2012. december 8., szombat

Sárkányos lovagok, avagy hogy kerülnek okkult szimbólumok Erdély címerébe?



Vannak témák a történelemben, és természetesen a manapság is akad bőven, amik igazolhatóan nem "összeesküvés elméletek" vagy fantazmagóriák, viszont a közvélemény mégis abban a kategóriában kezeli őket. Nem hajlandó tudomást venni róluk. Annak ellenére, hogy még a "hivatalos" történelmi ismeretek alapján is könnyedén megismerhetőek. Ezek az "összeesküvések" nem kisebb hazugságon alapszanak, mint hogy a „fekete az igazából fehér” a „rossz pedig jó”… Melyik katolikus hinné el, hogy az a mosolygó öreg úr és a "testvérei", igazából egy kizsákmányoló bank, és egy fegyvergyár tulajdonosai. Ki hinné el róluk, hogy Isten helyett, lucifert imádják, és annak új világrend építő tervét teljesítik!?



Végül is „ha már hazudsz, akkor hazudj olyan nagyot, hogy bele se merjenek gondolni, hogy hazudsz…”



Mire is gondolok? Képzeljük el, hogy a maffia a tömegeknek már több évszázad óta biztonsági őr cégként hirdeti magát…Így az esetleges betörések és rablások esetén, ki gondolna arra, hogy pont őket kellene megvádolni? "Hisz ők azért vannak, hogy ezek ellen védjenek..." Néhányan persze biztosan átlátnának szitán, de nekik úgyse hinne senki…mondván ez "képtelenség, nem logikus"...

Tehát az esélytelenek teljes nyugalmával megpróbálom, ha nem is leleplezni ezt biztonsági őr céget, de legalább a gyanút felkelteni velük szemben…

Az írásos emlékek alapján az első magyarországi „királyi” lovagrend, a francia rítusú Szent György lovagrend, melyet maga I. Károly (Károly Róbert) alapított, római birodalomban már működő rendek mintájára 1326. április 24-én, Szent György napján, Boleszló esztergomi érsek, a magyar püspöki kar jelenlétében. Azaz a római egyház helyi képviseletének beleegyezésével, áldásával.
Az Árpád-ház emléke még élénken élhetett az emberek emlékezetében, még csak 25 év telt el III. András halála óta. De az „interregnum” után, Károly Róbert harmadik, érvényes megkoronázását (1310) követő 16-dik évben máris megalakul az első lovagrend. Mint a kor (fél)titkos társasága, illetve „titkos szolgálata” és nem utolsó sorban fegyveres milíciája. A templomos, illetve keresztes lovagok természetesen római vallás térnyerésével már korábban megjelentek az országban, de a Szent György rend az első Magyarországon, „magyar” uralkodó által alapított rend.  Amit nem is akárki, egy Anjou-házi király alapít.  Pontosabban a harmadik Anjou-ház egyik tagja. Fontos megjegyezni, mert a harmadik háznak semmi köze (genetikailag) az előző két ajnou-házhoz.
I. Károly (1227-1285) nápolyi király alapította, miután II. Fülöp Ágost megfosztotta az angol királyt az Anjou Grófságtól.  I. Károly Nápoly mellett Szicília, Albánia és Jeruzsálem királya ás Akháj fejdelem is volt egyben. (II. András után a összes magyar király szintén viselte a Jeruzsálem királya címet.) Felettébb érdekes párosításnak tűnik…

A Jeruzsálemi királyságot egyébként I. Balduin (Baldwin) alapította 1100-ban. Az  első keresztes lovagok által meghódított területen. Palotáját a Teplom hegyen rendezte be az Al-Aksza mecsetből kialakítva. II. Balduin az épület egy részét a Hugues de Payns vezette keresztes lovagoknak adta, mikor elismerte a lovagrend alapítását. 1128-ban a rend oklevelet kapott a Troyes-i Tanácstól és a pápától, és Szent-Bernát megírta szabályzatukat. A mecset az egykori Salamon-templom romjaira épült. Így alakult meg a Templomos lovagrend, aminek története szorosan összefonódott a Jeruzsálemi királyságéval.

