az ellentét és vele együtt a "feszültség", a folyamatos kontroll alatt tartott felek között egyre inkább fokozódik.

Sok jóra tehát nem számíthatunk! Aki pedig képes akár nyugati, akár a keleti "erők" mellett letenni a voksát, az feltehetőleg nincs tisztában azzal, hogy ezen esetleges háborúban sem az egymásnak feszülő (látszólagos) ellentéteken van, illetve lesz a hangsúly, hanem csatározás végén létrejövő, (előre eltervezett) szintézisen.

Az pedig egy olyan futurisztikus világkormány megalapítása, mely leginkább a transzhumanizmus és az eugenika elvein alapszik, és amit legjobban talán (a beavatott) Aldous Huxley "Szép új világ" című művéből, vagy George Orwell "1984" című írásából ismerhetünk meg. Igen, ez ugyanaz a "szép új világ", amit ma Newage mozgalmak, mint például a Zeitgeist, a Venus Projekt  vagy a Kulturális Kreatívok igyekszenek megszerettetni velünk. A korábbiakból okulva viszont abban biztosak lehetünk, hogy ebből hosszútávon nekünk, a népnek semmi haszna nem fog származni! Talán altató jelleggel, a múlt század '50-es, '60-as éveihez hasonlóan, jut majd néhány boldog békés év, de hosszútávon pont annyira lesz ez is élhető, mint a hatalmosok korábban (saját maguk által generált problémákra) kínált megoldásai, mint például a kapitalizmus, nacionalizmus és kommunizmus. Viszont egy globális szinten centralizált hatalom ellen, mely kvázi rendőrállamként működik, nagyon nehéz lesz majd érdemben felvenni a harcot. Ildomos lenne tehát, míg a lehetőség adott, megtenni a megfelelő lépéseket. Az esetleges háborútól pedig naiv gondolat jót remélni, függetlenül attól, hogy kivel nyeretik majd meg, abból "mi" csak vesztesként jöhetünk ki!

AZ EGYSÉGFRONT EGYESÜLET NYILATKOZATA

Tisztelt Olvasó!

Az ellenzéki tárgyalásokon kiderült, hogy nem csak a kormánypártok, hanem a TELJES POLITIKAI ELIT elárulta a népet, elárulta a hazát!

Az ellenzéki pártok nem véletlenül tűrték el szó nélkül a Fidesz alkotmányellenes alkotmányozását! Nem véletlenül tekintik érvényesnek a diktatúrát létrehozó Alaptörvényt. Az ellenzéki tárgyalások bebizonyították, hogy az ellenzéki pártok pont ugyanúgy gondolkodnak a hatalomról, mint a kormánypártok. Egyetértenek abban, hogy a hatalom nem a népé, hanem a képviselőké. Egyetértenek a Fidesszel abban, hogy a Fidesz jogosan fosztotta meg a népet a hatalomtól. A képviselők, a politikai elit szövetséget kötött a nép fölötti diktatúra közös fenntartására. Ez a nép elárulása.

Az ellenzéki pártok nem az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére építik a stratégiájukat, nem erre készülnek a választással se. Így a nép elveszti annak lehetőségét, hogy demokratikusan szüntesse meg a Fidesz Alaptörvényével létrehozott diktatúrát. A diktatúra többé nem Fidesz diktatúra, amit a nép az ellenzéket támogatva demokratikusan meg tud szüntetni, hanem a politikai elit nép feletti diktatúrája, amit a nép csak forradalommal tud megszüntetni. Ez volt a felelőssége az ellenzéknek, és ez a következménye az árulásuknak. Azzal, hogy nem mondták ki az Alaptörvény alkotmány ellenességét, és nem az alkotmányos rendet akarják helyreállítani, a Fidesz diktatúrájából a politikai elit diktatúráját hozták létre. 

Ebben a helyzetben, mi a szabadságszerető magyar nép tagjai csak egyet tehetünk. A magyar nép 800 éves alkotmányos ellenállási joga, a politikai elit diktatúrájának alaptörvénye C) cikk (2) bekezdése és különösen az Alkotmányunk I.fejezet (3) bekezdése alapján a magyarországi magyar népre kiterjedő alkotmányos és törvényes ellenállást hirdetünk, a hatalmat alkotmányellenesen bitorló politikai elit ellen. Csatlakozásra szólítjuk fel a nép egyszerű polgárain túl a magyar értelmiséget, az állami közszolgálat, a gazdasági, jogi, tudományos és kulturális élet elitjéből azokat, akik tudásukkal, munkájukkal a magyar népet és nem a nép fölött diktatúrát gyakorló politikai elitet akarják szolgálni.

Célunk a politikai elit diktatúrájának megszüntetése, a népszuverenitás elvének visszaállítása és egy Nép Alkotmányában való érvényre juttatása.

Kijelentjük, hogy a Magyarország Alaptörvénye nevű törvény nem a magyar nép alkotmánya, és a készítésekor hatályban levő magyar jog szerint közjogilag érvénytelen jog. Ugyanúgy a diktatúra által terület, lakosság és legfőbb államhatalmi szerv (azaz az állami lét minden feltételének hiányával) létrehozott Magyarország nevű fantomállam nem a magyar nép állama, és csak úgy és annyiban ismerjük el és tartjuk be a jogait, mint ahogy egy megszálló állam jogát betartja a helyi lakosság. 

