Azon megtiszteltetésben volt
részem, hogy közvetlenül keresett meg a hírekből már jól ismert,
szenzációhajhász módon a Koronavírus egyik „gócpontjaként” említett Princess
Diamond óceánjáró egyik alkalmazottja. Saját elmondása szerint a célja, hogy
tanúként objektív tájékoztatást adjon a hajón karanténban eltöltött közel 20
napjáról, illetve az ez idő alatt szerzett személyes tapasztalatairól. Ő ugyan
épp a beszélgetésünk alatt kapta a hírt, miszerint elhagyhatja a hajót, mégis
mivel nálunk, Európában a hangulat csak most kezd fokozódni, fontosnak
tartja, hogy tájékoztasson minket. Mivel szeretné elkerülni a „rivaldafényt”, ezért nevét most nem említem. Az írás hitelességét mégis megőrizvén, zenészként, vagy művészként fogok rá hivatkozni.
Gondolom hozzám hasonlóan a
kedves olvasó is furcsállja, hogy miért hozzám, egy mezei, bloggernek is csak
jóindulatú túlzással nevezhető „íróhoz” fordult, és miért nem a mainstream
média egyik munkatársát kereste meg. Az indoklás egyszerű. Személyes, illetve a
közvetlen környezetéből szerzett tapasztalatai alapján, ezen újságírók célja
nem az objektív tájékoztatás, sokkal inkább a már említett szenzációhajhászás
és a hozzá akarva, vagy akaratlanul társult pánikkeltés. Ő pedig pont ezt
szeretné elkerülni, hiszen meglátása szerint erre semmi ok nincs! Sőt, nem
csak, hogy pánikra nincs ok, de még csak szenzáció sincs! Hogy miért mondja
ezt, az a bejegyzést tovább olvasva számotokra is egyértelmű lesz.
Annak, aki nem követte volna a
hajó, illetve utasainak sorsát az elmúlt hetekben, azoknak összefoglalnám pár
sorban, hogy mi az, amit a mainstream mediából megtudhattunk:
Február 1-én, a hajót már korábban elhagyó hong kongi utasnál Koronavírust azonosítottak. Rá három napra, 4-én pedig tíz további utasnál is diagnosztizálták a vírust, így a Japán hatóságok, Jokohama kikötőjében azonnal karantén alá vonták a hajót. Az elkövetkező időszakban pedig több mint 600 embernél merült fel a megbetegedés gyanúja és négyen meg is haltak. Közben folyamatosan jelentek meg képek az utasokat vizsgáló maszkos, vagy esetenként vegyvédelmi ruhát viselő orvosokról, ezzel is egyértelművé téve a helyzet súlyosságát. Február 12-én aztán a Japán hatóságok engedélyt adtak rá, hogy a 80 évesnél idősebb utasok a hajót elhagyva, a szárazföldön töltsék a karanténból hátralevő napokat. 19-én pedig a többi utas is elhagyhatta a hajót.
Február 1-én, a hajót már korábban elhagyó hong kongi utasnál Koronavírust azonosítottak. Rá három napra, 4-én pedig tíz további utasnál is diagnosztizálták a vírust, így a Japán hatóságok, Jokohama kikötőjében azonnal karantén alá vonták a hajót. Az elkövetkező időszakban pedig több mint 600 embernél merült fel a megbetegedés gyanúja és négyen meg is haltak. Közben folyamatosan jelentek meg képek az utasokat vizsgáló maszkos, vagy esetenként vegyvédelmi ruhát viselő orvosokról, ezzel is egyértelművé téve a helyzet súlyosságát. Február 12-én aztán a Japán hatóságok engedélyt adtak rá, hogy a 80 évesnél idősebb utasok a hajót elhagyva, a szárazföldön töltsék a karanténból hátralevő napokat. 19-én pedig a többi utas is elhagyhatta a hajót.
Milyen volt megélni mindezt a
hajó személyzeteként?