A harmadik Anjou-ház tagja tehát eme, az első keresztes hadjárat után alapított királyi trón birtokosa. Hasonlóképp érdekes, hogy a ház alapítója, I. Károly tagja volt Európa legnagyobb, napjainkban is uralkodói funkciót betöltő dinasztiájának, a Capeting dinasztáiának. Az első ismert Capting uralkodó Capet Hugó (939-996), francia király.  A dinasztia ma is uralkodó tagjai pedig I. János Károly spanyol király (szintén Jeruzsálem királya) és Henrik luxemburgi nagyherceg.  A „rokonságba” tartozik többek között még Viktória brit királynő, XIV. Lajos francia király és V. Károly német-római császár. A családfákat nézegetve előkerülnek még a Medicik, a Habsburgok, az Anjouk és az ő vérfertőzött rokonságuk… a többnyire jezsuita neveltetésben részesített európai arisztokrácia.


A Károly Róbert által létrehozott rend tulajdonképpen az 1201-ben, Spanyolország Alfama városában alapított Szent György rend magyarországi „leányvállalata”. Testvér rendjei továbbá az 1319-ben, a templomos lovagrendből megalakuló Montesa rend. (A Szent György rend aragóniai kötődése egyébként is templomos alapokat feltételez.)
A testvériség tagjaként 1390-ben megalakul a francia-, 1468 az ausztriai-, 1498-ban a római, 1534-ben a ravennai-, 1769-ben a bavariai(!) (Németország)- és az oroszországi-, 1819 –ben pedig az Egyesült Szent György Lovagrend.
Többek között Magyarországon is, a mai napig működik a rend. A „nyilvánosság” elé újból 1990-ben léptek, ahogy az a weboldalukról kiderül. A rend tevékenységét nehéz megítélni, de minden bizonnyal a „társintézetekhez” hasonlón a nyilvánosság felé a jelentéktelen, jótékonykodó arcukat mutatják. Persze nem kizárt, hogy egy 1326-ban alapított milicista lovagrend kizárólag azért maradt fenn évszázadokon során, hogy jótékonykodni tudjon…nem kizárt, de nem túl valószínű.


„A Szent György Lovagrend mind a kánonjog, mind pedig a világi jog szerint hiba nélkül alapíttatott, alapítása soha semmissé nem nyilváníttatott, törvényes fennállása soha meg nem szűnt.
A Lovagrend 1990-ben, Visegrádon, nyugvásából felkéltetett, a rendi alkotmánya már modern korunk igénye szerint került megalkotásra.” 

További érdekesség, hogy Simon Peres is tagja ma a rendnek.

A Szent György a rend munkásságának is köszönhetően, (úgymond a védnöksége alatt alapult meg) 1408-ban Zsigmond király hivatalosan is elismeri a „Sárkány rendje” (Societas draconistrarum) nevezetű, szintén milicista római katolikus lovagrendet. Amit eredetileg még Milos Obilic szerb lovag alapított, a szintén francia rítusú burgundiai(!) Szent György lovagrend mintájára még 1389-ben. Zsigmondot minden bizonnyal nem volt nehéz meggyőzni egy, a harmadik anjou-házhoz köthető francia rítusú lovagrend elismeréséről, hisz maga is viselte a Burgundia királya címet. Ráadásul nevét is Szent Zsigmondról (St. Sigismund) (470-524) burgundi királyról kapta. Ahhoz, hogy eme tények súlya érthető legyen, pár sorban ki kell térni a burgundi királyság és a római birodalmak/római katolicizmus az idők során rendkívül szorossá váló kapcsolatára!