A fentiekre tekintettel felhívjuk a Magyarország nevű állam vezetőit, képviselőit, hogy a diktatúra békés lebontása, a hatalom zökkenőmentes átadásának, az ország működőképességének folyamatos biztosítása érdekében nemzetközi szerződést ne kössenek, hatalmukat biztosító vagy azt megerősítő törvényt ne hozzanak, és működjenek együtt a magyar nép polgári ellenállását vezető képviselőinkkel.  Felhívjuk a nemzetközi szervezetek, az EU vezetőinek, tagállamai vezetőinek valamint a környező országok vezetőinek és polgárainak figyelmét, hogy ellenállásunk csak a hazájukat és népüket eláruló magyar politikai elit diktatúrájának felszámolására irányul, és kérjük őket, támogassák a magyar nép demokratikus törekvését.  A magyar nép népszuverenitásra épülő új államát nem csak a magyar nemzethez tartozó polgáraival, hanem az államalkotó joggal Magyarország területén élő valamennyi, bármely nemzetiséghez tartozó polgárral együtt kívánjuk létrehozni, a határon túl élő magyar nemzetiségűekkel, a szomszéd népekkel és államokkal egyetértésben és velük együttműködve.

Felszólítjuk a Magyarország nevű fantomállam senki által meg nem választott, önmagát kinevező miniszterelnökét – Orbán Viktort – hogy azonnali hatállyal mondjon le, és felkérjük a helyére lépő Navracsics Tibor ügyvezető miniszterelnököt, hogy a fentiek szellemében járjon el, és azonnal kezdje meg a tárgyalások előkészítését. 


Máté Tamás / Egységfront Egyesület - elnök

Nyári Edina / Egységfront Egyesület – alelnök Geri Tibor / Egységfront Egyesület - alelnök

2013.március.15, Budapest , az 1848-s Forradalom és szabadságharc évfordulóján

 

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya




I . RÉSZ  1. cikk

1. Minden népnek joga van az önrendelkezésre. E jog értelmében a népek szabadon határozzák meg politikai rendszerüket és szabadon biztosítják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket.


Magyarország (Ideiglenes) Alkotmánya 1989

A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új Alkotmányának elfogadásáig - Magyarország Alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:



Általános rendelkezések

2.§ (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.


3.§ (2) A pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.


A hazát és a népet passzívan vagy aktívan eláruló pártok és egyéb politikai szervezetek vélhetőleg nem teljes listája:


FIDESZ-Magyar polgári Szövetség, Keresztény Demokrata Nép Párt (KDNP), Jobbik Magyarországért Mozgalom, Magyar Szocialista Párt (MSZP), Demokratikus Koalíció (DK), Lehet Más a Politika (LMP), Szövetségben, Együtt Magyarországért Párt (SZEM),  Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP), Szabad Emberek Magyarországért – Liberális Párt (SZEMA), EGYÜTT 2014 (Haza és Haladás Egyesület, Szolidaritás Mozgalom, Milla), Szabadelvű Polgári Egyesület (SZPE)

Szertan - Ősi magyar szimbólumok

Bizonyítván, hogy a háttérhatalmi, dualista, sátánista -és még lehetne fokozni- tézis és antitézis irányított harcára épülő okkult szimbólumrendszernek van alternatívája, szeretném figyelmetekbe ajánlani a Színia, ősi magyar szimbólumokkal foglalkozó, Szertan című videóját!

"Magyarnak születtél és ez akár hiszed, akár nem felér egy lottóötössel. A magyarságod esélyt ad arra, hogy megértsd a Világegyetem működését, hogy megtaláld és használd a bölcsek kövét. Csupán mert magyar vagy és magyarul beszélsz, bizonyos szinten beavatottnak születtél. Az esély azonban mit sem ér, ha nem élsz vele. Nem elég, ha magyarul beszélsz, meg kell tanulnod, mit jelent valójában az a tudás, amelyet anyanyelveddel automatikusan megkaptál. Ha megérted, megérted, miért élsz. Megérted az emberi élet célját, a Világegyetem felépítését és szerkezetét. Megérted az összes vallás közös alapját és senki nem tud félrevezetni többé azzal, hogy jó pénzért beavat téged a nagy titokba. A magyarságod másrészről kötelez és felelősséget jelent a Föld többi népeivel szemben. Példát kell mutatnod emberségből, hogy hitelesen képviseld a tudást, amelyet a Teremtőtől kaptál. Ebben a filmben olyan tudást ismerhetsz meg, amely kizárólag magyar nyelven érthető, más népek számára csak hosszas magyarázattal és körbeírással érzékeltethető."

forrás:
http://szinia.hu/

Ferenc pápa igazi jezsuita, de kicsodák a jezsuiták?

Kicsodák a jezsuiták?
Cserháti Mátyás írása nyomán

A római katolikus egyháznak a jezsuita rendjét sok szóbeszéd övezi. Egyesek az oktatásban való szerepükről ismerik, mivel sok egyetemet alapítottak. Mások viszont térítői missziós lelkületükről ismerik, mások pedig a politikai intrikákban való szerepükről ismerik ennek a rendnek a tagjait. Mivel fontos vezető, sőt meghatározó szerepet játszanak a jezsuiták a római katolikus egyházban, ezért célszerű, hogy kapjunk képet erről az igen aktív társaságról.

A rendet Loyola-i Ignác alapította 1534-ben. A rend létrehozásában nagy szerepet játszottak lelki élményei, amelyeket Loyola kastélyában élt át, annak utána, hogy súlyosan megsebesült Pampeluna város védelmében. Ignác korábban erkölcstelen életet élt, mint udvaronc, verekedő katona volt a hadseregben. A megsebesülése fizikai csapást jelentett számára, amikor érzéstelenítő nélkül végeztek műtétet rajta. Gyógyulása közben sokat olvasott Krisztus és a szentek életéről, ezeknek a könyveknek a hatására furcsa módon eksztatikus élményei voltak, amikor megjelentek neki Jézus, a Szentlélek, illetve Mária. Ezeknek a vízióknak a hatására döntötte el, hogy létrehozza a jezsuita rendet, aminek a célja a világ megnyerése (nem Krisztusnak), hanem a római pápának. Vessük össze Loyola-i Ignác Isten élményét Luther megtérésével. Luther a Bibliát olvasta, és állandóan azon töprengett, hogy mit jelent az, amikor Isten igazságosságáról beszél. Luther az értelmével fogta fel Isten üzenetét, szemben Ignác látomásaival.

