A posztmodern világ szabad sajtójának dilemmája

Mikor, illetve milyen esetben nevezhető ma szabadnak a sajtó? 

 

Nyilvánvalóan összetett kérdés, amit oldalakon át lehetne fejtegetni, viszont az könnyedén, rögtön az elején megállapítható, hogy a "függetlenség" nélkülözhetetlen hozzávalója a receptnek. Nem szabad, hogy az éppen regnáló államhatalomtól függjön az, hogy mit szabad, illetve kell megírni. Egyértelmű, hogy a "hatalom" saját "uralmának" elfogadtatására, fenntartására, illetve egyéb céljai elérésére használná azt.

Éppen ezért nagyon okosan a posztmodern nyugati társadalmak uralkodói gondosan ügyelnek arra, hogy még csak látszatát se keltsék ennek.

Természetesen vannak a demokratikus pártoknak is kimondva, vagy kimondatlanul szócsövei a média különböző felületein, ugyanakkor a szabad választás illúziója mellett ez mégiscsak más. 

De elég lehet-e ennyi ahhoz, hogy szabad sajtóról beszélhessünk? 

 

Szabadon választhatunk, több különböző forrás, több különböző csatorna közül. Alaposabb vizsgálódás után ugyan kiderül, hogy e kettőből, csak az utóbbi teljesül. De! Legalább a szabadság mámorától elámulva kapcsolgathatunk, válogathatunk az újságosnál szájízünknek, komfortzónának méretének megfelelően. Szennyezhetjük agyunkat a kormánypárti, vagy az ál-ellenzéki propagandával.  Nincsenek határok!Ugyan erős a gyanúja annak, hogy ezen választás nem szól többről, csupán ócska márkanevekről, logókról, és mesterkélt ideológiák látszólagos egymásnak feszüléséről. Továbbá néhány "rejtett kéz" irányítja szinte az összes médiatársaságot.

De!Ha nem is hisszük el, hogy ez így van, utána meg nem nézünk, mert... 

A függetlenség kérdésének homályát ezzel még korántsem oszlattuk el!

 

Tudva levő, hogy minden újság, mindentévécsatorna mögött ott van egy cég, ami üzemelteti. Tegyük fel nincs szó semmiféle trösztről, mind független, profitorientált cég, ami a saját "szakállára dolgozik".A felettébb hosszúra sikerült bevezető után meg is érkeztünk a lényeghez.

A szabad kereskedelmi, tetszőlegesen akármilyen "izmusnak" minősített rendszerben, mint minden vállalat, úgy a média vállalkozások is profitorientáltak. A profit nagyságát pedig a piac, illetve annak nagysága befolyásolja. A piac hatalmas, csak el kell érni, hogy kereslet legyen, mert minél nagyobb a kereslet, annál nagyobb a profit. Mitől nő a kereslet? A minél nagyobb a kínált "szenzáció", annál nagyobb a kereslet. Ezzel nincs is gond, míg szenzációs az igazság, míg van kereslet rá.

Viszont abban a pillanatban, mikor a valóság már nem elég szenzációs, vagy nem üti meg az ingerküszöböt, esetleg éppen csak "valakik" szerint nem szenzációs az igazság, ezért nem lehet megírni, valamit ki kell találni! Kell a nézettség, kellenek az eladások!

Mit tehet ebben a szerencsétlen helyzetben a nyomorult médiaipari vállalkozó?
(Nem a különböző szaklapokról van most szó természetesen.)

Neki lát szenzációt gyártani! Elhiteti, hogy amiről ír, beszél, az szenzáció. (Bulvár jelenség) Esetleg azt írja, amiről tudja, hogy az emberek hallani szeretnének, és úgy, ahogy azt hallani szeretnék. Előadja magát különböző ideológiák polkorrekt szócsövének, csak hogy eladhassa a "termékét". 

Mindent a profitért! Abból él, érthető.

Ebből következik, hogy az adott újság tartalmát erősen meghatározza, annak tulajdonosának kereskedelmi érdeke.

Lehet-e független ilyen környezetben a sajtó, miközben folyamatosan függ a tulajdonosok a profitéhségétől?

Beszélhetünk-e egyáltalán szabad sajtóról a profitorientált médiatársaságok korában? Ha igen, mit jelent pontosan?

Mikor sérül korunk sajtójának szabadsága?

Akkor, amikor "ő" úgy gondolja, vagy úgy érzi, és ezzel telekürtöli a világot.

De vajon mekkora az esélye annak, hogy így érzi abban az esetben is, mikor a "hallgatás" nem ütközik a kereskedelmi érdekeivel, sőt!

Tegyük fel egy "gyógyszerről" kiderül, hogy hosszútávon súlyos, sőt essünk túlzásba, halálos mellékhatásai vannak. Megtudja ezt az egyik túlbuzgó oknyomozó és meg akarja írni, azonnal be akarja rakatni az hírekbe. Viszont a gyógyszergyár által fizetett reklámpénzek jelentős részét teszik ki a társaság költségvetésének. Jelentős összeg, nem véletlen sugároznak két percenként valami gyógyszer reklámot. Az oknyomozó is abból kapta a fizetését, míg ki nem rúgták. De ne szaladjunk ennyire előre!

Bele szabad-e harapni az etető kézbe?
Benne lesz-e vajon a hírekben a halálos gyógyszer leleplezése?

A gyógyszergyár természetesen kéri, hogy ne legyen benne a hírekben, de ez egyébként is egyértelmű, hisz az senkinek se lenne jó, ha nem fogyna a szer. Nem lesz semmiféle média hadjárat másnap sem a sajtó szabadságának védelmében a gonosz multikkal szemben. A kereskedelmi érdekek nem sérültek, így hát a "szabadság" sem sérült. Nincs is miért aggódni! Szerintük. A betegek lehet másképp gondolnák, de nekik nincs se gyógyszergyáruk, se tévétársaságuk.

Az információ és vele együtt az igazság pedig sodródnak a tőke szabad áramlatán messze, el a tömegek szeme elől.