A „burgundiak” a világtörténelem írásos színpadán az 1. században jelentek meg baltikumi Bornholm szigeten. 3. század közepe táján átvándoroltak Majna vidékére, mai Bajorország területére. Nevüket többnyire vagy a sziget korábbi, Burgundaholm nevéből, vagy a Bur (paraszt) és Gundja (harcos) gót szavak összevonásából szokás eredeztetni. A római történet írok, mint legyőzött, asszimilált népet említik őket, akiket a nép által burgus erdőnek nevezett területen telepítettek le. A 430-as években tapasztalható területi viszályokat leszámítva nem volt konfliktus Róma és a burgundiak között. Ekkor egyébként Róma épp a hunok segítségével győzte le őket. 436-ban a hunok még az akkori fővárosukat, Worms-ot is elfoglalták. Ezt követően Aiteus, római hadvezér Sapaudia (Savoya) tartományban telepítette le őket, ahol aztán békességben éltek a helyi, nyugati-gótokkal és hamarosan császári politika aktív részesei lettek. Első sorban Gunderich király révén, akit Chilperich király követett. Ebben az időben két fővárosuk volt, Lyon és Genf.
Vallásukat tekintve kezdetben az arianizmus (kereszténység egy fajtája, nem ismerték el Jézust isteni lénynek, így magát a szentháromságot is tagadták) hívei voltak. Majd fokozatosan áttértek a római katolikus vallásra. Szent Zsigmond a fiait már átkeresztelteti a római katolikus vallásra. A megtérési folyamat, Klodvig frank király (Chilperich lányának, Klotild-nak férje) uralkodásával, majd a királyság frank birodalomba történő beolvasztással fejeződik be. (534)
Amint az a fentiekből is kiderül, a burgundiak kiváló kapcsolatot ápoltak a római birodalommal, és annak „maradványain” létrejövő nyugati királyságokkal. A frank-római birodalom végleges, 843-as verduni felosztása után 1032-ig ismét, mint önálló burgundi királyságként létezik. Ez után II. Konrád, német-római császár szerzi meg trónt, ettől kezdve a királyság a német-római birodalom része. A német-római császár egyben burgundi király is. (Konrád magyar királyságot is támadta hódító céllal, de István visszaverte támadásait 1031, békekötés ellenére kétszer is visszatámad, egy időre megszerzi Veszprémet is. Ilyen az igazi lovagi erkölcs…)

Összegzésül a burgundi nép szorosan összefonódott a római birodalommal és római katolicizmussal. Luxemburgi Zsigmond királyunk névadója, Sigismund (Szent Zsigmond) uralkodása idején áttérnek a római katolicizmusra. Az arisztokrácia és maga burgundi nép is erősen keveredik a rómaiakkal, ezért gyakorlatilag „Róma” örökösének, a rómaiak leszármazottjának tekinthetjük őket, és tekintették is magukat. Maga Sigismund uralkodása idején levélben hódol be Anasztasziosz bizánci császárnak (431-518), akitől a „magister militum”, a „tiszteletreméltó méltó patrícius” és a „birodalom szövetségese” címet is megkapta. A kifejezetten erős római kötődés mondhatni nyilvánvaló.
Ezeket, az elsőre talán lényegtelennek tűnő információkat azért volt fontos megemlíteni, hogy érthető legyen a középkori uralkodói dinasztiák és római birodalmak (nyugati, bizánci) közötti szoros kapcsolat. Aminek elmélyítéséhez és erősítéséhez nagyban hozzájárultak a templomos lovagok, és a mintájukra megjelenő egyéb lovagrendek. Megkérdőjelezhetetlen szerepe volt ebben továbbá magának a római katolikus egyháznak is, hisz az említett lovagrendek tulajdonképpen a mindenkori pápa milíciái voltak, illetve azok ma is.