A jezsuita képzés 14 évig tart, és azzal együtt jár, hogy a jelölt teljesen átadja magát a felettes nevelő papjainak, hogy „formálni lehessen, mint a viasz”. Ez az akaratnak a teljes feladásával jár, és a képzés során a nevelők még olyan pszichológiai eszközöket is alkalmaznak a jelöltek, amikor a lélegzetüket is szabályozni tudják. A jezsuita papoktól teljesen vak engedelmességet követelnek a pápa iránt (illetve a generálisuk iránt, aki az egész rendet vezeti), és készek elfogadni azt, hogy elhiggyék a feketéről, hogy az fehér, és fordítva, annak ellenére, hogy mit érzékelnek.

A jezsuita rend tanítása ezt így fejti ki latinul:
„...siquid quod oculis nostris apparet album, nigrum illaesse definierit debemus itidem quod
nigrum sit pronuntiare”. 

A jezsuitákat arra szólítják fel, hogy blaszfémikus módon úgy tekintsenek a generálisukra, mintha maga Krisztus lenne. A jezsuita rendnek kettős jellege van: kívülről számító, kalkuláló, és intellektuális, belül azonban egyfajta középkori miszticizmus uralkodik. A jezsuita képzés során a jelölteknek is lehetnek látomásaik a mennyről, a pokolról, ami egyre jobban megfogja az elméjéket, és ami lökést ad arra, hogy egyre jobban elszánják magukat, mivel menteni akarják a lelkeket a pokol tüzétől.

A jezsuita rend erősen missziós, térítő lelkületű rend, ami teljes mértékben alárendeli magát a pápának. Így érthető, hogy az évszázadok során miért voltak annyira közkedveltek a pápáknak, mivel a jezsuitákkal egyfajta térítő hadsereg állt a rendelkezésükre, hogy ezzel akaratukat végrehajtsák. A 16. századtól kezdve a  jezsuita rend annyira összeszövődik a pápasággal, hogy tulajdonképpen a fekete és a fehér pápáról lehetett beszélni. A jezsuita rend  a katolikus tanítás teljes átélését testesíti meg, és az egyház elszánt védelmezője. Ezért a pápák a jezsuitákat számtalan előnyhöz juttatták: gyóntathatnak, misét mondhatnak, bűnöket oldhatnak fel, esküket érvényteleníthetnek, mind a felettes püspökük beavatkozása nélkül.

XIII. Gergely pápa megengedi nekik a kereskedésben való részvételt is, amit rendesen ki is használtak, akár azzal, hogy ezzel azokat a népeket szolgasorba döntsék, ahol elterjesztették a vallásukat. Cukorbányáik voltak például, és észak Afrikában nekik voltak a legnagyobb földjük, Palafox püspök szerint a 17. században egész Dél Amerika gazdagsága az övék volt. Az amerikai Federal Reserve Bank szintén lehet, hogy a kezükben van. A Federal Reserve Bank ugyanis nem amerikai tulajdon, hanem a Rothchild bankárcsalád tulajdona, akik viszont egyes források szerint a pápai kincstárat is kezelik. Kérdés az, hogy a pápaság miért bízna meg egy zsidóban a pénzének kezelésében? A Federal Reserve Bank pedig hihetetlen pénzeket hoz be a római katolikus egyház számára amerikai adófizetők zsebéből. Úgy megy, hogy a Federal Reserve Bank kölcsönt ad például cégeknek, ha pénzre van szükségük. A Federal Reserve Bank utána annyi pénzt nyomtat ki a Department of Printing and Engraving-nél, amennyire szükség van, és azt kölcsönadja. A cégeknek viszont ezt a kölcsönt kamattal együtt vissza kell fizetniük majd a Federal Reserve Bank-nak. A Federal Reserve Banknak tulajdonképpen csak a pénz nyomtatásának díját kell kifizetnie. Jackson és Kennedy elnök ellenlépéseket tettek a Federal Reserve Bank ezen igazságtalan profitja ellen... Nem tetszett nekik... 

A generálisuk a tagokat feloldozhatja olyan szörnyű bűnök alól, mint a gyilkosság, eretnekség, vagy az apostoli iratok meghamisítása. Ez kellett is nekik, mivel számos jezsuita résztvett uralkodók vagy országok vezetőinek gyilkolásában, vagy annak megkísérlésében, ha nem a pápaság érdekeit szolgálták ki, mint például a francia III. És IV. Henrik király, az angol II. Erzsébet kiráynő, I. Jakab angol király, az orosz Romanov cárt, és feltehetően merényletet követhettek el Jackson, Harrison, Taylor, illetve Lincoln amerikai elnökök ellen. A jezsuiták hamis esküt is felvehettek, hogy ezzel kémkedjenek (az írás végén közölve van a jezsuiták titkos esküje, amelyet a magasabb rangú jezsuiták vesznek fel). Ismeretes egy bizonyos lutheránus lelkész története Skandináviában, akiről később kiderítették, hogy jezsuita szerzetes volt. A jezsuita Benzi atya szerint „csak kisebb vétek egy apáca melleit fogdosni” – ennek hatására a jezuitákat „emlőteológusoknak” becézték. Jezsuita elv az volt, például, hogy egy papnak vagy szerzetesnek meg van engedve, hogy megöljön valakit, ha az megsérti őt, vagy a rendet, például olyanokat, akik kiléptek a rendből. Így a jezsuita L’Amy atya szerint egy olyan asszonyt is, akit egy jezsuita megerőszakolt, nehogy befeketítse a hírnevét. Számos jezsuita beteges módon részt vesz különböző országok politikájában, és akár pártok vezetői is lehetnek, annak ellenére, hogy a római katolikus egyház hivatalosan kijelenti, hogy nem vesz részt a politikában. Mind annak érdekében, hogy egy országot minél nagyobb mértékben befolyásolni lehessen, hogy a katolicizmust elterjesszék benne. A jezsuitáknak a saját érdekük állt az első helyen, hogy megtartsák a hatalmukat. Képesek voltak legalább két pápát (XIII. És XIV. Kelement) is megmérgezni, nehogy őket feloszlassa. Miután már több országból kizárták őket, a jezsuiták mindenféle eszközt gátlástalanul használtak arra, hogy magukhoz ragadják a hatalmat, illetve az emberi lelkeket, és hogy a vallásukat terjesszék, elvileg „Istennek a minél nagyobb dicsőségéért”. Ezzel azt remélték, hogy a világot megnyerik, miközben lelkükben kárt vallanak. A jezsuiták azonban két dolgot nagyon jól használtak fel arra, hogy különböző országokban magukhoz ragadják a hatalmat, és ezzel befolyásolni tudják a politikát. Az egyik az egyetemi képzés, illetve művelődés. Az egyetemeken az oktatás során fogva tarthatták fiatal elméket, és ezzel befolyásolják őket. Amikor 1617-ban a kínaiak kitiltottak minden idegent az országból, a jezsuitákat azért hívták vissza, mert annyira jól értettek a csillagászathoz. Jezsuita csillagvizsgáló ma is működik a Vatikánban. A másik ilyen eszköz a gyónás volt. A jezsuiták magukat gyóntatóknak ajánlották, és azért is lettek olyan népszerűek, mivel készek voltak elnézően bánni sok uralkodó, illetve politikai vezető vétkét illetően. A szigorú dorgálás elriasztja a bűnös természet embereket, ezért vesztette fejét Keresztelő János.

Viszont az olyan gyóntatókat kedvelték a fényűző, buja udvaroncok, akik hajlandóak voltak enyhén bánni a bűnökkel. Mariana, Sanchez, Busenbaum nyomán a jezsuiták hírhedtek voltak a kétértelmű beszéd miatt, és képesek voltak akár a legegyértelműbb erkölcsi kötelességeket kicsavarni. Például olyan elvük volt, hogy ha bűnt követnek el, nem kell arre gondolni, hogy mit tesz az ember a testével, ha közben a jóra gondol. Ilyen értelemben egy házasságtörő nő elmondhatta a férjének, hogy nem tört házasságot, mivel még házasságban van a férjével. Ha netalántán a kedvenc jezsuita gyóntatójától feloldást a bűnére, nyugodtan hazudhat tovább a férjének, mivel ezzel a bűne meg is szűnt a feloldozásnál. Emellett a gyóntatószéket a politika színterévé is alakították. Pokoli büntetésekkel fenyegették az uralkodókat, ha nem azt teszik, ami a pápaság érdekében állt. Így XIV. Lajos francia királyt egy bizonyos jezsuita La Chaise atya arra félemlítette meg, hogy 1685-ben semmissé tegye a Nantes-i ediktumot, ami korábban vallási szabadságot adott a francia protestánsoknak. Ezért 400.000 protestáns hagyta el hazáját. Mind a gyóntatószéken keresztül, mind a politikai szerepvállaláson keresztül a jezsuiták nagymértékben befolyásolni tudták különböző országok sorsát. Ezt gyakran a missziói tevékenységekre használták fel, ami sokszor más vallású népségek inkvizíciós módon történő likvidálásához vezetett. Ez a katolikus „kereszt és kard” elvnek a gyakorlati megvalósítása, abban a reményben, hogy az „ágyúgolyók pusztításai után az evangélium virágai fel tudnak majd nőni a csatatéren”. Ezt a jezsuiták gyakran úgy érték el, hogy királyi családok gyermekeinek nevelői lettek, akik utána katolikus uralkodók lettek, így lehetővé téve az ország rekatolizációt, ha kellett. Jezusiták az élén jártak az erőszakos rekatolizációs folyamatoknak. Miután például Belgiumban a társadalom protestáns részét majdnem kiirtották, utána Magyarországra is jöttek, hogy véghez vigyék a rettenetes ellenreformációt.

Magyarországon például a reformáció idején a lakosság 80-90%-a református volt. A véreskezű jezsuita Pázmány közreműködése után viszont a lakosság kétharmadát erőszakos módszerekkel visszatérítették katolikus hitre (például azzal, hogy télen a jéghideg Balatonba állították, hogy vagy ott maradnak, vagy visszatérnek a katolikus valláshoz). Ausztriában is Ferdinánd herceg jelentette ki a jezsuita hegemónia hatására kijelentette, hogy „inkább egy romba dőlt ország fölött uralkodna, mintsem olyan fölött, ami elkárhozott”. Lengyelország protestánsainak nagy részének kiirtását is szintén jezsuiták végezték el. Számos más országban is jezsuiták agitálására a protestánsokat vagy elüldözték vagy megölték, egészen a  20. századig, amikor a második világháborúban Tiso, szlovák jezsuita, az ország protestáns lakosságát elnyomta. Ide lehet sorolni az 1606-os puskaporos merénylet, ahol egy jezsuita, Robert Catesby, összeesküvést vezetett az angol parlament ellen, hogy Jakab királyt és az egész kormányt felrobbantsa, hogy ezzel katolikus király uralkodjon Anglia felett. A sok ördögi ténykedésük miatt még a szélsőséges katolikus csoportok is megutálták a jezsuitákat; 450 év alatt ötvenhatszor vagy feloszlatták a jezsuita rendet, vagy kitiltották az országból (csak a komolyabb rendzavargásokat megnevezve), a szcientológia szektához hasonlóan. A jezsuiták a tévelygő szektáknál is rosszabbak. A mai napig például a svájci alkotmány 51. pontja szerint tilos a jezsuitáknak oktatási vagy kulturális tevékenységet folytatniuk bárhol az ország területén. Norvégiában is hasonlóan keményen ellenzik a jezsuiták jelenlétét. A jezsuita rend ténykedésének több háború kirobbantásában volt számottevő szerepe. Ezek olyan politikai történések, amellyel az átlagos katolikus hívőt nem lehet okolni, mivel olyan döntéseket hoztak a feje fölött amelyben többnyire nem volt beleszólása. Ezen dolgokért inkább az egyházi vezetés, a Vatikán okolható. A harminc éves háború a tridenti zsinatot követte, amely jellegzetesen ellenreformációs zsinat volt, és amelyet a jezsuiták erősen befolyásoltak. Magyar vonatkozásban megemlíthetnénk a jezsuita Pázmány Pétert, akit az előbb említettünk. A jezsuiták a francia birodalom hanyatlását okozták a 19. században azzal, hogy olyan háborúkba keverték, amelyekbe nem kellett volna, hogy belemenjen. Százezernyi francia katona életét követelte a krími háború, az 1863-as mexikói háború, illetve az 1870-es háború, amit saját maga hirdetett ki Németország ellen. Ezek mind olyan harcok voltak, amelyeknek úgy tűntek, hogy politikai okai voltak, de valójában a Vatikán politikai manőverezései hatására törtek ki.

A második világháborút szintén a jezsuiták tervezték ki. Közismert, hogy Mussolinit, Frankot, illetve Hitlert a katolikus egyház tette a magas rangú pozíciójukba. Azzal, hogy a pápaság támogatta Mussolini rezsimjét, cserében Olaszország hivatalos vallását a római katolikus vallásban jelölték meg; Mussolini ezen felül 1.750 millió lírát, illetve a vatikáni államot adományozott az egyháznak. Noha a német katolikusok ellenezték a nácizmust, XII. Piusz pápa (akinek a gyóntatói jezsuiták voltak) kedvező véleménynyilvánítására a német katolikus Zentrum párt megszavazza Hitlert és a nácijait, akik 1933-ban teljhatalomhoz jutottak. XII. Piusz pedig kínosan hallgat az emberi jogokat illetően, amikor több százezer zsidót gyilkolnak meg a holokausztban: „Tudtuk, hogy erőszakos üldözések történtek Németországban, de sosem említették meg nekünk a náci elnyomás borzalmait”. XII. Piusz még az ötvenes években is a római zsidó gettót újra fel akarta építeni. Manapság Róma városának hangulatához tartozik az a rejtett tudatalatti érzés, hogy a második világháború bűnei a római katolikus egyházat terhelik. Hitler és a főbb embereinek többsége római katolikus volt. Franz von Papen, a pápa titkos titkára pedig konkordátumot hoz létre Németország és a Vatikán között. Természetesen a Vatikán elsőnek ismeri el Hitlert. A nácik átvették a jezsuita egyházi szervezést, és ezt próbáltak a politikai szervezésükben megvalósítani. Több magas rangú katolikus, köztük jezsuiták is, a nácizmust, illetve Hitlert támogatták. „A papok és a hívőknek vonakodás nélkül támogatniuk kellene a német államot, és a Führert is, aki azért harcol, hogy felállítsa Németország hatalmát, becsületét, illetve jólétét, amint ez egybeesik Isten akaratával.” (Innitzer, jezsuita bíboros). 

„A katolicizmusnak és a nácizmusnak sok közös vonása van – kéz a kézben járnak a világ megreformálásában” (Tiso, jezsuita szerzetes).

„A ’Birodalom és az Egyház’ egy olyan iratgyűjtemény, ami a harmadik Birodalom felépülését segíti majd elő, mivel egy nemzeti szocialista államot egyesíti a katolikus kereszténységgel... Semmi sem olyan ellentmondásos a katolicizmus számára mint a demokrácia... A szigorú tekintély újjáébredése utat enged a valódi egyházi [katolikus] tekintélynek... A nemzeti szocialista tanoknak és a római katolicizmusnak tanainak ugyanaz a célja...” (Michaele Schmaus, jezsuita teológus). És ekkor még a horvát usztasa rezsimet is meg kell említeni. „A pápa kedvezően nyilatkozik a Katolikus Akció újabb kereszthadjáratával. az a vezér, aki Krisztus királyságát tartja fenn... A Katolikus Akció a világ katolikusainak egyesítéséért küzd. Élni kell a hősi korszakát... Ezt az új korszakot csakis a vér árán lehet elérni.” (a jezsuita Friedrich Muckermann). Még szót kell ejteni a horvát usztasa rezsimről (amelynek az élén jezsuiták illetve ferencesek jártak), amely 500.000, de akár egy millió ortodox szerbet illetve zsidót és más vallásúakat (muzulmánok és protestánsok is kisebb számban) kényszerből áttérítettek katolikus hitre, vagy megkínozták, vagy megölték, ezek közül 460.000-val végeztek Karlovac környékén, ami Stepinac, Horvátország legfőbb püspökének területén, aki felügyelte ezeket az atrocitásokat. Maguk a német nácik is visszakoztak az usztasák kegyetlenségeiken: emberek szemeit például kivágták és nyakláncokat készítettek belőlük... Az a szomorú, hogy ezen tömeggyilkosokat a római katolikus egyház nyugatra segítette és kolostorokban bújtatták. II. János Pál pápa maga szentté avatta Stepinac püspököt (emellett XXIII. János megemlékezett Stepinac-ról, mint „mártír”-ról), és Horvátországban van egy templom ahol egy róla készített festmény többszörös emberi méretben. Ezen vallási eredet népirtás mindmáig feldolgozatlan marad, és az egyik forrása a balkáni háborúnak a szerbek és a horvátok között. Ki tudja, milyen terveket szőnek ma a jezsuiták... 

A jezsuiták titkos esküje:

Amikor egy alacsonyabb rangú jezsuitát előreléptetik vezetői posztra, a rend kápolnájába vezetik, ahol csak három másik ember van jelen. Az egyik a felettes, vagy a rendház vezetője. Mindkét oldalon áll egy-egy szerzetes, az egyik egy fehér-sárga zászlót tart a kezében, ami a pápaság színei, a másik pedig egy fekete zászlót tart, amelyen egy tőr és egy vörös kereszt áll fent, alatta pedig egy koponya és csontok, rajta még az a szó áll, hogy INRI, alatta pedig a következő szavak: IUSTUM NECAR REGES IMPIUS. Ennek az a jelentése, hogy jogos istentelen vagy eretnek királyokat, kormányokat, vagy uralkodókat megölni vagy kiirtani. A földön pedig egy vörös kereszt van, amelyre a jelölt letérdel. A felettes átad neki egy kisméretű fekete kereszt, amit a jelölt a bal kezével átvesz, és amit a szívéhez szorít, ugyanakkor a felettes egy tőrt nyújt át a jelöltnek, amit az élénél fog meg, a szívéhez szorít, majd a felettes még fogja a másik végét. Így szól a felettes a jelölthöz:

(A felettes beszél:)

Fiam, téged arra tanítottak, hogy zűrzavart okozzál: római katolikusok között római katolikusként cselekedjél, és kémként ténykedni a saját testvéreid közözött, hogy senki embernek ne higgyél, hogy senki emberben ne bízzál. A reformátusok között legyél református, a hugenották között hugenotta, a kálvinisták között kálvinista, a többi protestáns között pedig protestáns, nyerd meg a bizalmukat, akár azzal is próbálkozz, hogy a szószékeikről prédikálj, és hogy a legnagyobb erőddel átkozd meg szent vallásunkat és a pápát; sőt még olyan alacsonyra is leszállhatsz, hogy zsidók között zsidó legyél, hogy mindenféle információt össze tudjál szedni, ami szükséges a rendünknek mint egy, a pápához hűséges katonájaként. Arra tanítottak, hogy a féltékenység és gyűlölet magját sződd a különböző emberi közösségek, államok és országok között, amelyek békében voltak, de most háborúba indulnak, hogy véres tetteket vigyenek véghez, és hogy forradalmakat és polgárháborúkat okozzál olyan országokban, amelyek függetlenek és haladóak voltak, amelyek a tudományokat és a művészetet békésen művelte, és amelyek a béke gyümölcseit élvezte; hogy a harcolók oldalára álljál, és hogy a jezsuita testvéreddel titokban együtt szövetkezzél, aki ám lehet, hogy a másik oldalon áll, és így nyíltan szemben áll azzal, amelyhez te kötődsz, csakhogy az egyház legyen a nyertes a végén, hogy a békeszerződés feltételeivel a végeredmény igazolni fogja azt az utat, amelyet választottál, hogy nyereséghez jussál. Arra tanítottak téged kémként, hogy minden lehetséges statisztikát, tényt és információt összegyűjts minden forrásból, hogy a protestánsok családjainak bizalmába férkőzzél, valamint mindenféle eretneknek is, még a kalmároknak, a bankároknak, az ügyvédeknek, az iskolákban és az egyetemeken, a parlamentben, illetve a törvényhozásban, az állami bíróságokon, hogy minden ember számára ugyanazok legyünk, a pápáért, akinek a szolgái vagyunk mindhalálig. Eddig kezd ként kaptad a parancsaidat, mint mellékbíró, gyóntató és pap, de eddig még nem hatalmaztak fel téged, hogy részt vegyél parancsnokként Loyola hadseregében, a pápa szolgálatában. A megfelelőidőben eszközzé és kivitelezővé kell válnod a feletteseid kezében; mivel itt senki nem lehet vezet , aki a munkáját eretnekek vérével nem szentelte meg, mivel “vérontás nélkül senki nem üdvözülhet.” Így tehát hogy képessé tedd magadat a munkádra, és hogy biztossá tedd magad az üdvösségre, az előző engedelmességi fogadalmadhoz hasonlóan és a pápának való engedelmességgel, most ismételd utánam a következő szavakat:

(Az eskü szövege:)
Én_______________ , aki most a mindenható Isten, az áldott Szűz Mária, keresztelő Szent János, a szent apostolok, szent Péter és szent Pál, és minden szentnek, a mennyország szent seregei, valamint a szellemi atyám színe előtt vagyok, aki a Jézus társaságának a generálisa, amelyet Loyola-i szent Ignác alapított III. Pál pápasága alatt, és ami a mai napig is létezik, a Szűz méhe által, ami Isten közvetítője, valamint Jézus Krisztus uralkodói pálcája által, állítom és esküszöm, hogy az szentsége a pápa Krisztus földi helytartója, és feje az egyetlen és igaz katolikus vagyis egyetemes egyháznak a föld színén; és a kulcsok oldási és kötési hatalmának hatalmával amit a Megváltóm Jézus Krisztus odaadott szentségének, hatalma van arra, hogy eretnek királyokat, uralkodókat, államokat, országokat, és kormányokat leváltson, és így szabadon megsemmisíthetők. Így tehát minden erőmmel megvédem ezt a tanítást, valamint szentségének azon jogát, a protestantizmusnak minden hatalmi bitorlása ellen, különösen a német, holland, dán, svéd, norvég lutheránus egyházban, valamint az angol és skót egyházakban, amelynek egyes ágai Írországban is jelen van, valamint az amerikai kontinensen, és másutt, minden hozzátartózójával együtt, mivel hatalombitorlók, és eretnekek, és ellenállnak a római anyaszentegyháznak. Én ezennel lemondok és visszamondok minden hűséget amellyel tartoznék bármelyik eretnek királynak, országnak vagy államnak, legyen protestáns vagy liberális, valamint a törvényeiknek való engedelmességet, valamint bíróinak, törvényhozóinak. Továbbá kijelentem, hogy az angol és skót egyházak, valamint a kálvinisták, hugenották, vagy más protestáns vagy szabadkőműves tanításai kárhozatos eretnekségek, és hogy azon emberek is kárhozatra méltóak, akik nem tagadják meg ezen tanításokat. Továbbá, kijelentem, hogy segítek és tanácsot adok szentségének minden küldöncének, bárhol legyek, akár Svájc, Németország, Hollandia, Írország, vagy az Egyesült Államok, vagy bármilyen másik ország, ahova eljutok, és minden tőlem telhetőt teszek annak érdekében, hogy a protestáns vagy szabadkőműves tanításokat megsemmisítsem, (A 14 éves képzés során, feltehetőleg még visszatérnek erre.) valamint hamis hatalmukat, vagy törvényes vagy törvénytelen módon. Ezennel továbbá kijelentem, hogy bármilyen eretnek vallást is felvegyek, hogy ezzel terjesszem az anyaegyház érdekeit; hogy titokban tartsam az összes ügynökének tanácskozását, amit bizalmasan nekem elmondanak, és hogy nem teszem nyilvánossá sem direkt, sem indirekt módon, sem írásban, szóban, vagy a körülmények által; hanem hogy mindent végrehajtsak, vagy feladatul nekem adnak, vagy tudomásul adva nekem általad, én szellemi atyám, vagy bárkitől ettől a szent rendtől. Továbbá megfogadom és kijelentem, hogy nem lesz semmilyen személyes véleményem, sem értelmi fenntartásom, és olyan leszek, mint egy holttest (perinde ac cadaver), és habozás nélkül minden egyes parancsot teljesíteni fogom, amit a feletteseim adnak nekem a pápa és Jézus Krisztus hadseregében. Hogy a földnek arra a részére menjek, ahová küldenek, legyen a hideg észak, India es erdői, Európa belakott városaiba, vagy az amerikai kontinens vad indiánjaihoz mormolás és panasz nélkül, és hogy mindenben engedelmeskedjek, amit nekem mondanak. Továbbá megígérem és kijelentem, hogy amint lehetséges, vég nélküli háborút uszítok minden eretnek, protestáns és szabadkőműves ellen, amint nekem elmondják, és hogy kiírtsam ket a föld felszínéről, és hogy nem kímélem az embereket sem koruk, sem nemük, sem állapotukat tekintve, és hogy felakasztom, megégetem, elpusztítom, megfőzöm, megkorbácsolom, és élve eltemetem ezen eretnekeket, felhasítom asszonyainak hasát és méhét hogy gyerekeik fejét a falhoz üssem, hogy kiírtsam a rettenetes fajtáikat. Hogyha ezt nem lehet nyilvánosan megcsinálni, akkor titokban mérgezést, fojtogatást, kardélre hánytást, illetve golyót alkalmazok mindenki ellen, eltekintve azon személy tiszteletét l, rangjától, vagy tekintélyét l, vagy állapotától, akár nyilvánosan, akár privátban, amint erre bármikor a pápa ügynökei vagy a Jézus társaságának testvériségének felettese által. Amire most elszánom életemet, lelkemet és hatalmamat, azt most tanuságtételként vérrel aláírom azzal a tőrrel, amit kézhez kaptam, és ha hamisnak vagy gyengének bizonyulok az elszántságomban, úgy vágják le a kezeimet és lábaimat a pápa hadseregéhez tartozó társkatonáim, vágják össze a torkomat fültől fülig, hasítják fel hasamat, és kénes tűzzel égjen, és essen rám minden földi baj, és kínozzák lelkemet örökké a pokolban. Hogy mindig Columbus lovagjára adom szavazatomat, egy protestánssal szemben, különösképpen szabadkőm vessel szemben, és elhagyom pártomat, hogy ezt lehetővé tegyem, és hogy arra a katolikusra szavazok, aki jobban támogatja az egyházamat, ha kettő is van belőlük. Hogy nem fogadok fel protestánst dolgozni, ha helyette katolikus embert is felvehetnék. Hogy katolikus lányokat protestáns családokba helyezek, hogy heti jelentést szerezzek az eretnekek belső mozgásairól. Hogy fegyvert is ragadok, és készen állok, ha arra parancsot adnak, egyénként vagy a pápa hadseregének tagjaként megvédjem az egyházat.

Én, _______________, esküszöm a Szentháromságra, és arra a szentségre, amelyet most kapok, hogy teljesítem és betartom ezt az esküt. Ennek tanuságtételeként átveszem az eukarisztia szentségét, és ezen tőr hegyével vérrel aláírom és elpecsételem ezen szentség jelenlétében. (A jelölt átveszi az ostyát a felettestől, és aláírja a nevét a vérével amit a szíve fölötti részről vett a tőr hegyével.)

(A felettes beszél:)
Most állj fel lábadra, és most elmondom neked azt a katekizmust, amellyel ismertté teheted magadat olyan emberrel, aki a Jézus társaságának ezen rangjához tartozik. Először is, te, mint jezsuita testvér keresztet vettek, mint egy átlagos római katolikus ember; az első majd keresztbe teszi a kezeit, tenyereivel felfelé, a másik pedig a lábait is keresztezi, az egyik a másik felett; az els a job mutató ujjával a bal tenyér felé mutat, a másik pedig a bal kezének mutatóujjával mutat a job tenyere felé; az els majd a job kezével kört rajzol a feje felett, érintve azt; a másik majd a bal kezének mutatóujjával a testének bal oldalát érinti a szíve alatt; az els majd a jobb kezét a másik torka előtt elhúzza, a másik pedig egy tőrt húz a hasára lefelé. Az els azt mondja: Iustum, a másik pedig Necar, az els utána azt, hogy Reges, a második pedig azt, hogy Impious. Az első majd egy négyszer összehajlított papírt ad át a másiknak, aki hosszantilag átvágja, és amint kinyitja az lesz ráírva, hogy Jesu háromszor egy kereszt fején és két karján. Ezek után a következő kérdéseket teszitek fel egymásnak, majd válaszoltok is rájuk:

Honnan jössz te? Válasz: A szent hittől.

Kinek szolgálsz? Válasz: A római szentatyának, a pápának, és az egyetemes római katolikus egyháznak az egész világon. Ki a parancsnokod? Válasz: A Jézus társaság, vagy a Jézus Krisztus katonáinak alapítója, a Loyola-i szent Ignác rend felettese. Ki fogadott téged? Válasz: Egy tiszteletre méltó sz hajú ember. Hogyan? Válasz: Egy tőrrel letérdeltem a keresztre a pápa és a szent rendünk zászlói között. Esküt fogadtál? Válasz: Igen, hogy elpusztítsam az eretnekeket és kormányaikat, és hogy ne kíméljem az embereket sem koruk, sem nemük, sem állapotuk alapján, és hogy vélemény és akarat nélküli hullaként pontosan végrehajtsam feletteseim parancsait panasz és habozás nélkül.

Megteszed? Válasz: Megteszem.

Hogyan utazol? Válasz: Péternek, a halásznak a bárkájában.

Hová is utazol? Válasz: A földnek a négy égtájára.

Milyen célból? Válasz: Hogy a generálisomnak és feletteseimnek parancsait végrehajtsam, valamint hogy a pápa akaratát teljesítsem, és hogy hűségesen betöltsem eskümet.

Így tehát menjetek a világba és vegyetek birtokba minden országot a pápa nevében. Az, aki nem fogadja őt Jézus földi helytartójaként, legyen átkozott, és írtsátok ki. „Amikor közeledett felemeltetésének ideje, elhatározta, hogy felmegy Jeruzsálembe, és követeket küldött maga el őtt. Azok útnak indultak, és betértek a samaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De nem fogadták be, mivel Jeruzsálembe szándékozott menni. Látva ezt tanítványai, Jakab és János így szóltak: "Uram, akarod-e, hogy ezt mondjuk: Szálljon le tűz az égből, és égesse meg őket!?" De Jézus feléjük fordult, megdorgálta őket, (és ezt mondta: "Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.")” (Lk. 9,51-56)

„…amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; szájuk átokkal és keserűséggel van tele. Lábuk gyors a vérontásra, romlás és nyomorúság jár a nyomukban, és a békesség útját nem ismerik: Isten félelmével nem törődnek." Tudjuk pedig, hogy amit a törvény mond, azt a törvény alatt élőknek mondja, hogy elnémuljon minden száj, és az egész világot Isten ítélje meg.” (Róm. 3,10-19)

Lehet, hogy fölösleges részletesen elemezni az esküt. Dr. Alberto Rivera Romero jezsuita püspök 1967-ben elhagyta a jezsuitákat, és elmondott mindent a jezsuitákról. 30 éven keresztül sikerült őket kikerülnie, ameddig meg nem gyikolták 1997-ben, tehát ez azt jelenti, hogy még ma is komolyan veszik ezt az esküt. A jezsuiták aktív csoportosulásai még az Opus Dei, a Katolikus Akció, illetve a Columbus lovagjai. Rettenetes tudni, hogy a római katolikus egyházon belül ma a jezsuiták alkotják a legnagyobb rendet. Csak annyit kellene mondani az esküről, hogy az ember idáig juthat a bűnben, még akkor is ha csak vallásos. Ez azt jelenti, hogy az embernek nem segít az, ha csak vallásos – az ember bűnössége ennél nagyobb, ennél mélyebb. Ezen eskü arra mutat rá, hogy az ember sokkal bűnösebb, gonoszabb és kegyetlenebb, mint hinné, és hogy az embernek a természetéhez milyen mélyen tartozik a bűnösség; ezen csakis Jézus Krisztus vérének tisztító hatása segíthet.

„Atyám! Bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekszenek.” (Mt. 23,34) 

"Hogyan utazol? Válasz: Péternek, a halásznak a bárkájában." (jezsuita eskü)

"És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled."
	Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra." (Mt. 16:22,23)

Referenciák:
1. Edmond Paris. The secret history of the Jesuits. Chick publications. Ontario. 1975.
2. Dave Hunt. A woman rides the beast. Harvest house publishers. Eugene, Oregon. 1994.
3. Bill Hughes. The secret terrorists. Truth triumphant ministries. Eustis, Florida.
4. http://www.ianpaisley.org/article.asp?ArtKey=jesuit
5. http://www.reformation.org/holocaus.html#Contents