Nos, míg a médiából egy „fertőző
halálhajó” képe rajzolódott ki, addig a hajón, egy kivételtől eltekintve, közel
sem volt világvége hangulat. Egyetlen esetben kapott hisztériás rohamot az
egyik női alkalmazott, de ő sem a vírus, illetve annak tünetei miatt, hanem a
helyzetet tudósítónk szerint túlreagáló hatoságok megjelenése és intézkedései
miatt pánikolt be. Valljuk csak be, a vegyvédelmi ruha látványa nem túl
megnyugtató, főleg akkor, ha rajtunk meg nincs. Viccet félretéve a vírus maga
nem is igazán adhatott volna okot pánikhangulatra, hisz nem produkál semmilyen
feltűnő, a szokásos megfázástól eltérő tünetet. Ezek jellemzően hőemelkedés,
száraz köhögés illetve tüsszögés voltak. Melyek egyébként egy átlagosan jó
egészségügyi állapotban levő beteg esetében, néhány nap után maguktól is
elmúltak. Közben a pánik egyik kiváltója pont az ellenszer, illetve a hatékony
orvosság hiánya. Viszont amint az a beszámolóból is kiderül, ez egyébként is
szükségtelen az esetek többségében. Akit ez mégsem nyugtatna meg, azok számára
a MODERNA Biotech cég már teszteli az ellenszert.
Mégis -mainstream szófordulattal élve- „már” négyen meghaltak a hajó utasai közül, mondhatná a szkeptikus olvasó. Ez igaz, vagyis ez is csak részben igaz. Ugyanis az utolsó, negyedik áldozatról utólag kiderült, hogy nem volt fertőzött, halálát más betegség, illetve egyébként is gyenge egészségi állapota okozta. Tudni kell, hogy a hajó utazóközönsége jellemzően az idősebb korosztályba tartozik. Így nem meglepő, hogy a másik három halálos áldozat is, a zenészt idézve (körülbelül) „90 éves 40 kilós” rokkant, az egyikük ráadásul rákos is volt. Ezeket, az egyébként nem elhanyagolható körülményeket viszont nem, vagy csak elvétve említi meg a sajtó. Sőt, mikor a hajó más munkatársai nyilatkozataikban külön felhívták a riporterek figyelmét erre, azok egyszerűen kivágták tudósításaikból ezen megjegyzéseket.
A félreérthető tájékoztatás
következtében néhányakban kialakulhat egy halálos, hollywoodi
katasztrófafilmből ismert vírus képe, viszont ennek semmilyen valóságalapja
nincs. A vírus nem halálos, az átlag beteg még csak észre se venné magán, hogy
nem csak egyszerűen megfázott. Annak a közel 600 utasnak, akiket koronavírus
gyanújával elszállítottak a hajóról szintén elég volt csak tüsszentenie, vagy
köhögnie egyet, máris rájuk került a fertőzés „bélyege”. Alaposabb
kivizsgálásnak csak ez után vetették alá őket. Sőt, ezen gyanús betegek közé
több szimuláló is kerülhetett. Könnyen elképzelhető ugyanis, hogy a személyzet
több tagja a kimerítő munkanapok után, a „betegszabi” lehetőségét meglátva,
magát betegnek titulálva jelentkezett a hatóságoknál és munka helyett inkább a
hajót elhagyva kórházba, karanténba vonult. Itt kell megjegyezni, hogy míg a
hajó utasait szigorú karanténba tartották a hatóságok, azaz nem hagyhatták el a
kabinjaikat, addig a személyzetre csupán hajóelhagyási tilalom volt érvényben.
Az alkalmazottak közben azt a
tájékoztatást kapták, hogy a vírus a hagyományos influenzához hasonlóan
cseppfertőzéssel terjed, fém felületen nagyságrendileg 12 óráig marad
„életben”, míg szöveten 6-7 óráig. Az utóbbi időben oly divatossá vált egészségügyi
maszk pedig csak a fertőzés továbbadásától véd. Azaz a kilélegzett levegőt
szűri, így az egészséges, fertőzött emberekkel, illetve fertőzési gócpontokkal
nem érintkezett emberek esetében viselése indokolatlan. A csendes-óceáni
térségben a piac törvényeinek megfelelően, a megnövekedett keresletnek hála, mégis
a többszörösére nőtt az ára. Míg korábban egy ötös csomag 1 dollárba került,
addig manapság egy maszk kerül 25 dollárba. A belélegzéskor is szűrő N95-ös
kódjelű maszk pedig nem is nagyon kapható.
Ezen egyszerű példából is
leszűrhető azon következtetés, hogy lehetnek, illetve vannak olyan gazdasági
érdekek, amiknek nagyon is jól jön a média által gerjesztett pánikhangulat. A
járvány kitörésekor maga Wilbur Ross, amerikai Kereskedelmi Miniszter
fogalmazta meg azon reményét, hogy az akkor még csak Kínában terjedő vírus jót
tehet az amerikai gazdaságnak és ennek köszönhetően sikerül visszaszerezniük
pár munkahelyet. És akkor még az önjelölt virológus vloggerekről,
kattintásvadász oldalakról nem is beszéltünk, akik szintén a félelemiparból
szeretnének extra bevételre szert tenni. A vakcina értékesítése várhatóan pedig
még csak most fog következni.
Nem szeretném összeesküvés
gyártás irányában elvinni ezt a bejegyzést, viszont meg kell említenem azt a
közhelyet, miszerint a félelemben tartott embert a legkönnyebb kontrollálni, irányítás
alatt tartani. Hisz egy rettegő, saját és szerettei életét féltő ember mindent,
vagy szinte mindent megtesz a biztonság,vagy biztonság illúziójának érdekében.
Így fordulhatott elő olyan groteszk helyzet is, hogy az ilyen pánikoló emberek
maguk fognak le, és hívnak rendőrt egy embertársukra, akinek csupán annyi a „bűne”,
hogy rosszul lett. Látható, hogy a félelem egy bizony szintjén akár az alapvető
szabadságjogok korlátozása is elfogadható, sőt elvárt a társadalom részéről.
Ahogy a mellékelt ábra is mutatja ehhez nincs is szükség halálos vírusra,
sokkal inkább csak a közhangulat manipulálására.
Míg a „hagyományos” influenza
több százmilliónyi megbetegedőből közvetve, éves szinten nagyságrendileg fél
millió halálos áldozatot szed világszerte, addig a Koronavírus esetében ezen
bejegyzés írásakor, közel 2 hónappal a járvány kitörése után 2.800 halállal
végződő megbetegedést regisztráltak és
hivatalosan 82.000 megbetegedésről tudunk. Több mint 33.000 főt pedig
már egészségesnek nyilvánítottak. Mégis akár kijárási tilalom, vagy határzár
elrendelésére az utóbbi adhat megfelelő indokot. Véleményem szerint nem túlzok,
mikor azt írom, hogy az influenza és a Koronavírus közti legnagyobb különbség
csupán a PR-jukból adódik. Semmi egyéb nem indokolja a világban egyre csak
terjedő, illetve fokozódó pánikhangulatot, csupán a helyzet kommunikálása és az
esetenként talán túlzó kezelése. Számomra legalábbis maga pánikhangulat,
illetve az emberek és a hatóságok ilyen esetben adott reakciói sokkal inkább
ijesztőbbek magánál vírusnál. Ezen tézisemet erősíti az óceánjárót közben
sikeresen elhagyó művész úr beszámolója is. A hajó többi személyzetével együtt értetlenül
áll ő is a kialakult helyzet előtt, és saját elmondása szerint, ha erre a
vírusra így reagálunk, akkor akár az egész életünket karanténban tölthetnék. Ezt
persze érthető módon, több hétnyi bezártság után ő nem igazán akarja, hisz
sikerült megtapasztalni annak minden hátulütőjét, amitől lehetőleg szeretné
megkímélni a tárdalom többi tagját is.
Remélhetőleg ezen beszámoló csak egy
lesz a sok közül, így a döntéshozók nem feltétlenül csak a helyzet
túlreagálását fogják politikailag korrektnek megítélni! Ehhez persze szükséges
az indokolatlan pánik és az ebből adódó társadalmi igény megszűnése is, amihez
remélhetőleg a fenti írás is hozzájárul némileg!
Egyéb források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése