A posztmodern világ szabad sajtójának dilemmája

Mikor, illetve milyen esetben nevezhető ma szabadnak a sajtó? 

 

Nyilvánvalóan összetett kérdés, amit oldalakon át lehetne fejtegetni, viszont az könnyedén, rögtön az elején megállapítható, hogy a "függetlenség" nélkülözhetetlen hozzávalója a receptnek. Nem szabad, hogy az éppen regnáló államhatalomtól függjön az, hogy mit szabad, illetve kell megírni. Egyértelmű, hogy a "hatalom" saját "uralmának" elfogadtatására, fenntartására, illetve egyéb céljai elérésére használná azt.

Éppen ezért nagyon okosan a posztmodern nyugati társadalmak uralkodói gondosan ügyelnek arra, hogy még csak látszatát se keltsék ennek.

Természetesen vannak a demokratikus pártoknak is kimondva, vagy kimondatlanul szócsövei a média különböző felületein, ugyanakkor a szabad választás illúziója mellett ez mégiscsak más. 

De elég lehet-e ennyi ahhoz, hogy szabad sajtóról beszélhessünk? 

 

Szabadon választhatunk, több különböző forrás, több különböző csatorna közül. Alaposabb vizsgálódás után ugyan kiderül, hogy e kettőből, csak az utóbbi teljesül. De! Legalább a szabadság mámorától elámulva kapcsolgathatunk, válogathatunk az újságosnál szájízünknek, komfortzónának méretének megfelelően. Szennyezhetjük agyunkat a kormánypárti, vagy az ál-ellenzéki propagandával.  Nincsenek határok!Ugyan erős a gyanúja annak, hogy ezen választás nem szól többről, csupán ócska márkanevekről, logókról, és mesterkélt ideológiák látszólagos egymásnak feszüléséről. Továbbá néhány "rejtett kéz" irányítja szinte az összes médiatársaságot.

De!Ha nem is hisszük el, hogy ez így van, utána meg nem nézünk, mert... 

A függetlenség kérdésének homályát ezzel még korántsem oszlattuk el!

 

Tudva levő, hogy minden újság, mindentévécsatorna mögött ott van egy cég, ami üzemelteti. Tegyük fel nincs szó semmiféle trösztről, mind független, profitorientált cég, ami a saját "szakállára dolgozik".A felettébb hosszúra sikerült bevezető után meg is érkeztünk a lényeghez.

A szabad kereskedelmi, tetszőlegesen akármilyen "izmusnak" minősített rendszerben, mint minden vállalat, úgy a média vállalkozások is profitorientáltak. A profit nagyságát pedig a piac, illetve annak nagysága befolyásolja. A piac hatalmas, csak el kell érni, hogy kereslet legyen, mert minél nagyobb a kereslet, annál nagyobb a profit. Mitől nő a kereslet? A minél nagyobb a kínált "szenzáció", annál nagyobb a kereslet. Ezzel nincs is gond, míg szenzációs az igazság, míg van kereslet rá.

Viszont abban a pillanatban, mikor a valóság már nem elég szenzációs, vagy nem üti meg az ingerküszöböt, esetleg éppen csak "valakik" szerint nem szenzációs az igazság, ezért nem lehet megírni, valamit ki kell találni! Kell a nézettség, kellenek az eladások!

Mit tehet ebben a szerencsétlen helyzetben a nyomorult médiaipari vállalkozó?
(Nem a különböző szaklapokról van most szó természetesen.)

Neki lát szenzációt gyártani! Elhiteti, hogy amiről ír, beszél, az szenzáció. (Bulvár jelenség) Esetleg azt írja, amiről tudja, hogy az emberek hallani szeretnének, és úgy, ahogy azt hallani szeretnék. Előadja magát különböző ideológiák polkorrekt szócsövének, csak hogy eladhassa a "termékét". 

Mindent a profitért! Abból él, érthető.

Ebből következik, hogy az adott újság tartalmát erősen meghatározza, annak tulajdonosának kereskedelmi érdeke.

Lehet-e független ilyen környezetben a sajtó, miközben folyamatosan függ a tulajdonosok a profitéhségétől?

Beszélhetünk-e egyáltalán szabad sajtóról a profitorientált médiatársaságok korában? Ha igen, mit jelent pontosan?

Mikor sérül korunk sajtójának szabadsága?

Akkor, amikor "ő" úgy gondolja, vagy úgy érzi, és ezzel telekürtöli a világot.

De vajon mekkora az esélye annak, hogy így érzi abban az esetben is, mikor a "hallgatás" nem ütközik a kereskedelmi érdekeivel, sőt!

Tegyük fel egy "gyógyszerről" kiderül, hogy hosszútávon súlyos, sőt essünk túlzásba, halálos mellékhatásai vannak. Megtudja ezt az egyik túlbuzgó oknyomozó és meg akarja írni, azonnal be akarja rakatni az hírekbe. Viszont a gyógyszergyár által fizetett reklámpénzek jelentős részét teszik ki a társaság költségvetésének. Jelentős összeg, nem véletlen sugároznak két percenként valami gyógyszer reklámot. Az oknyomozó is abból kapta a fizetését, míg ki nem rúgták. De ne szaladjunk ennyire előre!

Bele szabad-e harapni az etető kézbe?
Benne lesz-e vajon a hírekben a halálos gyógyszer leleplezése?

A gyógyszergyár természetesen kéri, hogy ne legyen benne a hírekben, de ez egyébként is egyértelmű, hisz az senkinek se lenne jó, ha nem fogyna a szer. Nem lesz semmiféle média hadjárat másnap sem a sajtó szabadságának védelmében a gonosz multikkal szemben. A kereskedelmi érdekek nem sérültek, így hát a "szabadság" sem sérült. Nincs is miért aggódni! Szerintük. A betegek lehet másképp gondolnák, de nekik nincs se gyógyszergyáruk, se tévétársaságuk.

Az információ és vele együtt az igazság pedig sodródnak a tőke szabad áramlatán messze, el a tömegek szeme elől.

Sandy Hoax terror - trauma

Több mint két éve történt Amerika Newtown nevezetű kisvároskájában a „Sandy Hook mészárlás”. Ha esetleg valaki mégis, mondjuk az FBI elfelejtette volna a történteket, most felelevenítjük.

A mainstream média által sulykolt változat szerint óriási nagy hatalmas katasztrófa történt 2012. December 14-én a newtown-i iskolában. Az egyik "túlélő" beszámolója:

„A tornateremben voltunk, amikor hangos durranásokat hallottunk, azt hittük, valaki egy ajtót csapkod. Aztán kiabálás hallatszott, és nagyon sok lövés. Hallottam, hogy valaki azt kiabálja, kezeket fel, egy másik hang pedig azt, ne lőjön. Bebújtunk az öltözőszekrényekbe, aztán később valaki jött és kivezetett minket az iskolából. Rendőrök voltak az összes ajtónál, mindenki sírt és kiabált”.

Ahogy az a fenti beszámolóból is kiderül, szörnyű tragédia történt. Az esemény sokkolta nem csak Amerika, de az egész „nyugati világ” közvéleményét. Még Obama elnök is elsírta magát! Pedig ő azért kemény fickó, simán végignézi több ezer Palesztin gyerek halálát egy csepp könny nélkül, de ezt még ő sem bírta egy könnyen feldolgozni.

Aztán persze az államok vezetői hamar a tettek mezejére léptek, nem hagyhatták, hogy ez megismétlődhessen.

Idézet a 2012. 12.19-i Metropolból:

„A pénteki newtowni iskolai mészárlás óta, amelynek 27 halálos áldozata volt, folyamatosan napirenden van az Egyesült Államokban a fegyverek birtoklásának szabá¬lyozása. December 18-ig 145 ezren írtak alá egy petíciót, amely arra szólítja fel Barack Obama elnököt, hogy kezelje a fegyverhez jutás témakörét, pénteken pedig az amerikai fegyvertartási szabályok szigorításáért tüntettek.”

Pár hónappal később kész is volt a törvény, sőt a szenátus és a képviselőház már jóvá is hagyta.

„A szenátus után a képviselőház is jóváhagyta, így már csak Dannel Malloy demokrata kormányzó aláírása hiányzik ahhoz, hogy Connecticutban életbe lépjen az Egyesült Államok egyik legszigorúbb fegyverkorlátozási törvénye.”

„Obama elképzelései” (már amennyire ő bármiről is dönt) szerint lehetett volna szigorúbb is, de a beszámolók szerint nem az eredeti tervezet került elfogadásra.

A fegyvertartási törvény szigorítása már régóta az amerikai hatalom célkitűzései között szerepelt, így érthető, hogy az esetet kihasználva új erőre kapott a lobbi és végül (rész) sikerrel is járt.  A trauma alapú tömegmanipulációból magához térő amerikai társadalom hirtelen logikusnak tartotta a törvény szigorítását, sőt egyes közösségek egyenes elvárták azt! Féltek, biztonságban akarták magukat érezni!

A történet természetesen nem mindenki számára volt ilyen egyértelmű.  Akik nem ijedtek halálra az események hallatán, azok a további rettegés helyett belekezdtek az események alaposabb vizsgálatába. Ezen tábor keménymagját a fegyvertartási törvény szigorítását ellenzők tábora adta. Feltevéseik szerint az eset egy a titkosszolgálat által megrendezett „false flag” akció volt, aminek célja csupán az volt, hogy kellő szélességű társadalmi támogatottságot szerezzen a fegyvertartási törvény szigorításához.

Az a tény, hogy a félelemben tartott embert, embereket a legkönnyebb manipulálni, hisz azok könnyedén elfogadnak bármilyen, a szabadságjogaikat csorbító rendelkezést, ha az „biztonságérzet” illúziójával kecsegtet, csak erősítette a gyanujukat.

Az első dolog, ami mellett aztán nem tudtak elmenni a szkeptikusok, az „egyik lemészárolt” gyermek édesapjának eset utáni interjúja volt.  Robbie Parkernek feltehetőleg túl későn szóltak, hogy „Felvétel!”. Tisztán látható ugyanis a felvételeken, hogy mielőtt előadta volna könnyekkel átitatott, megható beszédét, hatalmasakat nevet a stáb többi tagjával.

Igen, a gyász legapróbb jele nélkül közvetlen azután, hogy több, mint húsz társával együtt az ő lányát, Emelie-t is kivégezte volna Adam Lanza.

Robbie ezzel magára vonta a szkeptikusok gyanúját. Az ő segítségével arra is fényderült, hogy Obamának földöntúli képességei vannak. Fel tudja támasztani a halottakat. Pár hónappal azután, hogy Emeliet különös kegyetlenséggel lemészárolták, egy teljesen más eset kapcsán feltűnt Obama oldalán. Persze közvélemény csak legyintett mindazokra, akik eme furcsaságokra igyekeztek felhívni a figyelmet. Többség egyszerűen csak „összeesküvés elméletnek” titulálta és ignorálta az ellentmondásokat.

Az embirkák által tanúsított közöny, nem vetette vissza a kutatásban azokat, akiket érdekelt az igazság. Néhányan figyelmesek lettek rá, hogy a 2013 februárjában tartott Super Bowl döntőjének műsorában több korábban lemészárolt gyerek is szerepet kapott. A gyerekeket be is azonosították.

Természetesen ezek a leleplezések semmilyen hatással nem voltak közvéleményre, hisz nem kerültek be az agymosógép hírműsoraiba, nem sulykolta őket a média heteken, hónapokon keresztül. Pedig, a kutatók több, úgynevezett krízis-színészt is beazonosítottak a későbbiekben.

Akad olyan köztük, aki először meghalt a Sandy Hook mészárlásban, majd később megsérült a bostoni merényletben is.

Másik érdekes szereplője a történteknek James Holmes ügyvédje, legalábbis az a nő, akit később a Batman mozis gyilkos ügyvédjeként ismertünk meg. Korábban ő is elvesztette a gyerekét az iskolai mészárlásban.

Hogy miért kellett mindezt feleleveníteni?

Az utolsó cseppet a szkeptikusok poharába az FBI 2012-es statisztikája jelentette, ami a mai napig elérhető az szervezet weboldalán. E szerint az összesítés szerint 2012-ben Newtownban nulla darab ember lett gyilkosság áldozata. 

Az ellentmondásokat, illetve a megtévesztés során elkövetett hibákat még oldalakon keresztül lehetne részletezni, nem kizárható az sem például, hogy Adam Lanza már korábban, az állítólagos mészárlás előtt meghalt. Ezen írásnak mindenesetre nem ezek felsorolása vagy tisztázása a célja. Azok úgyis csak "összeesküvés elméletek" lennének mindaddig, míg be nem mondja őket a TV.

Sokkal inkább a szkeptikus gondolkodásra, és az összefüggések, az ok-okozati kapcsolatok vizsgálatának fontosságára szeretné felhívni a figyelmet azokban az időkben, mikor Párizsban úgy lőnek le gépfegyverrel „arab terroristák” egy rendőrt a fényes utcán, hogy közben egy csepp vér sem fröccsen a járdára.

Vajon egy újabb "false flag" akció történt? Vajon ez esetben miféle manipulációra használják az eset az okozta traumát?

Egy nagyon bonyolult társadalmi-, politikai-, gazdasági rendszerben élünk, és aki nem  rendszerszinten gondolkodni, azt a rendszer kíméletlenül bedarálja! 

http://index.hu/kulfold/2012/12/15/sandyhook/
http://nol.hu/kulfold/szigoru_torvennyel_emlekeznek_a_sandy_hook_gyermekeire-1377677
http://www.fbi.gov/about-us/cjis/ucr/crime-in-the-u.s/2012/crime-in-the-u.s.-2012/tables/8tabledatadecpdf/table-8-state-cuts/table_8_offenses_known_to_law_enforcement_by_connecticut_by_city_2012.xls#disablemobile
http://www.whale.to/c/sandy_hook_banners.html

Három Tarka Magyar Marha

Hol volt, hol nem volt, a Dunán túl, vagy talán innen
Ott, hol boldog, vidám s szép minden.
Magyar ég alatt a magyarságnak végtelen rónáján,
Ahol a madár sirály, rigó, fehér gólya vagy épp fácán.
Történt ezen a gyönyörű tájon, mely szebb minden álomnál,
Pont milyennek Petőfi látta a „nyári napnak alkonyulatánál”.

A „sárga föveny-szőnyegen” békésen három cimbora,
Bimbó, Böske, Béla, a három tarka magyar marha.
Tűző nap fénye olykor ugyan a szemüket szúrta,
Ám ezt leszámítva, nem volt a csordának semmi gondja.
Félelem nem volt bennük, nem ismerték.
Bajban, ahogy kell, egymás hátát védték.



Mígnem egy egyszer aztán, egy aranyló hajnalon,
Kelet felől a csorda felé egy éhes oroszlán araszol.
Szemei lángolnak, már csorog a nyála,
Kiéhezve támad a magyar marhákra. 

A magyar csapat viszont tudta, ilyenkor mi a dolga,
Nem csoda, üres maradt hát az oroszlán gyomra.
Csalódottan bandukolt a folyó partján,
De látott ő már egyet-mást hosszú útján.

Hamar rájött, hogy a lakmározásnak mi a módja,
Gogy kerül majd mégis marha az oroszlán gyomrába.
Hárman együtt túl nagy falat,
  A megosztás cselével viszont sikerrel járhat.

Kis idő múltán aztán, mikor az egyik tarka
A Tisza vizéből a szomját oltotta,
Az oroszlán nyájasan megszólította:

- Böske, milyen szép szarvad van,
Neked van a legszebb a csordában!
Kár, hogy közéjük nem szorult semmi ész,
Ezért is lehet Bimbó a vezér.

- Böske vagyok nem buta!
Ezt neked mégis ki mondta?

- Na vajon kicsoda? Hát mégis van alapja?
Nekem ezt bizony büszkén Bimbó taglalta!
Ő a vezér, s te a szolga, ezt Béla is tudja.
Vagy talán hazudott volna?

-Ó, hogy szarna madár a szarvára,
Vagy állna hentes bárd a hátába!

Morgott Böske, az csak oroszlán tovább hergelte.
Sőt, szegény marhával még azt is elhitette,
Hogy a szegfűt legel naponta,
Attól még nagyobb lesz a szarva.

Később a folyó partra Bimbó érkezett,
És a sörényes vele is ugyanígy tett. 



- Bimbó, hogy te milyen érős és izmos vagy!
Te vagy a legizmosabb a tagja a csordának.
Legalább a patád nagy, ha már az észnek híján vagy!
Ezért is lehet Béla a feje a bandának.

- Bimbó vagyok nem buta!
Ezt neked mégis ki mondta?

- Na vajon kicsoda, gondolkodj csak okoska!

-Ó, hogy szarna madár a szarvára,
Vagy állna hentes bárd a hátába!

Tombolt Bimbó, és az oroszlán folytatta.
A vicc kedvéért őt rábeszélte a narancsra,
Mondván jó hatással van az izmokra,
Készüljön vitaminnal a csatára.

Utolsóként az ifjú Béla került sorra,
Természetesen neki is hasonló lett a sorsa.

- Fiatal vagy Béla, viszont eszed, mint a borotva,
Biztosan te vagy a csordád legokosabbika!
De ilyen gyáván és gyengén, könnyen elfúj az őszi szél,
Biztosan ezért lehet Böske köztetek a vezér.

- Béla vagyok nem gyáva!
Ezt neked mégis kimondta?

- Tudod te azt Béla! Azonnal öltözz díszmagyarba!
Mutasd meg neki, milyen az igazi magyar marha!

Másnap aztán a felbőszült három marha
Dühösen a szarvaikat egymásban mosta.
Mikor mindezt az oroszlán meglátta, nevetve konstatálta:

- Vacsorára három marha, ráadásul egymást tálalva…