Visszatérve XIV-XV. századhoz, egész pontosan Luxemburgi Zsigmondhoz, egyértelmű, hogy apja, IV. Károly német-római császár révén ő is hasonló neveltetésben részesült. Így feltehetőleg ugyanezen értékek irányában volt elkötelezett… Intézkedéseit, uralkodását tehát ebből a nézőpontból érdemes vizsgálni. A habsburg/frank/bizánci/római dinasztiák számára a magyar királyi cím, csak egy volt a sok közül. Első sorban a „birodalom” fenntartása és megerősítése motiválta, ellentétben Magyarország, vagy a magyar nép boldogulásával. Nem volt semmi rovásírás vagy nagy Magyarország. A lovagrendek hiába hazánk végvárain harcoltak, a magyar hazát valószínűsíthetően csak azért védték, mert az egyben a „birodalmuk” pereme is volt.  Ezen lovagrendekbe, illetve dinasztiákba tartozó uralkodókat pedig még politikai korrektségből is túlzás magyarnak nevezni. Csupán Magyarországon uralkodó, azt elnyomó idegenszívűekről beszélhetünk, akár csak az általuk életre hívott rendek esetében.

A sorból a korábban Milos Obilic által alapított „Sárkány rend” sem lógott ki, mely Magyarországra Stefan Lazarevic lovag (szerb despota, későbbi herceg) révén került, Zsigmond sikeres szerbiai hódításait követően. Gyakorlatilag mindkét említett, hazánkban alapított rend, egyfajta "keresztény" lovagrend, a pápa, a „szentséges” római "birodalom" és az egyház védelmére. Utóbbi, a „Sárkány rendje” a hivatalos pápai elismerést a 1411-ben nyerte el. Innentől kezdve a jelmondatuk így hangzott:

„O Quam Misericors est Deus,” magyarul valahogy így „Mily kegyelmes az Úr”.
Egy gyilkolós, kardos hittérítő hadsereghez képest egész „érdekes” választás…

Védőszentjüknek Sárkányölő Szent Györgyöt és Szent Margitot választották. A római katolikus hitvilág szerint előbbi egyenesen Szent Mihály földi megfelelője. Annak a Szent Mihálynak, aki a pokolba taszította az Isten ellen fellázadó lucifert.
Címerük egy lángoló lovagkereszt, benne a jelmondatukkal, egy a saját farkát "kergető" sárkány felett. Kísérteties a hasonlóság a templomos, egyéb sátánista szabadkőműves páholyok által használt, és a „cion bölcsei” által leírt, saját farkába harapó kígyóval.

„A Kígyó feje csak akkor térhet vissza Cionhoz, miután Európa összes szuverén államát tönkretették, amely azt jelenti, hogy gazdasági válságokkal és nagybani pusztítással lelkileg demoralizálják és erkölcsileg megrontják az embereket.”

Azt pedig Eliphas Levi XIX. századi okkultista szabadkőművestől, Aleister Crowley példaképétől, a modernkori sátánizmus egyik alapítójától tudhatjuk meg, hogy templomos lovagok „lucifer” tisztelték istenükként, és az ősi pogány hitvilág, a szaturnália tanaiból merítettek.

Jelentsük ki a közönséges okulására ... és a templomosokat üldöztető, varázslókat megégető és szabadkőműveseket kiátkozó egyház nagyobb dicsőségére mondjuk ki hangosan és bátran, hogy a titkos tudományok beavatottjai ... mindig is imádták és imádni fogják mit e félelmetes jelkép [a sábesz bak] kifejez. Igen, az a mély meggyőződésem, hogy a templomosok rendjének nagymestere baphometet imádta és minden beavatottat is erre késztetett.”


Kapcsolódó érdekesség, hogy egyesek szerint a Jeruzsálemi királyság idején a templomos lovagok megtalálták Salamon és több zsidó bölcs által, i.e. 929-ben a világ békés meghódításra kidolgozott terveket, vagy azok egy részét, a korábban említett templom romjai alatt. Egyesek szerint a hatalom megszerzésének, megtartásának és kiterjesztésének e módja maga a „Szent Grál”. Akik ezt hiszik, azok elvetik a kehelyre és egyéb kegytárgyakra vonatkozó elméleteket, véleményük szerint ez a tudás a sokak által keresett „kincs”. Látva napjaink eseményeit, sajnos egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy valakiknek valóban birtokában van ez tudás…

Mindenesetre ez talán új megvilágításba helyezi a Capeting dinasztiához köthető Jeruzsálemi királyságot. Viszont, mindez éles ellentétben van azzal, amit állítólag Szent György, illetve a nevét viselő lovagrendek képviseltek. Hisz ha a templomosok, és az ő szellemi hagyatékukból „építkező” későbbi lovagrendek, és titkos társaságok valóban az antikrisztusi terv beteljesítésén dolgoznak, azaz Új Jeruzsálem (Zion, egy központú új világrend) megalapításán, akkor a terv valójában pont az, hogy felemeljék és a föld urává tegyék lucifert, a fényhozót. Ergo az egész földet a luciferi fény által akarják megvilágítani. Ismert háttérhatalmi taktika, pont az ellenkezőjét játsszák a felszínen annak, amit a háttérben tesznek.

 A jótékonykodás álcázó palástja mögé rejtőzött „új rend” építésének a gondolata egyáltalán nem idegen tőlük.

Most, hogy némi képet kaptunk a báránybőrbe bújtatott fenevad valódi arcáról, kanyarodjunk vissza egészen 1408-ig, és nézzük a „Sárkány rendjének” tagjait!
A sort egyértelműen Luxemburgi Zsigmond (nagy mester) és Stefan Lazarevic (Lazarevics István) nyitja. Majd itt van  V. Alfonz (3. Anjou-ház) aragóniai király, I. Alfonz néven szicíliai és nápolyi király, II Ulászló Lengyel király, és az ő unokatestvére Witold nagyherceg, III. Kristóf dánia királya és Ernő, Ausztria hercege. Elsőre hallásra is elég illusztris, befolyásos társaság.
De vannak még itt páran, az alapító levél szerint tagok voltak még Cillei Hermann gróf, a király apósa, fia Cillei Frigyes, Garai Miklós nádor, Tamási János, Szántói Lack Jakab és Stiborici Stibor erdélyi vajdák. Aztán Maróti János macsói, Ozorai Pipó szörényi bánok, Szécsi Miklós tárnokmester, Corbaviai Károly főkincstartó, Szécsényi Simon főajtónálló, Corbaviai János főasztalnok, Alsáni János főpincemester, Lévai Cseh Péter főlovászmester, Csáki Miklós a korábbi erdélyi vajda, Bessenyei Pál és Pécsi Pál korábban (Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánjai), Nádasdi Mihály székelyispán, Perényi Péter máramarosi főispán és Perényi Imre titkos kancellár és Garai János, id. Garai Miklós nádor fia.

Érdemes még megemlíteni a későbbi tagok közül Thomas Howard-ot, Norfolk hercegét. De említhetnénk Magyarország első Habsburg királyát, Albertet is. Szintén tag volt Havasalföld hercege, II. Vlad. (kinek fia III. Vlad, aki dracula/ördög/sárkány néven vált ismerté, és állítólag rokonságban áll a ma uralkodó Brit királyi családdal, akik rendszeres vendégek Erdélyben a mai napig.)


Zsigmond egyébiránt IV. Károly császár fiaként, a magyar trónra a harmadik anjou házi Nagy Lajos király lányának, Máriának (magyar trón fiúsított uralkodója) feleségül vételével került a trónra 1387-ben. 1433-tól maga is Német-Római császár.Zsigmond halála után egy ideig Albert király volt a rend nagy mestere, őt pedig Hunyadi János követte. Hunyadi már kerülve a Zsigmond korában megszokott „rivalda fényt”, már inkább, akár egy titkos társaságot vezette a rendet. Feladatuk elsősorban a „nyugati világ”, vagyis a római katolikus nyugati kultúra, Oszmán birodalom elleni védelme volt. Mivel akkoriban ezen „világ” egyik legfontosabb végvára, bástyája Erdély volt. Innen a hét bástya a címerben, amik Beszterce, Nagyszeben, Kolozsvár, Brassó, Medgyes, Szászsebes és Segesvár szászok által épített "templom erődöket" szimbolizálják.





A terület kiemelkedően fontos szerepet játszott a lovagrend életében is. Maga Zsigmond király is külön címert adományozott Erdélynek, hálául a „birodalom” védelméért. Talán ennek köszönhetően került Erdély címerébe a Nap és a hold révén a "fekete és fehér" a "fent és lent" vagy akár "Jachin és Boaz". Továbbá Salamon templomának 7 tornya, vagy a Szaturnusz 7 gyűrűje... de mint tudjuk a bástyák a 7 templomerődre utalnak...

Vajon tényleg az okkult szabadkőműves szimbolikából ismert nap és hold ábrázolás, illetve a szaturnália romfa csillaga látható az erdélyi címerekbe? Annak ellenére, hogy a Biblia így ír róla: 

"Sőt inkább hordoztátok a Molok/Moloch sátorát, és a ti isteneteknek, Remfának csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elüldözlek azért titeket Babilonon túlra."
-Apostolok cselekedetei 7:43


Később, talán szintén e kimagasló szerep miatt, a rend nagy mesteri székébe két erdélyi fejedelem is helyet foglalhat. Egyikőjük Báthory András, aki megreformálja a rendet. Az ő irányításától kezdődően befogadnak protestánsokat, ortodox keresztényeket és zsidókat(!) is.  Természetesen a rend római alapjait, szimbólumait, rituáléit változatlanul hagyta.

A rend továbbra is Róma, azaz a pápa elkötelezettje maradt. Erre a lépesre valószínűleg csupán azért volt szükség, mert a terület lakossága már akkoriban is elég sokrétű volt, a rendnek pedig tagokra, lovagokra volt szüksége. Báthory után Bethlen Gábor is rend nagy mestere lesz, ő még tovább megy, és megnyitja a rendet az orosz nemesség előtt is. Egyértelműen látszik, hogy a háttérhatalmasok már több száz évvel ez előtt sem tettek különbséget maguk között faji, vagy vallási alapon! Kizárólag az elérendő cél számított és számít ma is. Ellentétben a mindenkori nép felfogásával, akik még a XXI. század hajnalán is képesek egymás torkának esni huszad rangú kérdések miatt. Így a közös céljukat nem hogy elérni, még megfogalmazni se tudták…csupán pár száz év lemaradás… 

Visszatérve a középkor Magyarországára, vajon Mátyás király miért pont I. Alfonz unokáját, Aragóniai Kamilla unokatestvérét, Aragóniai Beatrixot vette el feleségül? És vajon Mátyást, halála utána a magyar trónon, illetve Beatrix ágyában miért pont a szintén Sárkány lovagrend tag, II. Ulászló követte? Talán a királyok ugyanolyan bábuk voltak, mint ma a politikusok? Az uralkodó családok szinte egész Európában, jobban mondva a korábbi római birodalom területén, mind rokonságban álltak. És mindegyikük közös vonása, hogy hatalmukat kivétel nélkül a római császár utódja, a római pápa szentesítette. Gyakorlatilag bármikor bárkit bármelyik trónra lehetett ültetni…

De ha már a magyar és az aragóniai uralkodók kapcsolatát firtattuk, nem szabad megfeledkezni arról, hogy az uralkodó ház alapítója Jakab király felesége és így minden aragóniai király „nagyanyja” Jolánta királynő, II. András árpád-házi király lánya. Emléküket ma is óriási tisztelet övezi. A XII. században kiadott Statuts Hiérarchiques 87. cikkéből pedig megismerhetjük, a fentebb már említett templomos lovagrend provinciáinak listáját.  (vagy inkább a római birodalom provinciáit)
A cikk említi a Magyar- és az Aragón királyságot egyaránt. Illetve mikor 1307. szeptember 14-én IV. Szép Fülöp elrendelte, hogy fogják el az összes templomost, akkor nagy részük az Aragón lovagok, illetve a korábban már szintén említett Montesa-renden belül talált magának menedéket. A Montesa-rend is említésre került már, a Károly Róbert által alapított Szent György lovagrend testvériségéhez tartozó rendként… Megállapítható, hogy a még a titkos társaságok legmagasabb szintű mesterei szerint is luciferánus Templomos Lovagrend, a (latin betűs) "írásos magyar történelem" kezdetétől, relatív nagy befolyassal bírt, annak alakulására lovagjai és "testvérei" segítségével. 

Arról megoszlanak a vélemények, hogy IV. Fülöp miért „számoltatta fel” anno a rendet. Egyesek szerint próbálta átvenni az irányítást a rend felett, de nem járt sikerrel, mások szerint csak rend vagyonára fájt a foga.

Utóbbi elég valószínűtlen, mert a rend működése alatt a kapott adományokat folyamatosan továbbította a Sovereign Military Order of Malta (SMOM) és a Málta Lovagrend részére.
Málta Lovagrend címre kétfejű bizánczi sas és az ominózus vörös pajzs, vagyis "rot schild"...A Rothschild dinasztia is tagja a lovagrendnek.
Ezek a lovagrendek a mai napig hasonló céllal és értékrenddel  működő rendel működnek.

(E két rendet mindenki figyelmébe ajánlom, manapság a legbefolyásosabb féltitkos társaságok, Bohemian Grove, illetve Bilderbergék a nyomukba se nagyon érnek, és nem is fognak soha.)

Érdekesség, hogy a Sárkány rend is testvériséget vállalt a közös cél elérésének érdekében a Málta Lovagrenddel. És ma is teljesítik vállalt feladataikat, például:

„A rend tagjai őrzik és öregbítik a Sárkány Rendjének hírnevét, tradícióit megőrzik.”

„Hirdetik az univerzális/egyetemes testvériség eszméjét (világbékét), a barátságot és egyenlőséget minden emberi rassz, vallás és nemzet között.” (newage, világvallás, világkormány) 

„Védik és megőrzik az olyan lovagi erényeket, mint az igazság, becsület, elesette és betegek ápolása.”

„Elősegíti a filantropikus, jó szándékú erényeket és célokat.”  (Akárcsak a Nobel békedíjas Obama és az EU)


A ünnepnapjük minden év április 30-a, szinte május 1., ami a háttérhatalom általános ünnepnapja…

A rend az idők során a növekedése következtében némileg átalakult. Szerkezetében egy több szintes titkos társasághoz vált hasonlóvá. Céljaik és módszereik szintén a titkos társaságokéhoz hasonlók. Tehát amikor a pápa egy "új világrend" létrehozására szóliít fel, akkor ne félreértés ne essék, ugyan arról az új világrendről van szó, amiről korábban Adolf Hitler, H.G. Wells, David Rockefeller, vagy George H.W. Bush is, mint elérendő cél beszélt. A lovagok és a szabadkűművesek ugyanazt a "pirisamist" építik, tagjaik és szervezeteik között nagy az átfedés. A köztük dúló misztikus csatározás pedig nagy valószínűséggel csak az alacsonyabb szintekre jellemző, ott is csak szigorúan a kontrollálva, felsőbb szintekről irányítva a közös cél érdekében. A hatalom megtartásának és kiterjesztésének módjára később visszatérünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése