2015. május 5., kedd

Mentsd a Méheket!



"Ahogy a GMO kukoricát ide telepítették, millió számra kezdtek elpusztulni a méhek." -meséli tapasztalatait Dave Schuit, kanadai méhész, aki közel 37 millió méhet vesztett el az elmúlt egy évben. Az ő, és még jó pár, hasonló cipőben járó méhész kollégája véleménye szerint, a jelenségért a GMO kukorica jellegzetes, neonikotinoid alapú permetszere (hivatalosan növényvédő) tehető felelőssé.

Az ilyen típusú szereket az különbözteti meg az "átlagos testvéreiktől", hogy hatásokat nem csupán a növény felszín fejtik ki, hanem felszívódnak a növényben. Annak leveleiben, virágaiban a toxin még hetekig aktív marad, így biztosítja a (GMO) növény hosszú távú védelmét. Ezért is használják a '90-es évek óta előszeretettel a mezőgazdaságban.


Ezen szerek méhekre és egyéb beporzó rovarokra gyakorolt káros hatását maguk a gyártók sem tagadják, használatukat nem javasolják a méhek "táplálkozási időszakában". A növényben felszívódó méreg, vagy védőanyag -kinek, hogy tetszik- megjelenik a méhet táplálékában a nektárban és virágporban is.

"A nektárt a mézgyomorban, a virágport a hátsó lábukon található dús szőrzeten, a kosárkában szállítják. Az el nem fogyasztott napi hordást feldolgozzák és elraktározzák; így készítenek mézet és méhkenyeret a szűkösebb időkre, amikor vagy nem tudnak kirepülni, vagy nem találnak elég táplálékot."
A szer (felelőtlen) használata így képes egész kaptárakat kiirtani, így borítva fel az adott terület teljes ökológiai egyensúlyát.


Nathan Carey, egy másik méhész szerint az adott területen már korábban sem volt elég méh a növények beporzására. Az állomány létszámának további csökkenése pedig nagyon is jól belátható következményekkel fog járni.

Az EU No 485/2013 számú rendeletével már korlátozza ezen szerek használatát, kis hazánk vidékfejlesztési  (báb)miniszterének, Dr. Fazekas Sándornak mégis inkább az észak-amerikai modell, a korlátozások nélküli alkalmazás a szimpatikusabb. 
Fazekas megkapja a Francia Mezőgazdasági Érdemrend Lovagi fokozatát

"Ellenezzük a betiltást, hiszen nem pótolhatóak ezek a vegyszerek" –fogalmaz a dilettáns miniszter.

Ironikus, de ez esetben úgy tűnik, hogy az EU centralizált agrárpolitikája ment meg minket saját, „választott” vezetőinktől.
Magam sem gondoltam volna, hogy ilyen szituáció előállhat, de a bábmesterek színpadán olybá tűnik, bármilyen abuszrd jelenet megeshet. Az emberi butaság egyébként is túlbecsülhetetlen!
Bízva a Fazekas úrhoz hasonló képességekkel megáldott politikusokban, és az amerikai „piacokban”, a neonikotinoid alapú növényvédő szerek legnagyobb forgalmazója, a Bayer CropScience Inc., természetesen nem tervezi az említett szerek gyártásának, illetve forgalmazásának beszüntetését.


Mivel a GMO növények segítségével elérhető profit többlet reménye hajszolja a gazdákat,  az ezek gyártására és "védelmére" specializálódott "biokémiai üzletemberek" is nagy haszonra tesznek szert. Mindaddig, míg az emberiség hagyja, hogy a tőke érdeke maga alágyűrje a természet, azaz maga az élet „érdekeit”!


Forrás:



2015. április 22., szerda

Náci Propaganda és a Barátok Közt



A televízió a globális agymosógép a rosszarcúak globális mosókonyháján. Benne a műsorok pedig, néhány, talán említésre sem igazán méltó, üde kivételtől eltekintve az agymosószer. A megtévesztő módon szórakoztató eszköznek minősített manipulációs machina vitathatatlan érdemeket szerzett magának az elmúlt évtizedek során, a tömegmanipuláció és/vagy a propaganda terén.

Legyen szó akár autoriter, vagy demokratikus módon szerveződő társadalmakról, a hatalom gyakorlói mindkét esetben kihasználják a technológia kínálta lehetőségeket, saját törekvéseik eléréséhez. Ez valahol még érthető is, mivel az emberek többsége önkívületi állapotban, nyálát csorgatva bámulja a mágikusan vibráló fényforrást. A belőle sugárzó szemét pedig teljesen feltölti az ember tudata helyén tátongó nagy sötét lyukat. Miért ne használnák?

Viszont, ahogy az a későbbiekben majd bemutatásra kerül, e kettő, látszólag egymással teljesen ellentétes értékeket képviselő társadalmi rendszer, nem csak ugyanazt az eszközt használja céljai eléréséhez, hanem kész akár ugyanazon kezekkel működtetni is azt.

Fentieket bizonyítván vegyük például „Got Talent”, vagy az „X Faktor” népbutító programokat. Teljesen mindegy, hogy az aktuális geopolitikai pozícionálások éppen hogy állnak! Teljesen mindegy, hogy milyen mesterkélt indokkal, vagy milyen hazug értékek „védelmében” feszülnek egymásnak a világ hatalmai, mivel közben saját polgáraik tudatát ugyanazzal a mosószerrel tisztítják. Mert jelen esetben nem arról van szó, hogy Irán, Szíria, Oroszország és Kína -csak hogy az emblematikus szereplőket említsük- saját mosószert gyártana a saját polgárainak, illetve saját (állítólagos) értékeinek megfelelően, hanem épp ellenkezőleg, ugyanazt a licenszt használja, amit akár a legnagyobb ellenségük, az Egyesült Államok, vagy annak akármelyik csatlósa is. 

Annak ellenére, hogy egyes embereket már ez is gondolkodóba ejthet, a posztmodern világ kereskedelmi televíziós szokásait ismerve, még akár legyinthetnénk is. Ügyesek voltak, ennyi! Miért ne nézhetné ugyanazt azt a műsort az egész világ,  ha egyszer jó?

De mégis, vajon melyik cégnek sikerült a világpiac vizein olyan sikeresen hajókáznia, hogy közben az összes szövetséges, vagy éppen szemben álló félnek sikerült eladnia ugyanazon termékét/termékeit? Valóban csak szerencse és rátermettség kérdése lehetett?


A kérdésre a válasz rövid szörfözés után az Interneten is megtalálható. Az említett licensz tulajdonosa a FremantleMedia Enterprise. A társaság amellett, hogy tévés műsorokat gyárt és értékesít, egy kiterjedt média-céghálózat része is egyben. A FremantleMedia érdekeltségébe tartoznak például az ausztrál, amerikai, angliai, kanadai, német, lengyel és román leányvállalatok. A szintén a társaság tulajdonában lévő „495 Productions” pedig az MTV-vel van szoros kapcsolatban.

A holding természetesen nem csak a „Got Talent” sorozat kereskedelmi jogait birtokolja, övé emellett az a már említett „X Factor”, vagy az „Idols” műsorok is. Továbbá több frenetikus színvonalú, az emberi tudatot mérhetetlen mértékben mélyenszántó sorozat is e céghez kötődik. Ilyen például a kilencvenes évek ikonja, Pamela Anderson ugródeszkája, a vízparton lassítva ugráló mellek koronázatlan királya, a Baywatch.
Sőt, még a Berényi család üzleteinek „titkos” finanszírozója is a FremantleMedia Enterprise. A „Barátok Közt” csak egy a cég sok-sok sorozata közül. A feljebb említett országoknak mind megvan a saját, napi betevő szellemi szennye.
(A sors fintora, hogy az ausztráliait épp „Szomszédoknak” hívják.)

 
Látható, hogy az említett cégcsoport meghatározó alakja a televíziós tömeg szórakoztatásnak álcázott, valójában tömeg manipulációs iparnak. Viszont, ahogy a Barátok Közt is csak egy, a cég által birtokolt sorozatok közül, úgy a FremantleMedia is csak egy, az RTL Group által birtokolt cégek közül. Bizony, így kerülhetett Magdi anyus az RTL Klub képernyőjére. A közös tulajdonosi kör segítette oda.

Az RTL Csoportot sajnos senkinek nem kell bemutatni. A nevében luxemburgi társaság 53 tévés- és 28 rádiós csatornát üzemeltet Európa szerte, köztük a magyarországi RTL Klubot is.

Mielőtt viszont azt hinnénk, hogy ők azok a nagymesterek, akik rátermettségüknek és még ki tudja minek köszönhetően képesek eladni ugyanazt a szemetet politikai-, társadalmi- és gazdasági berendezkedéstől függetlenül a föld bármelyik országában, megemlíteném, hogy a FremantleMediát is birtokló RTL Group is csak egy cég a sok közül. A világméretű céghálózati hierarchiában a Bertelsmann SE & Co KGaA, továbbiakban csak Bertelsmann következik. Ezé a cégé ugyanis többek között az RTL Csoport is. Viszont ezzel még nem értünk a végére!

Bizonyára már a kedves olvasót is érdekli, hogy vajon ki, vagy kik lehetnek a tulajdonosai a Bertelsmann-nak? 

Nos, a társaság 80,9%-t megosztva birtokolja a Bertelsmann Alapítvány, a Reinhard Mohn Alapítvány és a BVG Alapítvány. A fennmaradó 19,1% pedig a Mohn család birtokában van.

/A Bertelsmann Alapítvány víziója például a „Régiók Európája”, vagyis az „Európai Egyesült Államok” is, melyben nem léteznek többé szuverén nemzetállamok. A közigazgatási feladatokat pedig Brüsszeli kontroll alatt, magáncégek végzik. Az alapítvány különböző projektekkel segíti az ehhez szükséges gondolkodásmód kialakítását, természetesen az EU támogatásával, vele együtt működve. Az alapítvány érdekeltségébe tartozó egyik németországi leányvállalat, az Arvato AG már végez is ilyen jellegű feladatokat./


A céget még 1835-ben alapította Carl Bertelsmann. Eleinte katolikus énekek, könyvek kiadására specializálódott, majd fia Heinrich irányításával a cég már egyéb novellákat is kiadott. A kiváló üzletpolitikának köszönhetően a társaság folyamatosan erősödött, még az első világháború sem viselte meg. A második híre pedig már 401 alkalmazottal a fedélzetén érte a céget. A Bertelsmann, és így az én történetem is ezen a ponton válik csak igazán érdekessé!



Reinhard Mohn
Ekkoriban a céget már a Heinrich Bertelsmann unokája, Heinrich Mohn, és az ő fia Reindhard Mohn vezette. A kor követelményeinek megfelelően, természetesen mindketten tagjai voltak az SS-nek. Reinhard továbbá a Luftwaffe-ban tett katonai szolgálat során egészen hadnagyi rangig jutott. A jó „üzleti érzék”, úgy látszik az egész családra jellemző.
A Mohn páros irányításával a Bertelsmann vállalat lett a Goebbels nevével fémjelzett náci propaganda szinte egyetlen, és legnagyobb partnere. Már 1933-tól közreműködik a náci propagandaanyagok kidolgozásában, illetve nyomtatja és terjeszti is azokat. Aztán hogy Mohnék cége a háború idején is meg tudjon felelni a birodalmi elvárásoknak, „zsidó” (nyilván a kevésbé cionista fajtából) és egyéb „idegen” identitású rabszolgákkal dolgoztattak, akiket a náci párt és az SS munkaerő kölcsönző divíziója közvetített számukra. Így készültek a Bertelsmann nyomdáiban a „lelkesítő” röpiratok, és a birodalmat, illetve annak vezetőit éltető propagandaanyagok, amikkel aztán a német fiatalságtól kezdve, egészen a fronton harcoló katonákig, mindenkit hülyítettek, hergeltek.

Hitlerrel és Göebbelsel együtt aztán bukott a Bertelsmann vállalat is. Legalábbis két évnek kellet eltelnie, míg a háború után, 1947-ben Mohn újra alapította a céget. Majd, mintha mi sem történt volna, töretlen dinamizmussal az ezredfordulóra a világ egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb média birodalmává tette azt. Így végső soron a náci propaganda-gépezet egyik legfontosabb fogaskereke, Reinhard Mohn egészen 2009-ben bekövetkezett haláláig aktívan mozgatta az „atlanti propaganda-gépezetet” is. Az általa újra felvirágoztatott Bertelsmann vállalat pedig azóta is kitartóan mossa az átlag polgárok agyát, az éppen aktuális igényeknek megfelelően. Gondosan kondicionálva a leendő világpolgárok tudatát, az új, globális értékek elfogadására.


Hogy a Mohn család, miképp úszhatta meg csupán csak egy cég újraalapítással a második világháborút, és hogy múltjuk ellenére miképp építhettek fel egy ilyen sikeres, és töretlenül fejlődő cégcsoportot, azt az olvasó fantáziájára, esetleg web-böngészőjére bízom.

Elképzelhető talán, hogy az SS tagság mellett, a globalista Római Klubban való tagsága is segítségére volt? Érdemes alaposabban utánanézni!